Furdancs

Azt gondolom, a legtöbb fúró-faragó ember számára vannak olyan ismerős és rossz emlékű hangok, amelyeket bizony igyekszik kerülni, és amelyek, ha egyszer-egyszer mégis megszólalnak, a hirtelen beálló jeges félelem szorítása készteti egy-egy ütemnyi kihagyásra egyébkén bátor, és semmitől sem rettenő szívük.

Ha a témához szorosan nem is, de az igazsághoz mindenképpen hozzátartozik, hogy jelen esetben igazából a csőlyukadás lenne a megfelelő megnevezés. Történt ugyanis, hogy egy sarokpolcot akartam a falra felszerelni és eközben sikerült megfúrni a falban húzódó vízcsövet. Mivel ez nálam rézből van, és mint ilyen nem túl kemény, az ütve fúrónak nem jelentett komolyabb akadályt, mindenféle átmenet nélkül simán átvitte. Aki teheti, az ilyen munkához használjon fém detektort, azzal talán megelőzhető a probléma, nekem sajnos nincs. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a melegvízcső esett áldozatul, így nem maradtunk teljesen víz nélkül, csak a melegvizet kellett másnapig nélkülözni. Ekkor jött a falbontás és a lyukas szakasz kicserélése, amit pár könyökkel és forrasztással sikerült megjavítanom.

Rendben, belátom, a cím kicsit provokatív. Hiszen a védekezést persze igazából senki nem ellenzi. De az kétségtelen, hogy az emberek nagyon különböző jelentőséget tulajdonítanak neki, és igencsak eltérőek a védekezésre alkalmazott technikák és azok költségei is. Ezzel a posztunkkal kicsit visszatérünk korábbi írásaink stílusához, vagyis az igazi, "hardcore" csináld magad tevékenység propagálásához. Már csak azért is, mert mostanában elfogytak azon kommentfolyamok a posztjaink alól, ahol a szakember vs. barkácsoló mérkőzések folytak. Pedig ezeket szerettük…