Furdancs

A kiadó engedélyével részletekben közöljük Roland Leuschel „Hegesztés, forrasztás, lakatosmunkák” című könyvét. A gazdagon illusztrált kötet sallangmentes alapossággal, mégis olvasmányosan bemutatja az otthoni fémmegmunkáláshoz szükséges tudnivalókat. A műhely berendezése, biztonsági tudnivalók, megmunkálás szerszámai és menete, valamint a többi szükséges okosság után lépésről-lépésre bemutatja tucatnyi mintadarab elkészítését postaládától az ablakrácsig.

A könyvet teljes terjedelemben megrendelheti a Cser kiadó webáruházában.

Anyagszükséglet:
1 db négyzetes acéllemez (250 × 250 × 1 mm vastag),
1 db ugyanilyen méretű, de vékonyabb acéllemez (0,2…0,5 mm vastag),
1 db acélcső (600 × ∅ 14 mm),
230/12 V-os transzformátor, elektromos vezeték, halogénizzó.

 Sok modern és hasznos berendezési tárgyat készíthetünk fémből. Ilyen az itt ismertetett halogénlámpa is.

Minden, az elektromos árammal kapcsolatos munkát elvileg csak vizsgázott elektromos szakember végezhet; lámpánk azonban 12 V-os törpefeszültséggel működik, így gyakorlatilag veszélytelen, eltekintve a jelentős hőt termelő halogénizzó tűzveszélyességétől. De az üzemeltetési előírások betartásával ez sem jelenthet gondot. A 12 V-os halogénizzót és a teljesítményének megfelelő transzformátort szaküzletben vásárolhatjuk meg.
Lámpánk három fő részből áll: talp, ívben meghajlított tartócső és tölcsér alakú lámpaernyő. Utóbbiban van a törpefeszültséget szolgáltató foglalatba helyezett halogénizzó.

Az 1 mm vastag acéllemezre körzővel rajzoljuk meg a lámpa talpának körvonalát. A mintegy 0,5 mm-es vékonyabb lemezre rajzoljuk fel a kúppalást kiterített szabásmintáját. A mértani szerkesztés helyett egy megfelelő alakú kúpos fa- vagy fémtárgy legördítésével is megkaphatjuk a palástrajzot.

Vágjuk ki a palástot kézi lemezollóval. A képződött sorját simító laposreszelővel szedjük le. A felső ívet félhátú - félgömbölyű - reszelővel igazítsuk a berajzoláshoz. A vékony lemezt igyekezzünk mélyen befogni a satuba, hogy ne rezegjen.  Kezünk épsége érdekében ajánlatos védőkesztyűt viselni.

Az ernyőpalást megrajzolásához is használt kúpos tárgyat fogjuk be a satuba. Műanyag kalapáccsal ütögetve hajlítsuk rá a kivágott lemezt. A hajlítást nagyon kis lépésekben végezzük, hogy a lemez ne deformálódjon.

Vágjuk ki és reszeljük méretre a talplemezt, peremére készítsünk enyhe letörést (ferdén reszeljük körbe az élt). A tárcsa közepébe fúrjunk ∅ 8 mm-es furatot. A fúrás ideje alatt a lemezt pillanatszorítóval szilárdan rögzítsük, nehogy a fúró elkaphassa. A peremtől 20 mm-re fúrjunk egy második lyukat, és nagyon gondosan sorjázzuk le, mert ezen fogjuk majd át- vezetni az elektromos kábelt.

A talplemezt tál alakúra kell domborítani. Gömb talpú kalapácsot használjunk, hogy ne keletkezhessenek éles horpadások. A kész, lefordított talp pereme körkörösen feküdjön fel, egy síkban legyen mindenhol.

A lámpa szára 14 mm külső átmérőjű csőből készül. Vágjuk le kézifűrésszel egy 600 mm hosszú darabot. Esetünkben a hajlítás sugara elég nagy ahhoz, hogy akár egy gumikalapáccsal - amely nem hagy zavaró ütésnyomokat - ívesre kalapálhassuk a csövet. Igyekezzünk minél vastagabb falú csövet beszerezni, hogy hajlításkor ne rogyjon be a belső íven.

 Jó tanács: A csőhajlítás nem egyszerű művelet. Mennél vastagabb a cső fala, és mennél nagyobb a hajlítás sugara, annál könnyebb a munka, és szebb a hajlítás.

Az összes alkatrész elkészültével kezdhetjük a lámpa összeállítását. A kötéseket hegeszteni fogjuk. A vékony lemezekhez a védőgázas hegesztést kell használni. A hegesztőáramot egészen kicsi értékre állítsuk, nehogy lyukakat égessünk a vékony, érzékeny lemezbe. Rögzíthető, ún. gripfogóval fogassuk össze az ernyő palástját és néhány ponton tűzzük - hefteljük - össze. Folytonos varratot a vékony lemezen nagyon nehéz készíteni.

Ezután hegesszük az ernyőt a tartócső meghajlított felső, majd a talpat az egyenes alsó végére. Ügyeljünk eközben az alkatrészek egymáshoz mért helyzetére, szögére. Ha a tűzések jók, hegesszük készre a lámpát, majd tisztítsuk meg a hegesztési helyeket, varratokat. Csiszolóvászonnal, esetleg rezgőcsiszolóval vagy sarokcsiszolóval simítsuk le a felületeket fémtisztára. A hegesztési varratokat lágy köszörűkoronggal csiszolhatjuk szép szabályosra.

Puha rongyra kent polírpasztával dörzsöljük át a lámpánkat. Hagyjuk a pasztát rövid ideig hatni, majd addig dörzsöljük, míg lámpánk szép fényes lesz. Mivel a fémtiszta felület még kezünk érintésétől is foltosodik, azonnal vonjuk be a felületet, például színtelen lakkal.

Az elektromos szerelés következik. Az áramot a hálózati csatlakozózsinórral szerelt transzformátor adja. A szekunder oldali 12 V-os törpefeszültség kéteres kábelét fűzzük a talpon át a tartócsőbe, és az ernyőbe eső végére szereljük fel a hőálló, kisméretű dugaszol- ható halogénizzó-csatlakozót. Az apró halogénizzót az aljzatba dugva már be is kapcsolhatjuk új lámpánkat.   

  Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.