Furdancs

A múltkori autópolírozós posztban jeleztem, hogy egy polírozógép jó móka, de persze nem valószínű hogy igazán sűrűn használjuk majd. Kivéve, ha valami más feladatra is alkalmas, például csiszolásra. Most alkalmam adódott kipróbálni, hogyan is funkcionál csiszológépként. Lássuk hát a tapasztalatokat.

A múlt pénteken ígértem, hogy e héten bemutatom, hogyan is sikerült rendbe raknom az öregedő autómon lévő apró rozsdakezdeményeket. Akkor említettem azt is, hogy a legmacerásabb a megfelelő felület-előkészítés, vagyis a rozsda eltávolítása lesz.

Aztán úgy alakult, hogy egy, az olvasóink által már többször szóba hozott szerszám akadt a kezünkbe, ami a használat közben annyira megtetszett, hogy most gyorsan írunk is egy bemutató posztot a használatáról, az autó pedig inkább csúszik egy hetet. (Ez amúgy a időjárás miatt is indokolt, sajnos nem tudtam tökéletesen szárazzá varázsolni a festés előtt a hibákat, de a jövő hétre csak eláll az eső.)

Egy szakszerűen előkészített és lefestett fémtárgy hosszú időn keresztül ellenáll a környezet hatásainak. Csiszolása és alapozó festése után stabilan tapad rá a festék és ezek az előkészítő műveletek kitöltik a durvább karcokat, mélyedéseket. Azonban ha galvanizálással, eloxálással vagy egyetlen réteg festékkel fedjük a puszta fémet, bizony finomra kell munkálnunk a felszínét, mert az egyenetlenség itt fokozottan meglátszik.

Otthonunkban előforduló, puhafémből készült tárgyaink is tisztításra - polírozásra szorulnak alkalmanként, idővel az oxidált felületek elvesztik csillogásukat. Természetesen nem eshetünk nekik drótkefével, fémgyapottal vagy agresszív vegyi anyagokkal. Most egy kímélő, de hatásos megoldást mutatunk be visszaadni elvesztett fényüket.