Rusztikus gyertyatartó
2014.09.22. 05:00 | Tákolmányi 0 Komment
A kiadó engedélyével részletekben közöljük Roland Leuschel „Hegesztés, forrasztás, lakatosmunkák” című könyvét. A gazdagon illusztrált kötet sallangmentes alapossággal, mégis olvasmányosan bemutatja az otthoni fémmegmunkáláshoz szükséges tudnivalókat. A műhely berendezése, biztonsági tudnivalók, megmunkálás szerszámai és menete, valamint a többi szükséges okosság után lépésről-lépésre bemutatja tucatnyi mintadarab elkészítését postaládától az ablakrácsig.
A könyvet teljes terjedelemben megrendelheti a Cser kiadó webáruházában.
Kevés világítás ad olyan intim hangulatot, mint a melegséget is megtestesítő gyertyafény. Itt egy nagyon könnyen elkészíthető, és kevés anyagot igénylő gyertyatartó készítését mutatjuk be. A gyertyatartó két szembefordított kerek tálkából áll, amelyek átmérője 150, ill. 200 mm. Természetesen más geometriai formát is választhatunk.
Anyag: 2 db négyzetes acéllemez, (1 mm vastag), 1 db acélszeg (30 mm hosszú)
Rajzoljuk be a lemezdarabokon a két középpontot, majd a köröket. A középpontot kissé pontozzuk be az acélkörző hegyének.
Lemezollóval vágjuk ki a körlapokat. Óvatosan dolgozzunk, mert a sorjás vágási él nagyon éles, sérülést okozhat.
A tárcsákat satuba fogva, reszelővel igazítsuk peremüket a berajzoláshoz, szép körkörösre. A reszelőt munka közben állandóan hintáztassuk. Az éles sorjákat is reszeljük le, a tárcsa eközben legyen még a satuban.
A tárcsák majdani külső felületét apró kalapácsütésekkel bemintázhatjuk. Erre a kis gömbfelületben végződő cizellálókalapács a legalkalmasabb. Az ilyen munkát szilárd alapon kell végezni, a legjobb egy üllő használata. Gyertyatartónk így igazi kovácsmunkának fog látszani.
A tárcsákból domborítással alakítsuk ki a tálkákat. Az előző példához hasonlóan kivájt faformát vagy egy fémgyűrűt használjunk süllyesztéknek. De most nagyobb lekerekített fejű kalapácsra és nagyobb erőkifejtésre lesz szükségünk, mert az acél nem olyan hajlékony, mint a vörösréz. A domborítást mindig a munkadarab közepén kezdjük. A legcélszerűbb a kalapáccsal mindig azonos helyre ütni a munkadarab lassú forgatása közben. Időről-időre azután haladjunk apránként kifelé.
A perem egy síkban tartása végett időnként igazgassuk ki a domborítást kívülről is.
A tálkák közepébe fúrjunk egy-egy lyukat, valamivel kisebb átmérővel, mint a szeg vastagsága. Csak a domborítás végeztével fúrjuk ki a lemezt, mert a kalapácsütések miatt az előre kifúrt lyuk alakja és helyzete jelentősen eltorzulna. Most már összekapcsolhatjuk a két tálkát. Az alsót felfelé fordítva tegyük a kisebbik fenekére, és a lyukon üssük át a szeget.
A tálkákat még szilárdan rögzíteni kell egymáshoz. A legtökéletesebb módszer erre a keményforrasztás vagy a hegesztés. Ha nem lenne ilyen berendezésünk, akkor összecsavarozhatjuk a két darabot. A hegyesre köszörült csavart alulról becsavarva, a felső tálkát egy anyával rögzítjük. Ebben a példában mi a forrasztást választottuk.
Először meg kell tisztítani a forrasztás helyét a zsírtól és egyéb szennyeződésektől. Ezután vigyük fel a folyatószert, és egyenletesen melegítsük fel a forrasztási helyet. A folyasztószer megakadályozza, hogy a felület a felmelegítés alatt oxidálódjon, valamint, hogy a forraszanyag megömöljön, továbbá segíti a forrasztóanyag tökéletes szétterülését.
Döntő a forrasztás minőségére a forraszanyag fajtája és a hőmérséklet. A helyes forrasztási hőmérsékletet akkor értük el, amikor a folyasztószer teljesen megfolyósodott.
Most már odatarthatjuk a forrasztópálcát is. Megolvadt vége lecseppenve tökéletesen szét kell, hogy folyjon a forrasztási helyen. A jó forraszanyag a kapilláris erők következtében azonnal bekúszik a résekbe is. Az összekötendő anyagok és a forrasz egyfajta ötvözetet képez, amely viszonylag mélyen behatol az anyagba. A forrasztás befejeztével a munkadarabot lassan le kell hűteni, mielőtt a forrasztási maradványokat letisztítanánk.
A hőközlés hatására az acéllemez elszíneződik – „futtatási színt kap”. A szép szivárványos színeket munkánk díszítésére tudatosan is felhasználhatjuk, az egész gyertyatartó óvatos felhevítésével. Teljes lehűlés előtt egy olajos ronggyal átdörzsölve a felületeket, még hatásosabb és tartósabb felületkezelést kap az elkészült dísztárgyunk.
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.
Utolsó kommentek