Furdancs

Rendben, belátom, a cím kicsit provokatív. Hiszen a védekezést persze igazából senki nem ellenzi. De az kétségtelen, hogy az emberek nagyon különböző jelentőséget tulajdonítanak neki, és igencsak eltérőek a védekezésre alkalmazott technikák és azok költségei is. Ezzel a posztunkkal kicsit visszatérünk korábbi írásaink stílusához, vagyis az igazi, „hardcore” csináld magad tevékenység propagálásához. Már csak azért is, mert mostanában elfogytak azon kommentfolyamok a posztjaink alól, ahol a szakember vs. barkácsoló mérkőzések folytak. Pedig ezeket szerettük… 

Az bizonyos, hogy ha már eljut az ember fia odáig, hogy valamiféle vagyont, jelen poszt témájaként - ha eddig nem lett volna egyértelmű - főképp ingatlant, tehát lakást vagy házat szerez, hamar elkezdi aggasztani hogy oda bizony akár be is törhetnek. Nyilván sokat számít a hely, a környék, az ismeretségi körben tapasztaltak, de előbb-utóbb mindenki aggódni kezd. Úgy látszik, ez a vagyonnal jár.

Márpedig aggódni nem egészséges.

Ilyenkor merül fel a védekezés, vagyis az ingatlan védelmének szükségessége. Az alapok egyszerűek: A véderő lehet mechanikai (vastag rácsot mindenhová!), élőerős (három dobermann elég lesz?) vagy sci-fibe illő elektronikus (tegyünk kamerát a WC-be is?). És persze mindezt lehet kombinálni is. Például szerelhetünk villógó piros ledeket a dobermann nyakörvére.

Manapság már technikailag gyakorlatilag bármit meg lehet oldani, van is épp elég vállalkozó, aki ezzel foglalkozik. Profik, értenek is hozzá, meg minden... Node ez itt a Furdancs blog, szóval mi most inkább kicsit máshonnan közelítünk a kérdéshez.

Egy átlagos családi ház, vagy pláne egy lakás megfelelő védelme nem ördöngösség. Az elektronikai védőeszközök megvásárolhatóak, és akár házilag is telepíthetőek, a rendszer némi műszaki érzékkel és megfelelő utánaolvasással akár házilag is kivitelezhető. A különböző mozgás- és nyitásérzékelők, szirénák, a kamerák mind beszerezhetőek, és elérhetőek az ezek információit a net vagy GSM hálózaton keresztül távolról is elérhetővé tevő egységek és szoftverek. Egy barkácsoló hajlamú ember számára igazából valóban jó szórakozás lehet egy ilyen rendszer kiépítése. Egyetlen hátulütője a házilagos kivitelezésnek, hogy ez esetben senki nem vállal helyettünk garanciát az elkészült rendszerre, ha esetleg gond lesz vele, csak magunkat okolhatjuk. És persze lehet nehézség a biztosítókkal is, nem biztos hogy a saját kivitelezésben megvalósult rendszert ugyanúgy elfogadják, mint egy szakcég által telepítettet. De ha megfelelő minőségi összetevőket választunk, ez kivédető.

Az ilyen készletek általában jó alapot adnak a saját rendszerünk kiépítéséhez, és szinte korlátlanul fejleszthetőek. Persze a minőségükre oda kell figyelni, de mint minden hasonló esetben, úgy itt is igaz, hogy a neten, szakmai fórumokon, blogokban rengeteg információt találhatunk, ami segít a jó választásban.

A modern riasztó- és védelmi rendszerek alkotóelemeiről, és a most divatos technológiákról írunk részletesebben nemsokára. Sűrűn lakott helyen, ahol vannak szomszédok, üzletek, járókelők, vagyis felfigyelnek a vijjogó riasztóra, netán elérhető egy gyorsan kiérkező kivonuló szolgálat, mindenképp jó megoldás egy komplett, jól tervezett és jól működő rendszer.

Azonban kihaltabb helyeken, ahol igazából senkit nem zavar az üvöltő riasztó, és a rendőrségre, járőrszolgálathoz való bekötés sem jelent megoldást, inkább a mechanikai védelemre érdemes költeni. Bár ha jobban meggondoljuk, talán még arra sem, hiszen a betörőnek itt van ideje próbálkozni a zártöréssel, vagy fűrészelni a rácsot. A riasztókkal szemben a kamera rendszerek itt is hasznosak lehetnek. Ha úgy vesszük, ezek sokszor nem a védelem részei, hiszen épp arra jók, hogy ha mégis megtörténik a baj, legalább utólag nyújtsanak segítséget. Az potenciális betörő nem tudhatja, hogy a házban megtalálja-e a képet eltároló modult, vagy esetleg nincs is ilyen mert máshol tárolódik a felvétel. Ilyenkor pedig azért nagyon megnő a későbbi lebukás esélye, és ez sok rosszban sántikálót elriaszthat.

És itt következik végre a mai posztunk témája:

Az eddigiek alapján felmerülhet egy szentségtörő kérdés... Valóban szükséges-e egy igazi, működő elektronikus védelmi rendszer felépítése. Hogy mire gondolok? Mindig felmerül az ilyen betöréses történetek taglalásánál, hogy az elkövetők alapvetően két csoportba oszthatóak: amatőrök, vagy profik. Általánosságban el szokták mondani, hogy az amatőrök eleve kerülik a macerásnak tűnő ingatlanokat. A profik viszont jól ismerik a riasztó- és védőrendszereket, tehát ha hosszabb idő alatt is, de - ha nagyon akarnak - bejutnak az ingatlanba.

Ha elfogadjuk ezt a kiindulást, adja magát a lehetőség, hogy a megfelelő mechanikai megoldások kiegészítésére építsünk egy, a valódi rendszerekre hasonlító, professzionális kinézetű, de nem működő - vagyis olcsó - riasztó és kamera rendszert. Nyilván nem a mi fejünkben fogalmazódott meg elsőként ez az idea, hiszen a net teli van az igaziakra megszólalásig hasonlító álkamerákkal, mozgásérzékelőkkel sőt, akár kültéri szirénaházakkal is. Az sem ritka, hogy létező, valódi kamerák házát lehet megvenni, valódi kamera-elktronika nélkül. Természetesen a szükséges villogó ledek, akár egyszerű mozgásérzékelőkkel kombinálva is, megtalálhatóak ezekben is, épp úgy, mint a megtévesztően valóságosnak ható vezetékezés. 

Álkamerából valóban hatalmas választék elérhető:

Természetesen beltéri dómkamerák is vannak köztük, akár működő mozgásérzékelővel, amelyik reagál a látóterébe került emberre:

És a kültéri szirénaházak is beszerezhetőek, persze szintén elektronika és sziréna nélkül, sokszor a "beélesített" állapotot azért jelző fénnyel. (Ezekben mindig egy-két ceruzaelem biztosítja az üzemkész állapotot jelző led áramellátását, meglehetősen sokáig.)

Nézzük akkor a lehetséges hatásmechanizmust:

Tegyük fel, hogy a valódi riasztó/kamera rendszer árának 10%-ért építünk egy ugyanolyan kinézetű kamu rendszert. Persze ez nem csinál felvételeket, és a kivonuló-szolgálatot se értesíti. Viszont, ha elfogadjuk az előző gondolatmenetet, a potenciális betörők jelentős részét eleve elriasztja, hiszen ott vannak a kamerák, villognak, be is vannak kötve...

A profik persze ettől még bejöhetnek, de itt jön az ilyen rendszerépítés szépsége: Ha figyelünk arra, hogy tényleg olyan akatrészeket szedjünk össze, amelyek valódi eszközök másolatai, ugyanakkor ezeket ki tudjuk egészíteni egy-két szokatlanabb elemmel is, akár még a profik is meggondolhatják magukat. Vagyis legyen a rendszerben jól láthatóan egy-két szürke, ki-tudja-milyen elektronikát sejtető doboz, az sem árt, ha van rajtuk mondjuk egy kis botantenna. A lényeg, hogy minden abszolút professzionális minőségben készüljön el.

Az egész dolog nekem nem elsősorban a takarékos megoldás miatt szimpatikus, hanem a miatt, hogy nagyon régen tetszik ez a megtévesztésen alapuló hozzáállás. Vajon túl tudunk-e járni a rosszban sántikáló eszén, meg tudjuk-e téveszteni? Tapasztalatom szerint nagyon jó eredményt lehet elérni például járművek esetén is, egy-egy okosan kitalált matrica felragasztásával, meg egy-két jól és átgondoltan elhelyezett villogó ledecske beszerelésével. A lényeg valóban az, hogy profinak és a betörő álltal ismeretlennek tűnjön a rendszer. Ez jó eséllyel elriaszt mindenkit aki nem konkrétan és célzottan hozzánk akar betörni. Aki viszont tudja, hogy mi őrizzük a koronaékszereket, vagy a kormányt végre megbuktató dokumentumokat, ugyis bejön, ez ellen nincs védelem...

Sokak szerint az emberré válás egyik fontos eleme volt a versengés. Az, hogy gyorsabb, jobb, okosabb tudj lenni a másiknál. Egy ilyen megtévesztésen alapuló védelem kialakítása ennek folytatása, amolyan elmepróba is. És persze jó szórakozás is lehet.

Ha mégis az igazi, működő rendszerek mellett tenné le a Furdancs olvasó a voksát, a következő posztunkban már a valódi riasztórendszerekről értekezünk. 

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.