Furdancs

Mr. Furdancs irodai forgószéke után az én munkás fotelem mondta fel a szolgálatot. Beépített anyagai minőségét tekintve már újkorában hulladék volt, bár a sokkal drágább típusok is hajlamosak jobbra dőlve deformálódni. Talán mert mázsa körüli testtömegű felhasználók Rodin "Gondolkodó ember" pózába görnyedve aszimmetrikusan túlterhelik az anyagot.

Illusztrált munkanaplómban a javítás mellett az alkatrészek számának drasztikus leépítését és optimalizálását is megfigyelhetik némi forgószék-anatómiai ismeretekkel bővítve.

A Furdancs szerkesztőségében ritkán ugyan, de azért adódik olykor szerelnivaló. Épp a napokban képződött egy hulladék forgószék, a sok éves közel rendeltetésszerű használatnak köszönhetően, vagy épp annak ellenére. Az úgynevezett gázlift adta meg magát benne, melynek következtében nem csupán a forgási képességét, de tulajdonképpen a szék mivoltát is elvesztette. Mikor először megláttam a roncsot, meggyőződésem volt, hogy kocsmai verekedésben használták és attól esett darabjaira a gázlift. Hajlamosak vagyunk gondolkodás nélkül alávetni magunkat a fogyasztói társadalom diktátumainak, és bármennyire is szeretünk szerelni és barkácsolni, első utunk az irodai forgószék-szaküzletbe vezetett. Jellemzően ez az első út, szokásos temponkhoz méltón eltartott két hétig. Ennyi időnk volt legalább arra, hogy megérkezzen az ihlet a javításra, illetve legalább arra, hogy szemrevételezzük a lehetőségeket.

Nincs mese: ide új gázlift kell, és akkor minden jó lesz.