Furdancs

Példánk egy széles nyeregtető alatt kialakított otthont mutat, ahol elegendő hely kínálkozott ahhoz, hogy a nappali és a hálószoba egymás mellé kerüljön. A kettőt elválasztó falnak csak egy része válaszfal, másik része egymásra helyezett szekrénykékből áll, amelyek egyféle polcfalat alkotnak. A forgácslap szekrénykék egy része egyik oldalán nyitott, másoknak középső válaszfaluk van, vagy éppen nincs válaszfaluk, így átengedik a levegőt, és át is látunk rajtuk. A szekrénykék mérete 40 × 40, 40 × 80 vagy 40 × 120 cm, mélységük egyformán 50 cm. Akár függőlegesen, akár vízszintesen fallá kombinálhatók.

Számos lakáshoz viszonylag nagy hall tartozik, amelyben lakni is lehetne, ha nem kellene attól tartani, hogy bárki, aki éppen becsönget, közvetlenül a lakás közepébe toppan be. Ideális lenne tehát egy leválasztott kis előtér. Nemcsak számos régi épületben adódik hasonló probléma, de néha az újabban épült lakásokban is. A nagy helyiségek használata gyakran gondot okoz, mivel a családtagok lakásigényeit nem könnyű egy kalap alá hozni. Egyikük szívesen hallgatna zenét vagy tévézne, míg másikuk nyugalmat keresne vagy csendben szeretne olvasni, tanulni.

Teherbíró, sík falakon, amilyenek a panellakások betonfelületei, különösen helytakarékos kialakítási módszerként kínálkozik a gipszkarton lapok közvetlen felragasztása pl. ragasztógipsszel vagy ásványi anyagokból készült ragasztóhabarccsal. Ezáltal a felhasznált lapok vastagságától függően csak mintegy 10 vagy 13 mm-rel nő meg a falvastagság.

Aki szívesebben dolgozik fával, mint habarccsal, a nyers falat tartólécezésre szerelt gipszkarton lapokkal is burkolhatja. A 3 × 5 cm-es gyalulatlan tetőlécekből álló tartóvázat kb. 42 cm-es középvonal-távolsággal, dűbelekkel vízszintesen a falra rögzítjük. Függőleges lécezést is kialakíthatunk 30 cm-es középvonal-távolsággal. Mindkét esetben a léc vastagsága elegendő teret ad ahhoz, hogy a burkolat mögé vezetékeket rejtsünk el. Kondenzvíz keletkezésének megakadályozására a hidegvíz vezetékeket mindig párazáró szigeteléssel kell ellátni.

A gipszkarton lapokat ragasztóanyaggal közvetlenül a nyers falra erősíthetjük. A ragasztócsomók között elegendő levegő marad ahhoz, hogy a gipszkarton lapok mögé kis keresztmetszetű vezetékeket (pl. villanyvezeték) rejthessünk. Az elosztó- és kapcsolódobozokat úgy kell elhelyezni, hogy felső élük kb. 2 cm-re álljon ki a fogadó alapszerkezetből. Alternatív megoldásként a gipszkarton lapokat az alapszerkezetre dűbelezett egyszerű tartólécezésre is csavarozhatjuk. A tartólécezés vastagsága lehetővé teszi, hogy a falra szerelt elektromos és gépészeti vezetékeket a lapok alá rejtsük.

A gipszkarton gyakran használt és könnyen kezelhető építési alapanyag. Felújítási munkákhoz, lakás terek átalakításakor talán a leggyakrabban használt anyag. Sík felületek kialakításában szinte "verhetetlen", az ívelt felületekhez azonban csak előnedvesítés után használható, mégpedig elég nagy rizikóval. A modulos gipszkartont viszont e célra fejlesztették ki, amely már nedvesítés nélkül is íveltre hajlítható.

Pinceprojektünk első felvonásában túljutottunk a kipakoláson és a betonozáson. Némi pihenő után következhetett a gipszkartonozás és a téglafal gatyába rázása. Tekintettel arra, hogy a gipszkartonra várni kellett, kicsit összekuszálódtak az eredetileg tervezett munkafázisok. Először a keretet szereltük fel helyére. Erre kerültek később a gipszkarton táblák. Mondjuk eredetileg is ezzel kezdtük volna.

Némi méricskélés után valahogy így nézett ki a tartóváz.

Talán emlékeztek Andrásra, ő az a srác, akinek segítettünk bekötni a mosógépét. Kár lenne azt gondolnunk, hogy az azóta eltelt időben nagyobb érdeklődéssel fordult a műszaki felkészültséget igénylő tevékenységek felé. Azt viszont kitalálta, hogy a rendelkezésére álló, borzalmas állapotban lévő pincéjét emberi tartózkodásra alkalmas állapotba kellene hozni. A lehető legegyszerűbb megoldást választotta: szakembereket hívott. Nevezetesen Zolit és az ő hű társát, Lajost. A munka során bőven volt alkalmunk megismerkedni jó pár kétkezi tevékenységgel. A bontástól a betonozáson át a gipszkartonozásig. Az alábbiakban inkább élménybeszámolót olvashattok, semmint egy szakmai értekezést a pincefelújítás mibenlétéről. Szinte biztos vagyok benne, hogy lesz szakirányú mondanivalótok. Semmiképpen ne fogjátok vissza magatokat.

A munka elvégzéséhez, először is be kellett jutnunk az objektumba. Kulcs persze nem volt, de valahogy mégis át szerettünk volna kerülni a pinceajtó másik oldalára, hogy a mesterek elkezdhessék a munkát. Épp azon gondolkodtam, hogy segítségül hívom ügyes kezű nőgyógyász barátomat, aki simán kitapétáz egy lakást a kulcslyukon keresztül. Szerencsére nem volt szükség finom kezekre, mert előkerült Andris aki rögtön javasolta, hogy szabaduljunk meg a lakattól, bárhogyan. Szóba került a flex, de Zoli végül úgy döntött, hogy inkább rombol, és az alábbi megoldást választotta.