Furdancs

Nem panaszképpen mondom, puszta tényfeltárás, hogy egy szétszedős poszt megírása sok időt és energiát felemészt. A láncfűrészes írás után úgy érzem, lazítanom kell, így most egy igen egyszerű elektromechanikus szerkezetre, a számítógép billentyűzetére fókuszáltam. Az eszközről mindent megtudhatunk ebből a cikkből.

Előtte viszont Szétszedtem kabalaállat, mert olyan is van minékünk.

A hagyományos billentyűzet máig a leghatékonyabb és legkényelmesebb szövegbeviteli eszköz. Az érintőképernyős kínlódás soha nem fogja kiváltani irodai alkalmazását. E kényelmes használatot a számos, kellő mechanikai visszajelzést adó billentyű, ezek mérete és a minden szükséges karaktert külön nyomógombon elérhető kialakítás biztosítja. Olcsó periféria. Biztos eltűnődött már Kedves olvasó, hogy miközben egy hétköznapi  gyengeáramú nyomógomb ezrekbe kerül, hogyan hozták ki hét sör árából (üveges búzasör citrommal, II. osztályú étteremben) a 100-102 nyomógombot is tartalmazó eszközt, amiben valami elektronika is található.

Hát így. 

A hátlapot leszedve három rétegű egy fóliát találunk a billentyűzet alján. A 102 darab, egyenként rugót, vezetőoszlopot, érintkezőket és forrasztócsúcsokat tartalmazó nyomógomb helyett egy vastag műanyag fólia fekszik fel a puszta műanyag billentyűtalpakra. Szétrántva két, rávasalt (nyomtatott?) huzalozást tartalmazó fóliaréteg között egy lyukacsos, távtartó funkciójú harmadik réteget találunk. Mikor odakint lenyomjuk a billentyűfedelet, egy rugalmas gumihengeren keresztül összepréseljük a két vezetőt, melyek érintkeznek.

A művészien kusza vonalakban felhordott vezetőcsíkok kötik össze a mátrixba rendezett érintkezőket.

A gombok azonkívül, hogy egyik pólusuk közös tápfeszültségre van kötve, még sorokba és oszlopokba is vannak rendezve. Ezt nevezzük mátrixnak. Egy billentyű lenyomása csak azon sor- és oszlopvezetéken generál jelet, amelyeket összeköt. Ezek végzik a billentyű címzését. Így  pl. 8*8-as mátrixnál nem 64 vezeték megy a processzorba, hanem csak 2*8 címvezeték. 

Összesen ennyi elektronika kezeli a billentyűzet működtetését. Egy 4+1 eres kábelen keresztül csatlakozik az alaplaphoz, tehát a 100+ nyomógombot soros jelfolyammá alakítja. Nem lenne könnyű egy 102 eres vezetékköteget  keresztülvezetni az íróasztalon. Az, hogy milyen időzítő- és vezérlő áramkörök hogyan alakítják digitális jelfolyammá gépelésünket...maradjunk annyiban, hogy bonyolult.

A pergésmentesítés is a billentyűzet-vezérlő mindennapjai (nanoszekundumai) közé tartozik. Pergésnek nevezzük, mikor az érintkezők bizonytalan találkozása során többször találkoznak az érintkezők. Ezt úgy érzékelné a processzor, mintha egy másodperc alatt többször is lenyomtttttuuuukkkkk volna a billentyűt. Ilyenkor a jelfeldolgozó áramkör életszerű mértékűre csökkenti a bevitt karakterek számát.

Nagy teljesítményű, erősáramú kapcsolókban találunk egy rugós mechanikát, melyet kikapcsoláskor felhúzunk. A bekacsolás során gyorsan, nagy erővel csapódik le, hogy ne húzzon ívet a kapcsolódás. Ez is egyfajta pergésmentesítés.

Fejjel lefelé haladunk kifelé, tehát a gombfedelek előtti utolsó rétegnél, a rugalmas le- és visszanyomást biztosító gumiszerű műanyag sapkáknál járunk. Tényleg olyanok mint egy sapka, mondjuk egy hupizöld törpike csúcsos kalapja.

Ez a sapka beleszorul a fotón láthat (itt ép az ESC) gombfedél vájatába. Két oldalt bepattintható pöckök akadályozzák meg, hogy fejtetőre állítva a gombok kipotyogjanak a szerkezetből.

Ennyi volt hát a billentyűzet szétszedése. Sok alkatrészből áll (lényegében 102 nyomógomb+102 sapka+kb 10 alkatrész), ám felépítése egyszerű.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni