Furdancs

Ez egy kicsit rendhagyó poszt lesz, ma ugyanis nem barkácsolunk semmit. (Esik a eső.) De ettől függetlenül komoly mennyiségű bölcsesség van a posztban, tehát mindenki figyeljen nagyon.

A dolog úgy áll, hogy alighanem kétféle embertípus létezik. Az egyik arról ismerszik meg, hogy láthatóan soha nincs nála semmi motyó. Az igazolványait és a pénzét vélhetően a nadrágzsebében tartja, nemkülönben a telefonját is. Azonban táska, szatyor, vagy bármiféle felszerelés tárolására használható eszköz sosincs a kezében. A másik típus a motyós. Az igazi motyós mindenre felkészül, épp ezért akkora táska van nála mindig, amivel egy rövidebb világvégét bármikor átvészelhet, például ha egy pár napra a leomló várhegy beszorítja az alagútba.

Korábban már szóba került az amerikai családi sorozatokban időnként felbukkanó szereplő, az ezermesterként is helytálló családfő. Az általános külső jegyek egyik meghatározó eleme az, hogy az ilyen mesteren különböző zsebekben és akasztókon gyakorlatilag egy komplett műhely szerszámkészlete lóg.

Ha az ember nem csak otthon dolgozik, hanem különböző helyszíneken, sokszor felmerül a kérdés, milyen szerszámokat is vigyen magával, mire lesz és lehet szükség? Persze lehet azt mondani, hogy az autó elbír mindent, rakjuk tele, aztán legalább minden nálunk lesz. De ha mondjuk egy lift nélküli ház negyedik emeletén kell dolgozni, ráadásul két utcával arrébb tudunk csak parkolni, azért a helyzet nem ilyen egyszerű, különösen, ha mi is a csupán két kézzel rendelkező életformák közé tartozunk.