Furdancs

Néhányan persze már ismerhették korábban is, de az átlagember bizony 1986. április 26.-án kezdődő eseménysorozat miatt ismerte meg az ukrajnai város nevét. 

A csernobili atomerőműben történt baleset emberek millióinak életét változtatta meg a Földön. Alapjaiban rengette meg az emberek atomenergiába és a tudományba vetett hitét, és véget vetett az atomkorszaknak. A szocialista tájékoztatáspolitika legnagyobb kudarca lett, és jelentősen hozzájárult a Szovjetunió összeomlásához. 

Csernobil az emberiség történetének egyik legsúlyosabb, máig lezáratlan traumája. És nem csupán az emberiségé – minden családban máig élő történelem. Minden, akkoriban felnőtt korú magyar eleven emlékeket őriz azokból a napokból, hetekből, amikor már sejtették, hogy nagy a baj, de a valódi információkat elzárták előlük.

NÉHÁNY ADAT CSERNOBILRÓL:

- Ukrajnában több mint 4,6 millió hektárnyi terület szennyeződött, köztük a világ legtermékenyebb mezőgazdasági területei is. 
- A robbanást követő hónapokban összesen 600 ezer katonát, tűzoltót és kárelhárító munkást küldtek a katasztrófa helyszínére, kitéve őket a veszélyes sugárzásnak. 
- Az erőmű körül egy állandó 30 km-es „halálzónát” jelöltek ki, ahol tilos emberi lakóhelyet létesíteni. 
- Röviddel a robbanás után Ukrajnában és Belorussziában több ezer gyereket és felnőttet akut sugárzási betegség támadott meg (hányás, hajhullás, fájdalmas kiütések). A gyermekek körében megháromszorozódtak a daganatos megbetegedések Ukrajnában 1986 után. 

A BALESET KRONOLÓGIÁJA:

1986. április 26. 

• Éjjel 1:24: Bekövetkezik a robbanás: a reaktort a hirtelen fejlődő nagymennyiségű gőz szétveti. A reaktorban lévő 25 ezer tonna grafit kigyullad. 
• 1:35 Megkezdik a turbinacsarnok tetején a tűzoltást. 

1986. április 27. 

• 10:00 Megkezdik az elpusztult reaktor helyén égő grafittűz oltását. Elrendelik az erőműtől 3 kilométerre fekvő Pripjaty 50 ezres lakosságának evakuálását. 

1986. április 28. 

• A reggeli órákban Svédországban rájönnek, hogy a Szovjetunióban atomerőművi baleset történhetett. Svédország diplomáciai úton kér felvilágosítást Moszkvától. A szovjet kormányszervek tagadnak. 
• 21:00 A Szovjetunió hivatalos hírügynöksége, a Szovjet Távirati Ügynökség kiadja az első jelentést a balesetről. 

1986. április 29. 

• A magyar Külügyminisztérium – a hozzáférhető iratok szerint – a helyszínről csak a hivatalos szovjet bejelentést követően kapott először információt. (Energetikai szakemberek, kutatók már az előző napokban is kaptak nem hivatalos tájékoztatást svéd, finn, lengyel intézetektől.) Ekkor még senki nem tudta, mennyire súlyos a helyzet.
• A magyar mérőállomásokon elrendelték a „rendkívüli mintavételt”. 

1986. április 30. 

• Svédország, Dánia és Norvégia importkorlátozást jelent be a szocialista országokkal szemben. Az embargóhoz a többi nyugati ország is csatlakozott.

1986. május 2.

• A szovjet miniszterelnök (Nyikolaj Rizskov) a baleset helyszínére látogat. Döntés születik arról, hogy az erőmű 30 km-es körzetéből mindenkit kitelepítenek.

1986. május 6.

• Az MSZMP Politikai Bizottsága hivatalosan ekkor foglalkozik először az üggyel.

1986. május 6-7.

• Kiszivattyúzzák a vizet a reaktor alatti tartályból, megszüntetve a robbanásveszélyt. 

1986. május 10.

• A tüzet elfojtják. Elkezdik a tervek kidolgozását a reaktor betemetésére, a környék megtisztítására. 

1986. május 12.

• Az Európai Gazdasági Közösség megtiltja tagországainak, hogy a keleti blokk országaiból friss húst, tejet, zöldséget, gyümölcsöt hozzanak be. A korlátozást május 30-án oldják fel. A magyar exportból kiesett tételek tetemes kárt okoztak a gazdaságnak. 

1986. május 14.

• Mihail Gorbacsov első ízben beszél a nyilvánosság előtt, a televízióban a balesetről. 

1986. november 15.

• Befejeződik a szarkofág építése.

Az alábbi, az Energiaklub által készített megindító videóban Bangó Margit, Nagy Feró, Spiró György, Gálvölgyi János és Monspart Sarolta vall arról, hogyan élték meg, mit okozott számukra és szeretteik számára a katasztrófa:

Az atomerőművek biztonságáról és veszélyességéről szóló társadalmi párbeszéd az európai terrorfenyegetettség növekedésével ismét egyre aktuálisabb. Az energiaklub ezt a filmet a párbeszéd elősegítésére készítette. Blogunk véleménye az, hogy Csernobil óta nem lehetnek többé illúzióink az emberi faj képességeiről és korlátairól. Bebizonyosodott, hogy a leggyengébb láncszem mindig az ember marad. (A katasztrófa egy átgondolatlan kísérlet eredménye volt.) És az is kiderült, hogy vannak olyan veszélyes technológiák, amelyek vitathatatlan hasznosságuk ellenére sem valók az emberiség kezébe...

(Posztunk at Energiaklub segjtségével készült.)