Furdancs

Joggal merül fel a kérdés, hogy napjainkban van-e létjogosultsága a reluxának. Simán lehet, hogy van, és csak az én fejemben kötődik szervesen a nyolcvanas évekhez ez az árnyékoló eszköz. Mindenesetre itt a szerkesztőségben többen érezzük úgy, hogy a hazánkban fellelhető ilyen redőnyök nagy része csak úgy ott ragadt és nem volt elég pénz, elképzelés, kreativitás a lecserélésükhöz. Lépjünk is túl ezen. A reluxa él és virul. Nem beszélve arról, hogy a 9 és fél hét című filmben is jó szolgálatot tett.

A barkácsolásra fogékony ember olyan szemmel jár a lakásban, hogy folyamatosan azt vizslatja, hogy hol akadhat valami kis csinosítani, javítgatni való dolog az ingatlanban. Mitagadás a ma feldolgozni kívánt problémát már hónapok óta nézegettem, de csak most jutottam el odáig, hogy ki is találjak valami okosat. Amit kiötlöttem inkább kreatív és praktikus, mint szép megoldás.

Maga a probléma:

Van ugyebár a reluxának egy olyan funkciója, hogy a redőnyt alkotó lamellákat különböző dőlésszögbe lehet állítani, hogy értelme is legyen az árnyékolónak. Ezt egy speciális bowden, huzal, nevezzük bárminek segítségével tudjuk állítani. Ez a huzal a reluxa, tokban elhelyezett "géppházából" kandikál ki. Az első része ennek a huzalnak viszonylag rövid, gondolom azért, hogy tetszőleges hosszúságú toldással lehessen kiegészíteni. Nyilván az ablak méretétől függően. A probléma a toldásnál keletkezett. A két összeillesztett huzalt ugyanis egy darab műanyagcső fogja össze. Ez a cső az idők során eltűnt. Ennek eredményeképpen a két fél huzalt semmi nem tartja össze. Így aztán a lakásban lakó alacsonyabb termetű embereknek igencsak nyújtózkoniuk kell, hogy rendeltetésszerűen tudják használni a redőnyt.

Találtam a lakásban egy gyenge próbálkozást a helyzet kezelésére, de ezt mondjuk nem írnám be a nagykönyvbe a végelszámoláskor. Nem szép, de legalább ronda. Nem én voltam, de ki ne csinált volna már ilyesmit, ha épp úgy hozta a sors? A szükság nagy úr, és végülis működik. Ez volna az:

Pótóljuk inkább azt a műanyagcsövet valahogy. Na igen, de honnan szerezzünk olyat? Hosszas fejtörés után eszembe jutott, hogy mi lehet a megoldás. A filctoll!

Ha mondjuk egy doboz gyufára lett volna szükségem, nyilván azt nem találtam volna a lakásban. Most, hogy egy megfelelő átmérőjű filctollra vágytam, csak azt nem tudtam előkeríteni sehonnan. Aztán nagy nehezen tök véletlenül előkerült egy a szekrény alól. A színével most ne foglalkozzunk, ha kérhetem. Örültem, hogy egyáltalán ilyet találtam. Tényleg randa, de ez van.

Azt már kitaláltam, hogy fűrészelek belőle egy megfelelő hosszúságú darabot. Na de mekkora a megfelelő hosszúság? Az úgynevezett hozzáméréses technikát alkalmaztam egy még épen maradt műanyag hüvely segítségével. Valahogy így:

Mint kiderült, satu nélkül és úgy általában sem egyszerű filctollat fűrészelni. Nagy nehezen megoldottam. Arra figyeljetek, hogy a filctollatt szedjétek szét és vegyétek ki belőle a filcet, így ízlésesebben tudtok dolgozni.

Ezen a ponton az eddig sárga filctoll darab csodával határos módon átváltozik rózsaszínűvé. Igen, a sárgának mégsem volt megfelelő az átmérője. Kértem a szomszédtól egy másikat. Annak az előkészítését már nem fotóztam végig. Ugye nem baj?

Nos, ezek után következhetett a darab helyére illesztése. Szerencsére a két huzalvég kis "karmok" segítségével csatlakozik egymáshoz, ezt a részt kell körülvenni a széjjelgányolt filctollal. Így sikerült:

Eléször felhúztam a csövet az egyik végre, majd a karmocskákat összeillesztve belehúztam a csőbe a másik véget is. Ugye milyen gusztustalan? Nem kell nézegetni, nem tájkép. Ha szembejön egy fehér filctoll, akkor majd lecserélem arra. Mostantól fogva ismét megvan a huzalok folytonossága, amivel kiküszöbölhető a nemkívánt reggeli torna ha egy kis fényt szeretnénk a szobába juttatni. A gányolás oltárán anyázni kommenteléssel tudtok.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.