Furdancs

Sokan emlékszünk talán erre a korábbi ELMŰ reklámból való szlogenre. És biztos sokan vagyunk, akik saját tapasztalatunk alapján  folytatni is tudjuk: „ha áram nincs, semmi nincs”...

És itt nem az aktuális Mad Max univerzumra kell gondoljunk, hanem elég csak arra, ha otthon esik ki az elektromos hálózat egy időre. Mert mondjuk karbantartanak, vagy épp oszlopokat cserélnek.

Az, hogy az áram mennyire fontos, sokaknak nem egyértelmű. A mosógép, a hűtőszekrény, a világítás esetleges kiesése persze rögtön átlátható probléma. De a mosást át lehet ütemezni, a hűtő azért pár órát kibír, ha nem nyitogatjuk sűrűn. A világítás pedig különben is a legkönnyebben pótolható, én például amúgy is hajlamos vagyok gyertyát és mécseseket használni sokszor, egyszerűen a hangulatuk miatt. De  a fűtés már más kérdés. Egy igazi téli napon egy félnapos fűtéskiesés már kellemetlen tud lenni, különösen egy egymagában, a szélfútta préri közepén álló családi házban. Lesznek néhányan, akik erre azt mondhatják, ők gázzal fűtenek, mit érdekli őket az áram? Sőt, azzal megy a tűzhely, tehát főzéshez sem kell. És a használati meleg vizet is gáz melegíti fel.

Aha... Abba bele sem gondolnak, hogy a gázkazán vagy -cirkó keringetőszivattyúja bizony árammal működik, nem beszélve az okosabb berendezések vezérlő elektronikáiról. De a különböző okos vagy épp hagyományosabb termosztátokat is elektromos áram üzemelteti. Épp így a modern tűzhelyek is csak a főzéshez, vagyis a munkához használják a gázt, de a begyújtáshoz, vagy az extra funkciókhoz általában áramra van szükségük. És ha ez kiesik, akkor az egész miskurancia leáll, már csak biztonsági okokból is.

És ez bosszantó tud lenni. Én például a tegnapi napot itthon töltöttem, mert ezer apró tennivaló volt. Akartam mosni, de a műhelyben is volt némi asztaloskodni való. Ráadásul, mivel most már második napja, hogy éjszaka megfagy a víz az udvaron a kutya táljában, úgy ítéltem meg, itt az ideje a központi fűtés beüzemelésének is, mert a kandalló már nem elég.

A kazán itt fával üzemel, a vizet keringető szivattyú meg persze árammal. Azt azért tudni kell, hogy amikor már üzemi hőmérsékletű a kazán, akkor a szivattyú leállása két-három perc alatt a rendszer túlmelegedését, és túlnyomás kialakulását okozhatja. Hiszen míg egy gázkazánnál ha megáll a szivattyú, a szelep rögtön elzárja a gázt, vagyis a lángot, addig itt a rendszer tehetetlensége jóval nagyobb, a tűztérben lévő égő famennyiség bizony fűt tovább, még ha a tűztér levegő-utánpótlása meg is szűnik, az izzás azért soká tart. A gravitáció persze segít, a rendszerben lévő víz kering pusztán magától is, de ez csak az emeleti radiátorokat érinti, és az a teljes hőmennyiséget nem vezeti el. Ilyenkor az emeleten ráolvadnak a radiátorokra a rajtuk hagyott műanyagjátékok, a víz pedig felforr, és a túlnyomás hatására a kazánházban a biztonsági szelep kinyit, kiegyenlítve a túlnyomást. Baj tehát nem történik, csak plusz tennivaló, hiszen újraindításkor újra fel kell tölteni a rendszert és légteleníteni is.

No, ez történt ma reggel. Beüzemeltem a fűtést, örültem is a hirtelen megjelenő melegnek. Mígnem egyszer csak azt vettem észre, hogy nem megy a mikró a konyhában, aztán körbenézve kiderült, hogy bizony nincs áram sehol. Aztán rövidesen az is, hogy ez egy egész napos leállás, merthogy oszlopokat cserélnek. És szóltak is előre, csak én arról nem tudtam... Mire ez kiderült, a vízhőfok épp 120 fok volt, a nyomásmérő mutatója vígan vágtatott a piros mezőn túlra (láttak már régi tengeralattjárós filmet?) és már spriccelt is a kazánházban a gőz a biztonsági szelepből. Itt már sok tenni való nem volt, viszont közben rájöttem, hogy akkor sem fűrészelés, sem gyalulás nemigen lesz. És persze mosás sem. Meg falfúrás sem. És persze írni sem fogok, mert a wifi ugyan akkumulátorról megy, de a laptop már csak hálózatról, a saját akkumulátora már rég visszaadta lelkét teremtőjének.

Így aztán maradt az autón végzendő pár dolog, felraktam a téli kerékgarnitúrát, öntöttem bele némi fagyálló hűtőfolyadékot, aztán kiültem a napra az avarral borított teraszra napozni.

Közben bejöttem kávéért. A főző kapcsolójának kattintása persze figyelmeztetett, nincs áram. Aztán akartam ebédet melegíteni a mikróban. Hmm. Gondoltam hogy töltöm a fényképező akkuit, aztán, hogy gyorsan összeporszívom a behordott sarat. Hallgattam volna zenét is. És közben járkáltam be a spájzba, meg a fürdőbe is, kattintgattam a kapcsolókat, és mindig csak ekkor jutott eszembe, hogy ja, nincs áram.

Hiába, ha áram nincs, semmi nincs...

Egy ideje elhagytuk a munkadalok posztok végére illesztésének szokását, de most mindenképp idekivánkozik egy alkalmatos videó, kedvenc elektromos szakembereinktől:

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.