Furdancs

Egy napsütötte nyár végi napon egy svájci ismerősünk bejelentette, hogy amíg mi vidéken vagyunk, pár napot a lakásunkban töltene. Persze, gyere - mondtuk akkor, nem gondolva, hogy ennek véső, kalapács és fejvakarás lesz a vége.

Eltelt a nyár, hazaérkeztünk, én pedig televettem a kádat vízzel, hogy lemossam magamról a fűnyírás zaját. Addig nem is volt baj, amíg a vízszint el nem érte a modern kádak sajátjaként ismert visszafolyó nyílást. Ekkor ugyanis, az eddigiekkel ellentétben, a gondosan becsempézett kád alól elkezdett szivárogni a víz. Ilyenkor az ember azonnal elkezd elméleteket gyártani arról, hogy miért nincs semmi baj. Miután leeresztettem a vizet be is fejeztem a gondolkodást, mert berontott az alattunk üzemelő műhely tulaja, hogy áznak. Hirtelen azt sem tudtam, mimet takarjam el, hogy mentegetőzésem hihető legyen. Egy félvállas bukfenccel kigurultam a szóváltást, és rájöttem, hogy az ázás, a kád alóli szivárgás és a kád leeresztése között lehet némi összefüggés. Akkor a svájci barátunkat még nem vettem be a buliba, de később rájöttem, hogy ő okozta a bajt.

Rövid vizsgálat után felállítottam a diagnózist: leesett a visszafolyó cső. Ha megtelik a kád, ezen folyik le a víz, gyakorlatilag oda, ahova a kád leerezésekor. Esetünkben a kád alá. Nekünk amolyan tekerős készség van a kádba építve. Megtekerjük ezt a fényes gombot és kiugrik a dugó.

Ehhez csak annyit, hogy erre csudaszép megoldásra a svájci hatóságok simán megadták a műszaki engedélyt!

Forrás: Boingboing