Furdancs

Gyermeksarok sorozatunk a pályára-irányítás és műszaki tudományok szolgálatában.

Van egy kedves barátom. Gépészmérnök, repülőmérnök, katasztrófa-elhárítási szakember, honvéd alezredes, amatőr történész és 92. szintű elf gyógyító a LineAge online játékban. Élő példa, hogy tanulni és polihisztornak lenni sosem késő. Ezen példán okulva, a felnőttképzés egyik lehetőségét, az OKJ-képzést szeretném most körbejárni.

A szakmunkás-képzés kiegészítésére létrehozott OKJ tanfolyamok színvonala mélyen kezdett, azóta is folyamatosan süllyedt, majd tavalyi évtől radikális változáson ment át. Azonban lehet, hogy kicsit átestek a ló túlsó oldalára. E posztnak kettős célja van: a szülői és tanári érvkészlet minden elemének kihasználására buzdítani az érintetteket, mert ha most rontja el envérünk a pályaválasztást, akkor többé nem lesz lehetősége ingyen és kényelmesen szakmát tanulni. Másrészt felvetődik a kétely, hogy a jelenlegi OKJ belépési követelmények miatt felnőttként eleve főiskolán folytassuk tanulmányainkat, ha érdekel a gépészet, villamos technika, bármi.

Több okból is előfordulhat, hogy új szakmát kell tanulnunk. Felvettek helyünkre egy robotot vagy elcsitult a tömegigény a szolgáltatásra, melyet eddig végeztünk. Még a hetvenes évek végén is megéltek emberek abból, hogy ültek a csuklós busz közepén egy kapcsolótáblánál és megnyomtak egy gombot, mire kinyíltak az ajtók. De a szemfelszedő (harisnyajavító), villamoskalauz, kohász, cukorgyári munkás, stb. szakmák iránti igény csökkenése is új változásra készteti munkanélkülivé lett embertársunkat. Gyerekeink (akikről ez a sorozat szól) pedig először 14 évesen, különösebb ismeretek nélkül böknek rá a rokonszenvesnek ítélt vagy helyben elérhető szakiskola valamely képzésére. Ha rosszul döntenek vagy mégsem jön össze a főiskola, a szakiskolából kiöregedve nem nagyon marad más képzési forma, mint az OKJ tanfolyam.

A kilencvenes évektől igen sokáig a munkaügyi központok sok eszükkel (és jobb lehetőség híján) ECDL-, nyelv- és az örök klasszikus: biztonsági őr tanfolyamra küldték a regisztrált álláskeresőket minden különösebb hatásvizsgálat nélkül. Ennek haszna javarészt (akkor még nem ködlött fel a londoni mosogatás és árufeltöltő sikerszakma lehetősége) a melegben töltött kellemes órák voltak csupán. Pompás dolog nyelvet beszélni és számítógéppel bánni, de pusztán ezért még nem fizetnek bért. Valamilyen szakmához kapcsolódva lehetett volna az „előnyt jelent” kategóriát feszegetni a fenti ismeretekkel, de magában kevés. A biztonsági őr tanfolyamra beiskolázás sem egy messzire vezető életpályát alapoz meg.

Aztán egy picit jobb lett, az OKJ-rendszer - nagyjából betanított munkási ismereteket nyújtó - tanfolyamai is felkerültek a felnőttképzési palettára.
Az állam által fizetett képzéseknek egyébként van egy közös, szinte kikezdhetetlenül következetes nevezője, hogy azokon megbukni lehetetlen. Senkinek nem érné meg. A mennyiségi elvárások és a számonkérés hiánya logikusan a minőség rovására megy.

Még egyszer: Mit keres a barkácsblogon ez a téma?
Egyébként végtelen bölcsességünk, mely már magzatkorunkban megmutatkozik, nem lehet teljes a megszerzett tudás és tapasztalat, gyakorlat nélkül. Senki sem születik tokmánykulccsal a kezében és a fellelhető szakmai irodalom is hagy réseket például az esztergagép kezelésének ismeretanyagában, még ha pusztán barkácsolásra használjuk is azt.

Két éve néztem szét először az Interneten kínált OKJ-képzések között. Túlnyomó többségében elméleti - azaz iskolapadban elsajátítható - tanfolyamokkal találkoztam, mint könyvelő, ügyintéző, masszőr, lakberendező.

A „túlnyomóan semmit érő” jelzőt nyugodtan kitehettük a képzések legalább felére. Vagy mert látszott rajtuk, hogy soha az életben ezzel a képesítéssel munkát nem fogunk kapni, már csak a gyakorlati órák alacsony számából azonnal kikövetkeztethetően sem. Gipszkartonozó 16*4 órában, esztergályos vagy asztalos 100 órában…de gyakorlati helyszínt a tanulónak kellett keresni és fizetni. A 150-300e forintos tandíj így elsősorban az elméleti ismereteket, a konzultáció lehetőségét nyújtotta. Mivel az Internet és házi könyvtáram minden alapismeretet biztosított, meleg helyiség pedig itthon is akad, ezért nem erőltettem tovább a témát.

Pár hónapja ismét elkalandoztam a képzések között és a tanfolyamok tájékoztatóiból körvonalazódott a korábban megismert törvényjavaslat - az OKJ átalakításáról - gyakorlati kivitelezése. Radikális fordulat történt. Az elméleti és gyakorlati óraszám jócskán 1000 óra fölé emelkedett és megszűntek a korábban önálló szakmának számító besorolások. Nincs tehát esztergályos, marós, helyette egy komplex fémipari végzettséget adó, modulokból felépített polihisztorképzés valósul meg. Lényegében egy esti szakiskola rendszer jött létre a szakmai gyakorlat erőteljes támogatásával. Ezzel együtt a képzési költség is jelentősen megemelkedett.
Hasznos ez? Igen! Képes ezt valaki elvégezni önerőből, munka mellett? Dehogy!

Hogy ebből milyen trendek következtethetőek ki, inkább beszéljen egy érintett szakember. Lakos István, a KOTK Oktatási Központ ügyvezető igazgatója, a Felnőttképzők Szövetségének elnöke a Metropolnak: „Az új Országos Képzési Jegyzék szeptemberi bevezetését megelőzően sokan iratkoztak be a tanfolyamokra, hogy a régi, kedvezőbb feltételekkel – olcsóbban, rövidebb idő alatt – szerezhessenek OKJ-s szakképesítést, a kimagasló augusztusi keresletet követően azonban drasztikusan csökkent a jelentkezők száma.

De nem csak a jelentkezők száma csökkent. A Vincotte Akadémia igazgatója elmondta, hogy az OKJ-s képzési kínálatuk körülbelül a felére csökkent ősz óta, és vannak olyan szakmák, melyek kikerültek a jegyzékből, így már nem szervezhetőek (például vízkútfúró), vagy olyan bemeneti feltételeknek kell megfelelni, ami megnehezíti a képzésbe való becsatlakozást (CNC-gépkezelő esetében már nem elég a 8 általános), és vannak olyanok is, melyeket a jelenlegi szabályozás mellett nem tudnak elindítani, mert a képzés költségei olyan mértékben emelkedtek meg (több egészségügyi képzés)...

Egy normál szakképesítést jelenleg átlagosan 1000 óra alatt lehet megszerezni, ami jelentős áremelkedést is eredményezett: eddig nagyságrendileg 200 000 forintos tandíjjal lehetett elvégezni egy tanfolyamot, ez most félmillió forintig is felmehet.

Ilyen költséggel, ennyi idő alatt már felsőfokú végzettséget is lehet szerezni. A legnagyobb probléma ugyanakkor az, hogy az új rendszer a felnőttképzés időszakát rendkívüli módon megnöveli. Az eddigi egy-másfél év helyett két-három évbe telhet a szakképesítés megszerzése, ami a vállalatok számára nagy gondot okoz, ilyen hosszú ideig nem tudják elengedni a dolgozót képzésekre.”

Na, erre varrjon gombot az egyszeri esztergályos aspiráns. Szembeállítottam a pro- és kontra tapasztalatokat, mintegy vitaindítóként, ha valakinek van tapasztalata a régi és az új OKJ-képzésről, várjuk a kommentjét.

Az illusztrációk a BMEme című, igazán humoros oldalról származnak.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.