Furdancs

Bár erről a témáról már ejtettünk szót korábbi posztjainkban, (például itt és itt) most egy olvasói kérdés nyomán újra előkerült. A konkrét kérdés egy újonnan beépített ajtó vetemedésével volt kapcsolatos. Ebben a posztunkban kicsit körbejárjuk a témát.  (Előre bocsátjuk, hogy sajnos varázsszert nem fogunk tudni ajánlani…)

Az ajtók vetemedése, vagyis az, hogy az ajtólap kisebb-nagyobb mértékben eláll az ajtótoktól, legtöbbünk számára ismert jelenség. A régi, akár 100 éves tömörfa ajtóknál épp úgy előfordulhat, mint az új beépítésűeknél.  Talán csak a műanyag és az alumínium ajtók esetében lehet biztosan elkerülni ezt a jelenséget, feltéve hogy a beépítésük szakszerűen történt.

Az ok az esetek többségében maga a felhasznált alapanyag, vagyis a fa. A tömörfa ajtók esetében ez könnyen belátható, de így van a lemezelt, préselt vagy mart MDF/HDF lemezzel borított ajtók esetében is, ugyanis az ajtók vázszerkezete általában itt is tömörfából áll. (Ráadásul, mivel a vázszerkezet itt nem látszik, előfordul, hogy kifejezetten rossz minőségű fából készülnek az ilyen termékek.) Természetesen az ajtók gyártásakor azért sokat lehet tenni az ellen, hogy ez ne következzen be, azonban az alacsonyabb árú termékek esetén erre ritkán fordítanak figyelmet a gyártók.  A megfelelő minőségű, egyenes szálú, csomó- és göcsmentes alapanyag, amely megfelelő technológiával lett szárítva, sokkal kevésbé hajlamos a vetemedésre. Különösen, ha az ajtót alkotó elemek nem egy deszkából/pallóból készülnek, hanem tömbösített alapanyagból, amelyeknél a rétegeket a szálirányok figyelembevételével illesztették és ragasztották össze.

A fa holtában is "élő" anyag, a környezeti nedvességre, a levegő páratartalmára folyamatosan reagál. Az anyag rostjai hol magukba szívják a páratartalmat, hol leadják azt. Ez persze fizikai méretváltozást is okoz, a folyamatosan váltakozó dagadás és kiszáradás a fa szerkezeti állapotát is megváltoztatja. Az anyagban esetlegesen lévő feszültségek folyamatosan próbálnak kiegyenlítődni. Ez okozhatja aztán az ajtólap elferdülését, csavarodását. Különösen igaz ez, ha az ajtó két oldalán eltérő hőmérsékleti és nedvességviszonyok vannak. Szintén nagyon ártalmas, ha az ajtó egyik oldala van csak felületkezelve. Ez még akkor is gondot okozhat, ha csak egy-két napig áll így az ajtó.

Egy asztalos számára általában messze nem a legkedveltebbek az ilyen problémák helyrehozására való felkérések.

Az esetek túlnyomó többségében ez csak úgy oldható meg tökéletesen, ha az ajtótokot vagy/és az ajtólapot körbe marjuk (mondjuk felsőmaró segítségével) a vetemedés által kívánt mértékben. Sajnos ez nagyon aprólékos és sok kosszal járó munka, ráadásul a tartós siker sem garantált. Mert mi történik, ha az ajtólap tovább vetemedik?  

Új ajtók esetében, különösen, ha még a felületkezelés sem történt meg, sikerre vezethet, ha megpróbáljuk az ajtót visszaegyenesíteni. Vagyis leakasszuk a tokról, és a „hasas” részével felfelé vízszintesen két bakra helyezzük, a hasas részt esetleg lesúlyozzuk, mondjuk egy zsák habarccsal. Extrém esetben akár még egy kis nedvességet is juttathatunk a felületre, mondjuk egy pumpás kézi permetezővel. A nedvességet beszívja az ajtó anyaga, és a nedves rostok szívesebben és könnyebben hajolnak a kellő irányba. Néhány nap alatt az ajtó visszanyerheti a szép egyenes vonalait. Ilyenkor azonnal le kell festeni, lehetőleg mindkét oldalon egyszerre.

Ha egyik megoldás sem járható, vagy nem hoz megfelelő eredményt, akkor marad az utólagos tömítések felragasztása. Esetenként arra is lehet szükség, hogy ne csak rugalmas tömítő csíkokat ragasszunk fel, hanem vékony falemez csíkocskákat is. A probléma mindkét esetben az, hogy általában nem párhuzamos rés van a tok és az ajtólap között, tehát az utólagos „hézagkitöltő” tömítéseknek is keskenyedőnek kéne lenniük, ez pedig igen nehezen kivitelezhető.

Akár egy egész modern ajtónál is történhet ilyen malőr. Ezeknél ráadásul szinte semmit nem lehet tenni, a gyári gumitömítések adott méretűek, ezekre ragasztani már nemigen lehet, és a furnérozott felületű ajtólapból és tokból marni/csiszolni sem lehet esztétikusan.

Szóval az ilyen jellegű hibák orvoslása nem egyszerű. Általában a legfontosabb az, hogy az ajtó zárható legyen, ez többnyire a zárlemez arrébb helyezésével, esetleg minimális marással vagy véséssel megoldható. Ha a huzatmentesség is fontos, akkor a különböző gumitömítések segíthetnek. Azonban ha azt akarjuk, hogy esztétikailag is tökéletes legyen az ajtó záródása, akkor a fenti, macerásabb munkákra kell felkészüljünk…

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.