Furdancs

"Ne az egeret figyeljék, hanem a széket!" - mondaná Klapka. Igen, pár éve megpróbálkoztam forgácsoló eszközökre alapozva bababútorokat készíteni. Mivel a kudarc nyilvánvaló, fel is hagytam a próbálkozással. Megérkezett közben a 3D nyomtató, mely új lökést adott régi terveimnek. Így nem kell megállni a paleolit stílus egyszerűségénél és bátran belevághatok barokk játékbútorokkal díszített babaházak készítésébe is.

Ma a kompozit tárgyakról és a nyomtatás méretpontosságáról írok. Nyilvánvaló, hogy nem tanácsos nagy felületű, homogén mintázatú vagy minta nélküli alkatrészeket nyomtatóval elkészíteni. Ronda, drága és kevésbé szilárd, mint egy rétegelt lemezből készült fal például, melyet papírral kasírozhatunk.

A szenzációhajhász cím hasznos apróságok gyűjteményét rejti, melyeket a napokban terveztem és 3D nyomtatóval materializáltam. Kezdjük mindjárt egy tésztaszaggatóval, gépész módra. Hasznos lehet felmutatni, mikor otthon megkérdezik: "Mire is költötte kend az évi tüzelő árát?"

Volt egyszer egy manó, Fritónak hívták. Ízléskárosodottként jött világra, később 12 törpével és egy munkanélküli bűvésszel komoly összeget sikkasztottak a Sárkány & Fia Banktól. Szabadulása után vásárolt egy leselejtezett bakterházat. Lakóingatlan céljából hasznosítva, tetejére rézborítást tett és nem spórolt a korinthoszi oszlopokon nyugvó gipszoroszlánokkal sem. Az objektum felkavaró forma- és színkavalkádjáról válogatott trágárságokkal tűzdelt vezércikk jelent meg az Építészet és esztétika című hetilapban.

A kötelező, öncélú hülyeség után komoly téma következik: 3D tervek ellenőrzése és hibakeresés a geometriában, a nyomtatványok alátámasztása és festése. Sőt, a gyengeáramú elektronikával is kacérkodunk, mikor kivilágítjuk makettünket.

A gépesítés, a különböző munkafolyamatok minél egyszerűbbé tétele mindig is (de az ipari forradalom óta mindenképp) célja és vágya volt az embereknek. Halad is a dolog szépen, tudjuk, ma már szinte emberi érintés nélkül készülnek a legbonyolultabb ipari termékek is. Azonban az otthoni munkák esetén és az igényesebb kézműves tevékenységeknél ez a legutóbbi időkig nem volt jellemző. Gépeket, vagyis motoros szerszámokat persze használtunk, de azért a végeredmény az adott ember kézügyességén múlott. Mostanában viszont ez megváltozni látszik. És hogy ez jó-e, azon azért lehet talán merengeni egy sort...

Az évek óta tartó fejlődés során népszerűvé vált a 3D nyomtatás, így kialakult az a szakmai közösség, mely szívesen megosztja tapasztalatait és munkáit a neten. Zömében ingyen férhetünk hozzá százezres nagyságrendű tervhez, amit azonnal vagy módosítások után már nyomtathatunk is. Egyszerűbb tárgyak esetén kézenfekvő szétnézni az erre a célra szakosodott gyűjtőoldalakon. Rendkívül széles a skála. Ötletes, hasznos, szép példányokkal egyaránt találkozunk. Közzétevője megspórolja nekünk a tesztelést is.

A nyomtatott műanyag szilárdságára voltam kíváncsi és ehhez egy sokoldalúan felhasználható tárgyat találtam, a csavaros szorítót. Lehet, más a hivatalos neve, lényeg, hogy műanyag fej, melybe beleillik egy hatlapfejű csavar és rászoríthatunk dolgokat más dolgokra vele (közben kiderült: marokcsavar a neve). Nem mellékes, hogy dekoratív kivitelben.

Technológiai sorozatot kezdünk: 3D nyomtatás laikusoknak. Másfél éve írtunk először a témáról egy interjú keretében. A technológia már akkor ígéretesnek látszott, de az itthon kapható nyomtatók még kit (a vásárló által összeszerelendő) kiszerelésben is bőven 200e forinton felüli árcédulát viseltek. Ismerjük az átlagfelhasználót: elboldogul a számítógéppel, tervezni szívesen megtanul, de egy 800 (!) oldalas összeszerelési útmutató hibalehetőségeivel és fáradságával nem szívesen birkózik.

A kezdeti lelkesedést követően a hírekből is kikoptak a témáról szóló újdonságok. Vártam, hogy végre valamelyik profi nyomtatógyártó beszáll az üzletbe és szabványos, háttértámogatással ellátott, lehetőleg elérhető árú készüléket dob piacra, melynek kiforrott technológiája barátságossá teszi a különben sokváltozós nyomtatási folyamatot.

Nagyon úgy néz ki, hogy most már talán mindenki számára érthető lesz, hogy mire is jó a 3D-nyomtatás. Azt ugye már tudjuk, hogy különböző emberi alkatrészeket, illetve azok pótlását tudunk így reprodukálni. Na de az orvostudomány, az egyre több öndiagnózis és önjelölt háziorvos ellenére még mindig egy elefántcsont toronyban csücsül, ami rendben is van így. De az autó, az más tészta. Főleg, ha figyelembe vesszük, hogy nem is olyan rég még egy békásmegyeri parkolóban simán összehoztunk egy motorgenerált, egy napsütötte szombat délután.

Íme a legújabb szenzáció a 3D-nyomtatás frontján. A Local Motors stábja nem volt rest és kinyomtatott egy autót, mindössze 44 óra alatt. Mindezt a chicagói International Manufacturing Technology Show-n tették, többezer látogató szemeláttára. Igazából a nyomtatás első fázisa tartott 44 órán át, de a videót nézve így is igen hatásos az eredmény.

A többezer megtervezett alkatrészt ezesetben egyetlen darabban nyomtatták ki. A Local Motors mérnöke James Earle elmondta, hogy számításaik szerint hamarosan 7000 dollárból (1,7 millió forint) ki tudnak hozni egy 3D-nyontatott autót. Ez nagy áttörést jelenthet az egyedi autók gyártásának terén. Nem beszélve arról, hogy ha meghúzzák az lökhárítónkat, akkor hamarosan ilyen párbeszédeket fogunk folytatni a karosszérialakatossal:

- Pista bátyám megrántották a lökhárítómat
- Semmi baj Sanyikám. Mi ez? Corsa? Holnapra nyomtatok egyet.

Az eseményről ITT olvashattok bővebben. Angolul tudók előnyben.

Szóval: "ez a jövő, egyétek"

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.