Furdancs

Egy napsütötte nyár végi napon egy svájci ismerősünk bejelentette, hogy amíg mi vidéken vagyunk, pár napot a lakásunkban töltene. Persze, gyere – mondtuk akkor, nem gondolva, hogy ennek véső, kalapács és fejvakarás lesz a vége.

Eltelt a nyár, hazaérkeztünk, én pedig televettem a kádat vízzel, hogy lemossam magamról a fűnyírás zaját. Addig nem is volt baj, amíg a vízszint el nem érte a modern kádak sajátjaként ismert visszafolyó nyílást. Ekkor ugyanis, az eddigiekkel ellentétben, a gondosan becsempézett kád alól elkezdett szivárogni a víz. Ilyenkor az ember azonnal elkezd elméleteket gyártani arról, hogy miért nincs semmi baj. Miután leeresztettem a vizet be is fejeztem a gondolkodást, mert berontott az alattunk üzemelő műhely tulaja, hogy áznak. Hirtelen azt sem tudtam, mimet takarjam el, hogy mentegetőzésem hihető legyen. Egy félvállas bukfenccel kigurultam a szóváltást, és rájöttem, hogy az ázás, a kád alóli szivárgás és a kád leeresztése között lehet némi összefüggés. Akkor a svájci barátunkat még nem vettem be a buliba, de később rájöttem, hogy ő okozta a bajt.

Rövid vizsgálat után felállítottam a diagnózist: leesett a visszafolyó cső. Ha megtelik a kád, ezen folyik le a víz, gyakorlatilag oda, ahova a kád leerezésekor. Esetünkben a kád alá. Nekünk amolyan tekerős készség van a kádba építve. Megtekerjük ezt a fényes gombot és kiugrik a dugó.

Én nem tudom, hogy mit esznek ezek a svájciak, de olyan erővel sikerült elcsavarnia a gombot, hogy leszakadt minden, a visszafolyó csővel együtt. Igen ám, de az egész problémának a nyitja a kád mögött van. Gondosan lefalazva és lecsempézve. Az önkormányzati felújítás profizmusával sem sikerült szerelőnyílást elhelyezni a kádat borító falazáson. Kirohantam a még éppen nyitva lévő barkácsboltba és gyorsan vettem egy vésőt. Ez nem az a kimondott csajozós szerszám, de most nagyon jól jött. 

Nekiláttam. Mosógép elhúz, csempe lever, tégla kibont, asszony örül, hogy kosz van. Akkor még úgy gondoltam, hogy majd visszafalazom a rést, és teszek oda egy szerelőnyílást. Kicsivel később már nem gondoltam így és inkább a mosógépet toltam vissza a helyére. Pont eltakarja a lyukat és még jobban is szellőzik a kád alatti üreg.

Miután feltártam a barlang bejáratát lencsi szemekkel néztem a lukon befelé, hogy akkor most mi van. Ahogy sejtettem, a gégecső leesve. Olyan mozdulatokkal sikerült visszaillesztenem a helyére, hogy ezek után felléphetnék a Cirque du Soleil bármelyik előadásán, mint kígyónő. Igen ám, de úgy ítéltem meg, hogy ez a cső bizony bármikor újra lecsúszhat. Sajnos egy elég gány megoldást eszeltem ki, és bilinccsel rögzítettem a műanyag csövet a műanyag csonkra. Nem vagyok rá büszke.   

Ezzel meg is voltam, viszont észrevettem, hogy a svájci annyira nem bírt az erejével, hogy még a kád dugóját mozgató bovden-házat is tönkre vágta. Gondoltam, leszerelem és kicserélem. Nem így történt, ugyanis ahhoz, hogy a lefolyószerkezetet ki tudjam szerelni, az egész kádat ki kellett volna emelnem. Ezt inkább kihagytam. Maradt a gányolás. Fogtam a mindenre jó power tape-t és összeragasztottam vele a szétcsúszott bovden-házat. Nem szép, de legalább működik.

Már majdnem kész voltam, de hátra volt még a vasmarkú svájci által kilazított leeresztő gomb helyretétele. Körülbelül fél órát ráncoltam a homlokomat, mire rájöttem, hogy ezt a fényes gombot hogyan kell leszedni. Megmondom én: le kell feszíteni, mondjuk egy csavarhúzóval. Annyit hozzátennék, hogy rajta volt rendesen. Annyira nehezen, jött le, hogy még az is eszembe jutott, hogy talán nem is így kell leszedni. Alatta van egy anya, amit ha meghúzunk, máris nem csúszkál a szerkezet. Kész is voltam. Eddig minden működik. Időközben megtudtam, hogy a svájci ismerősünk még életében nem látott ilyen modern kádat. Mikor már fél órája ült az egyre hidegebb vízben rájött, hogy talán azzal a fényes gombbal kell leereszteni a vizet. Annyira megörült a felismerésnek, hogy egyből rombolt. Egy hölgyről beszélünk.

Tisztán emlékszem, hogy gányolás közben a The Creeps, Blue Tomato című lemezét hallgattam. Ajánlom mindenkinek.