Furdancs

A napi posztok megalkotása messze nem olyan könnyű, mint azt a legtöbb olvasónk gondolja. Az igazán kedvelt posztjaink mindig azok voltak, amelyek egy konkrét tevékenységet, javítást, építést, felújítást mutattak be. Igen ám, de ezeket a munkákat előbb el is kell végezni, méghozzá megfelelően dokumentálva. És a legtöbb ilyen munka bizony nem egy napig tart, tehát egy napi poszt akár több napi előmunkálatot is feltételezne. Ez pedig már csak matematikailag sem igen jön össze, ráadásul előfordul, hogy épp semmi nem megy tönkre, vagy épp semmit nem alkotunk. Ilyenkor aztán végképp nincs poszt téma. Ez a mai nap épp ilyen.

Ugyanakkor az is igaz, hogy folyamatosan kerülnek a szemünk elé olyan témaötletek, amelyek alighanem sokakat érdekelnének, de önmagukban nem elég tartalmasak ahhoz, hogy egy igazi posztot megtöltsenek.

De, ahogy mondani szokás, abból kell főznünk ami van. Ezért ma egy ilyen apró témát veszek elő.

A fürdőszobai zuhanyozók gégecsövei mindenki előtt ismertek. A minap egy ilyet kellett cserélni a szülői házban. A csere kapcsán érdekes tapasztalásokat tettem a fogyasztói társadalom, sokszor bizony indokolatlan árubőségével kapcsolatban.

Az eredeti gégecső már igen koros volt, emlékeim szerint évtizedek óta használatban volt. Kialakítása még a hagyományos iskola tanai alapján történt. A külső burkolat spirálisan, önmagába fűzött-sajtolt acéllemezből készült valamikor, a szépen csillogó 'gége' belsejében pedig egy vékony, meglehetősen puha gumicső található. A fém gégecső készítését szívesen megnézném élőben egyszer, mindenesetre ez az egyszerűségében nagyszerű találmány meglehetősen tartós és ellenálló tud lenni. Ezek a csövek ráadásul meglehetősen lágy 'esésűek', vagyis a csaptelepre, vagy a fali tartóba felakasztott zuhanyfejtől igen szép és természetes vonalban jutnak el a csaptelepig. Hiába, azok a régiek még tudták, mi a kellem és a stílus...

De hogy szavam ne felejtsem, ez a gyönyörű és antik gégecső sem tartott örökké, a miénk is cserére szorult. Szerencsére a csapok és a zuhanyfejek csatlakozó menete egyforma, félcolos méretű. Ráadásul ez valami globális szuperszabvány, gyakorlatilag szinte minden gyártó szinte összes ilyen alkatrésze egyforma méretű. (Fogalmam nincs, kinek a hibájából történhetett ez, de biztos hogy komoly büntetést érdemelne...)

A boltok pedig dugig vannak cserére alkalmatos gégecsövekkel. Nosza, vegyünk egyet. Először is tisztázni kellett, milyet is szeretnénk.

A fent bemutatott hagyományosat:

Vagy egy modernebb fajtát, amelyek általában a kerti locsolócsövek technológiájával, több rétegű műanyag csőből állnak. A klasszikus fém spirál itt általában már csak dekorációs elem, a legkülső átlátszó réteg alatt van, többnyire csak esztétikai okokból:

Ezekből is van persze ezerféle, itt van rögtön kettő, nem csak színben, de minőségben is eltérnek, a fehér meglehetősen kemény anyagú darab, ennél az 'esés' kifejezés teljesen értelmezhetetlen, úgy áll, ahogy épp kedve van, semmiféle hajtogatást nem tolerál. A második képen látható fekete egy kombinált, acélspirált is tartalmazó, de lágyabb műanyagból készült, ez egy fokkal szolgaibb módon viseli az esztétikai szándékkal végzett tekergetést és hajtogatást. Ezen csövek előnye, hogy miután a legkülső réteg műanyag, semmiképp sem karcolják meg a kád felületét.

Vannak ezeknél is egyszerűbb konstrukciók, ezek gyakorlatilag egy PVC vagy más műanyagból készült sima, egyrétegű csövek. Ilyet azonban iskolázott ember otthonra nem vesz. (Én mindenféle alacsony besorolású apartmanban láttam még csak ilyet, de hát ott gondolom folyton ellopkodják a népek, meg hát a berendezés költséghatékonysága is fontos.)

Mi végül is egy hagyományos verziót választottunk. A gégecsővásárlás fontos eleme persze – a szükséges hosszon kívül - az ár. Azonban ez csak első pillantásra tűnik meghatározó tényezőnek, amikor azt konstatáljuk, hogy a műanyag cső mondjuk 800.- Ft, a klasszikus acél gége meg 3500.- pénz. De, ha elég nagy boltban nézelődünk, akkor egy pillanattal később látunk 2000 majd 4000, sőt 6000 pénzért is műanyag csövet, az akciós kupacban pedig hatalmas mennyiségű klasszikus acél gégecsövet 690.- forintos áron. Majd kicsit rövidebbet, de ugyanilyen szépségeset 490.- pénzért. Szóval, az ár egyáltalán nem befolyásoló tényező. Ha rászánunk egy kis időt, olyat veszünk, amilyen megtetszik, és annyiért, amennyit rászánnánk.

Azon mondjuk sokat töprengtem, hogy ki a fene veszi meg a szemre és tapintásra tökéletesen egyforma csövek közül a háromszor vagy akár tízszer annyiba kerülő változatot, de hát a világ alighanem túl nagy ahhoz, hogy minden részletét megérthessük.

A megvásárolt gégét aztán már csak rá kell tekerni a menetekre, nem kihagyva a hozzá adott kis gumitömítéseket. Ha a cső két végén található két anya nem egyforma (mint a legfelső képen is), akkor a hosszabbik megy a zuhanyfejhez, a rövidebb, tömzsibb pedig a csapra. Ez a szerelés nagyjából a legegyszerűbb Furdancsos tevékenység.

Ez pedig nagyjából a legkevésbé mélyenszántó Furdancsos poszt volt. Azonban a nap holnap is felkel, és mi frissen zuhanyozva lehet, hogy sokkal keményebb témával jövünk. Addig is, mindenki menjen és vizsgálja meg a gégecsöve állapotát. Ha szükséges, ne habozzatok felkeresni egy barkácsáruházat, és máris indulhat a választás nehéz, de izgalmas folyamata.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.