Az elmúlt napokban több írás érkezett Időrkipta pályázatunkra. Köszönjük és - változtatás nélkül - örömmel közöljük őket a beérkezés sorrendjében. A június 10-i határidő még messze van, tehát akiben eddig csak fogangatott az ötlet, még e-mailra vetheti gondolatait.

Emlékeztetőül: Az ötleteteket a furdancsblog@gmail.com címre várjuk június 10. éjfélig, minimum 500, maximum 1000 karakterben. Nem kapcsolási rajz mélységű leírásokat kérünk, de több legyen, mint néhány "Napcella a tetőre" jellegű mondat.

Bertók Attila

Én a Seebeck-effektusra alapoznám a szerkezet működésének biztosítását.
Csak röviden utalva: Két, különböző anyagi minőségű vezetőből álló kör illeszkedési pontjait különböző hőmérsékleten tartjuk, akkor a körben áram fog folyni. A feladat az, hogy a két pont hőmérséklet-különbségét garantáljuk. (a különbség nagysága nem lényeges, egyszerű elektronikai eszközzel biztosítható, hogy egy kimeneten állandó feszültség legyen.)
A Föld hőjét használnám. Két szondát eresztenék le. Az egyik 20-30 méteren lenne, itt a hőmérséklet 10-20 °C, állandó. A másik mondjuk 1000 m-en, itt 70-80 °C a hőmérséklet, állandóan. A kapott termofeszültség alkalmas lehet egy kis időzítő meghajtására.

Kocsis Ferenc

Az időzítő áramkör folyamatos táplálása nem követelmény, ha 100 évről van szó. Hiszen simán lehet olyan időzítőt is készíteni, ami nem másodperces léptetésű, hanem órás, napos vagy éves. Így két lépés közt áll a szerkezet és nem fogyaszt áramot. Ha mondjuk évente csak egyszer léptet a rendszer, a szünetet a tápegység fölhasználhatja a lassú, de biztos töltődésre. És amikor az utolsó, 100. évhez ér, beindít a nagyléptető egy kisléptetőt, ami már másodpercenként számol a végső időpontig, hogy teljes pontosságot kapjunk.

Két megoldást javaslok a tápegységre:
1. Hőelektromos átalakító a szabadban, egy épület lapos tetején, ahol nincsenek a közelben fák (például mert körben le van betonozva vagy mert olyan magas az épület, hogy a legnagyobb fák lombkoronája sem érhet fel odáig, hogy árnyékolja vagy mert egy meredek sziklaszirt csúcsára épült). Amikor rásüt a nap, csekély árammal tölt egy elemet az épületben. Amikor az elem feltöltődik (mindegy, hogy télen vagy nyáron), ezt észleli egy töltöttségmérő, ami erre beindít egy vízszivattyút az épületben (jól hőszigetelt szobában, ahol télen is 0 fok fölött marad a hőmérséklet a hungaropán tetőablakokon besütő napfény miatt vagy mert meleg éghajlaton épült a ház, ahol sosincs fagy), ami felnyom pár liter vizet egy alacsonyan lévő, zárt tartályból (ne legyen párolgás belőle) egy magasan lévő tartályba (ha mégis van párolgás, a vízveszteség a tetőről levezetett esővíz csatornán keresztül pótolható, nem részletezem a túlfolyót). Apránként. Amikor a felső tartály megtelik, egy WC tartályból kölcsönzött rozsdamentes úszóbója kinyit egy csapot és a víz visszafolyik az alsó vödörbe egy másik csövön át. Közben megforgat egy vagy több műanyag lapátkereket, amik biciklidinamókat hajtanak, amik feltöltenek egy másik elemet. Alternatív megoldásként víz helyett lehet fagyállót is használni hűvös éghajlatú vidéken.

Van tehát két elemünk, amik folyton töltődnek és merülnek, de felváltva. Mialatt a hőelektromosan töltött töltődik (azaz még nincs benne energia), a másik még fel van töltve. Mire a dinamókkal töltött magától lemerül, a hőelektromosan töltött feltöltődik és átadja a víz mozgási energiáján keresztül a töltést neki. Ha mindkét elem rá van kapcsolva a napos vagy éves léptetésű időzítőre, valamelyikben vagy a kettőben együtt mindig biztos lesz annyi töltés, hogy az elég legyen a léptetéshez. A rendszer gyenge pontja az elemek újratölthetőségének száma. Egy boltban kapható átlagos elem állítólag 4000-szer tölthető újra (a sajátjaimmal még nem tartok 100-nál sem), ami 100 év alatt 9,125 napos töltési-merülési ciklust tesz lehetővé. És az idő múlásával számolni kell az elemek hatásfokának romlásával is, így a teljesítményüket túl kell méretezni a léptető fogyasztásához képest. Szóval elvileg megoldható a feladat. A végén a kisléptető energiaszükségletét úgy kéne megoldani, hogy az egy kvarcórába való gombelemről menjen (olyan kis fogyasztású legyen), amit a nagyléptetőről a kisléptetőre való átváltás előtti utolsó lépésnél kezd el feltölteni a rendszer a két elemről. Ez több, mint egy évig bírni fogja (tapasztalataim szerint a karórámban 2-3 évig bírja az elem). És ennyi.

2. Ha kisléptetővel akarjuk végigcsinálni a 100 évet, a legjobb egy nagy folyón lehorgonyzott úszóstégre építeni a szerkezetet és egy nagy, masszív lapátkereket meríteni a vízbe, ami a vízállástól függetlenül mindig belelóg a folyóba és állandóan forog, áramot szolgáltatva a ketyerének. A nagy folyók sosem száradnak ki (mély vízben kell lehorgonyozni, sziklás meder fölé az alsó szakaszon, ahol a folyó esése miatt nincs üledék lerakódás és szigetképződés, mint például a Vaskapu átjáró), a Kárpát-medencében legalábbis. A horgonyok és a hajótest legyen masszív, jégzajlás álló anyagból, éles orral, ami szétvágja a nekiütköző jégtáblákat. A lapátkereket értelemszerűen a legvédettebb helyre kell tenni, középre, a hajótestben kialakított medencébe, hogy oldalról védett legyen az uszadéktól is. A kerék egy elemet tölt, arról megy a léptető.
És ennyi.

  Gál András
Legegyszerűbb megoldás: beszélni kell a legközelebbi maxwelldémonnal. "Felfigyeltünk eddigi munkájára, melynek során fáradhatatlanul nyitotta-zárta az ajtót a gyors, illetve lassú molekulák előtt. Mivel feladatát kifogástalanul végezte, új, igen fontos - ráadásul sokkal kényelmesebb - beosztásba helyezzük: a továbbiakban semmi más dolga nem lesz, mint hogy pontosan 100 év múlva nyomja meg ezt a gombot!"

Horváth László
Saját ötlet, kifejezetten alacsony  büdzsére:
- nem tartósan fagyos éghajlat
- 1 m-es vasbeton kocka
- 20 cm-es hőszigetelés
- desztillált víztartály(enyhén meszezett)
- égetett mésztartály
- finom, megbízhatóan önműködő keverőberendezés (lassan csöpögő víz, pergő mész) termoakusztikus vagy lassú membrándugattyús Stirling motor lineáris generátorral

Az égetett mész vízben való oldódása erős hőfejlődéssel jár,  ami a hőerőgépet hajtja,  ami áramot termel. Az időzítő mikrokontrollerek 0.001 W-al  is beérik, ha alacsony órajelen működnek,  pár liter víz és pár kg égetett mész elég száz évre.

A már beérkezett írások közül terjedelmi okoból legközelebbi alkalommal jelenik meg X. János (freemailos cím) kimerítő terjedelmű ötlete.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.