Furdancs

A betont, mint anyagot elsősorban a városi ember környezetének jellemzésével kapcsolatban szokták szóba hozni. Pedig a beton a vidéki ember egyik legközelebbi barátja is (talán még a google is csak utána következik). A betonozás igénye előbb utóbb minden kertes házban élő embert elér. Egy-egy házkörüli járdaszakasz, a kerti asztal alá szükséges betonplacc, kapuoszlopok, vagy épp - haladóbb szinten - egy vízóraakna… csupa olyan dolog, amit egy rendes Furdancsos férfiember bizony magának csinál, esetleg szomszéddal-baráttal közösen, amolyan kalákaszerűen.

Talán emlékeztek Andrásra, ő az a srác, akinek segítettünk bekötni a mosógépét. Kár lenne azt gondolnunk, hogy az azóta eltelt időben nagyobb érdeklődéssel fordult a műszaki felkészültséget igénylő tevékenységek felé. Azt viszont kitalálta, hogy a rendelkezésére álló, borzalmas állapotban lévő pincéjét emberi tartózkodásra alkalmas állapotba kellene hozni. A lehető legegyszerűbb megoldást választotta: szakembereket hívott. Nevezetesen Zolit és az ő hű társát, Lajost. A munka során bőven volt alkalmunk megismerkedni jó pár kétkezi tevékenységgel. A bontástól a betonozáson át a gipszkartonozásig. Az alábbiakban inkább élménybeszámolót olvashattok, semmint egy szakmai értekezést a pincefelújítás mibenlétéről. Szinte biztos vagyok benne, hogy lesz szakirányú mondanivalótok. Semmiképpen ne fogjátok vissza magatokat.

A munka elvégzéséhez, először is be kellett jutnunk az objektumba. Kulcs persze nem volt, de valahogy mégis át szerettünk volna kerülni a pinceajtó másik oldalára, hogy a mesterek elkezdhessék a munkát. Épp azon gondolkodtam, hogy segítségül hívom ügyes kezű nőgyógyász barátomat, aki simán kitapétáz egy lakást a kulcslyukon keresztül. Szerencsére nem volt szükség finom kezekre, mert előkerült Andris aki rögtön javasolta, hogy szabaduljunk meg a lakattól, bárhogyan. Szóba került a flex, de Zoli végül úgy döntött, hogy inkább rombol, és az alábbi megoldást választotta.