AJÁNLÓ
 
05:00
2014. 09. 22.
Tekintve, hogy majdnem minden marad a régiben és a Furdancs dübörög tovább, nem szeretnénk bő...
A bejegyzés folyatódik
 
05:00
2014. 09. 22.
A csavarok a legelterjedtebb gépelemek. Felhasználásuk szerint vannak rögzítő csavarok...
A bejegyzés folyatódik
 
05:00
2014. 09. 22.
A játékkatonákat mindenki szereti, mert a kézbe fogható maketteknek van egyfajta, gyermekkorba...
A bejegyzés folyatódik
 
05:00
2014. 09. 22.
Az átlagnál több olvasói reakciót kapunk az elektromos szerszámok bemutatására válaszul,...
A bejegyzés folyatódik
 
05:00
2014. 09. 22.
Néha-néha még be kell gyújtani, de már látjuk a fűtési szezon végét. Nem hagyjuk...
A bejegyzés folyatódik
Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Rusztikus gyertyatartó

A kiadó engedélyével részletekben közöljük Roland Leuschel „Hegesztés, forrasztás, lakatosmunkák” című könyvét. A gazdagon illusztrált kötet sallangmentes alapossággal, mégis olvasmányosan bemutatja az otthoni fémmegmunkáláshoz szükséges tudnivalókat. A műhely berendezése, biztonsági tudnivalók, megmunkálás szerszámai és menete, valamint a többi szükséges okosság után lépésről-lépésre bemutatja tucatnyi mintadarab elkészítését postaládától az ablakrácsig.

konyvborito.jpg

A könyvet teljes terjedelemben megrendelheti a Cser kiadó webáruházában.

Kevés világítás ad olyan intim hangulatot, mint a melegséget is megtestesítő gyertyafény. Itt egy nagyon könnyen elkészíthető, és kevés anyagot igénylő gyertyatartó készítését mutatjuk be. A gyertyatartó két szembefordított kerek tálkából áll, amelyek átmérője 150, ill. 200 mm. Természetesen más geometriai formát is választhatunk.

Anyag: 2 db négyzetes acéllemez, (1 mm vastag), 1 db acélszeg (30 mm hosszú)

konyv_06.jpg

 Rajzoljuk be a lemezdarabokon a két középpontot, majd a köröket. A középpontot kissé pontozzuk be az acélkörző hegyének.

konyv_07.jpg

Lemezollóval vágjuk ki a körlapokat. Óvatosan dolgozzunk, mert a sorjás vágási él nagyon éles, sérülést okozhat.

konyv_08.jpg

A tárcsákat satuba fogva, reszelővel igazítsuk peremüket a berajzoláshoz, szép körkörösre. A reszelőt munka közben állandóan hintáztassuk. Az éles sorjákat is reszeljük le, a tárcsa eközben legyen még a satuban.

konyv_09.jpg

A tárcsák majdani külső felületét apró kalapácsütésekkel bemintázhatjuk. Erre a kis gömbfelületben végződő cizellálókalapács a legalkalmasabb. Az ilyen munkát szilárd alapon kell végezni, a legjobb egy üllő használata. Gyertyatartónk így igazi kovácsmunkának fog látszani.

konyv_10.jpg

A tárcsákból domborítással alakítsuk ki a tálkákat. Az előző példához hasonlóan kivájt faformát vagy egy fémgyűrűt használjunk süllyesztéknek. De most nagyobb lekerekített fejű kalapácsra és nagyobb erőkifejtésre lesz szükségünk, mert az acél nem olyan hajlékony, mint a vörösréz. A domborítást mindig a munkadarab közepén kezdjük. A legcélszerűbb a kalapáccsal mindig azonos helyre ütni a munkadarab lassú forgatása közben. Időről-időre azután haladjunk apránként kifelé.

konyv_11.jpg

A perem egy síkban tartása végett időnként igazgassuk ki a domborítást kívülről is.

konyv_12.jpg

A tálkák közepébe fúrjunk egy-egy lyukat, valamivel kisebb átmérővel, mint a szeg vastagsága. Csak a domborítás végeztével fúrjuk ki a lemezt, mert a kalapácsütések miatt az előre kifúrt lyuk alakja és helyzete jelentősen eltorzulna. Most már összekapcsolhatjuk a két tálkát. Az alsót felfelé fordítva tegyük a kisebbik fenekére, és a lyukon üssük át a szeget.

konyv_15.jpg

A tálkákat még szilárdan rögzíteni kell egymáshoz. A legtökéletesebb módszer erre a keményforrasztás vagy a hegesztés. Ha nem lenne ilyen berendezésünk, akkor összecsavarozhatjuk a két darabot. A hegyesre köszörült csavart alulról becsavarva, a felső tálkát egy anyával rögzítjük. Ebben a példában mi a forrasztást választottuk.

konyv_13.jpg

Először meg kell tisztítani a forrasztás helyét a zsírtól és egyéb szennyeződésektől. Ezután vigyük fel a folyatószert, és egyenletesen melegítsük fel a forrasztási helyet. A folyasztószer megakadályozza, hogy a felület a felmelegítés alatt oxidálódjon, valamint, hogy a forraszanyag megömöljön, továbbá segíti a forrasztóanyag tökéletes szétterülését.

Döntő a forrasztás minőségére a forraszanyag fajtája és a hőmérséklet. A helyes forrasztási hőmérsékletet akkor értük el, amikor a folyasztószer teljesen megfolyósodott.

Most már odatarthatjuk a forrasztópálcát is. Megolvadt vége lecseppenve tökéletesen szét kell, hogy folyjon a forrasztási helyen. A jó forraszanyag a kapilláris erők következtében azonnal bekúszik a résekbe is. Az összekötendő anyagok és a forrasz egyfajta ötvözetet képez, amely viszonylag mélyen behatol az anyagba. A forrasztás befejeztével a munkadarabot lassan le kell hűteni, mielőtt a forrasztási maradványokat letisztítanánk.

konyv_14.jpg

konyv_16.jpg

A hőközlés hatására az acéllemez elszíneződik – „futtatási színt kap”. A szép szivárványos színeket munkánk díszítésére tudatosan is felhasználhatjuk, az egész gyertyatartó óvatos felhevítésével. Teljes lehűlés előtt egy olajos ronggyal átdörzsölve a felületeket, még hatásosabb és tartósabb felületkezelést kap az elkészült dísztárgyunk.

konyv_05.jpg

  Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

 



Kövess a Facebookon

Hirdetés

Furdancs

blogavatar

Ez az oldal azoknak szól, akiket érdekel, hogyan működnek a minket körülvevő dolgok. Azoknak, akik tudják mire valók a szerszámok, vagy legalábbis szeretnék megtanulni. Azoknak, akik úgy gondolják, az emberré válás fontos alkotóeleme hogy magunk oldjuk meg a felmerülő problémákat. Mottónk: Nem azért másztunk le a fáról, hogy a fotelben ülve várjuk a szerelőt...

Hirdetés

Szeretjük

szineslogo.png
Kapanyel.png

Hirdetés

Feedek

Reblog

Utolsó kommentek