Furdancs

Az esővíz összegyűjtése és hasznosítása legtöbbünk számára a kiskertekben, hétvégi házak mellett látható műanyaghordót juttatja eszünkbe. A tetőről ebbe folyik az esővíz, aztán ebből a hordóból lehet öntözni a paradicsomot a kertben. (Ez a hordó továbbá remek lehetőséget biztosít a kertünk és a házunk szúnyoggal való folyamatos ellátására is.)

Azt már kevesebben tudják, hogy az esővíz összegyűjtésére és megfelelő hasznosítására a műanyaghordónál jóval profibb berendezések is vannak, és ezeknek helyük lehet a legmodernebb hi-tech épületben is.

Mielőtt a technikai részt járnánk körbe, pár szó arról, mennyire is tiszta az esővíz. A híradásokban hallhatjuk, hogy az esővíz „savas” ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a fosszilis tüzelőanyagok égetésekor és persze az autózás következtében széndioxid kerül a levegőbe, aminek egy részét az esőcseppek oldott állapotban tartalmazzák. Persze ezen kívül is belekerülhet a levegőben található minden más szennyeződés. Ez ugyan az esetek többségében nem jelentős mértékű, de azzal tisztában kell legyünk, hogy az esővíz közvetlenül fogyasztásra (ivásra és főzésre) nem alkalmas. Azonban minden más háztartási célra megfelel, nemcsak wc öblítésre, de fürdésre, takarításra, sőt mosás céljára is kiváló (erről készültek összehasonlító kutatások, amelyek kimutatták, hogy az esővízben mosott ruhák néhány szempontból még tisztábbnak is bizonyultak a vezetékes vízben mosottaknál).

Több vizsgálat foglalkozik az esővíz mikrobiológiai tulajdonságaival. Ezek azt mutatják, hogy az esővíz baktériumokkal való, mondjuk úgy biológiai szennyezettsége az esetek többségében nem nagyobb a vezetékes vízénél.  

A modern esővíztároló rendszerek házilag is telepíthetőek. Alapvetően két rendkívül fontos szempontot kell figyelembe vennünk. Az egyik, hogy a csapadékvíz és a normál vezetékes ivóvíz semmilyen módon nem kapcsolódhat össze. (Itt különösen a csapadékvíz a vezetékes vízhálózatba való esetleges bejutását kell kizárni.)  A másik, hogy a tartályban gyűjtött esővíz, és az arra csatlakoztatott hálózat (szivattyúk, szűrők, csővezetékek) gondos tervezést és kezelést igényelnek, mert a helytelen módon megépített berendezések már valóban feldúsíthatják a csapadékvíz mikrobiológiai szennyeződését. (Lévén ez a csapadékvíz a vezetékes vízzel szemben nincs vegyszerekkel kezelve, jóval hamarabb indulhatnak meg benne különböző biológiai folyamatok.)

Magyarországon valamelyes hagyománya már van (különösen persze a kevésbé, vagy később közművesített vidéki falvakban, üdülőövezetekben) a szivattyúval működtetett, kútvízzel üzemelő házi vízellátásnak.  Ezek legtöbbször úgy működnek, hogy egy szivattyú felszívja/nyomja a vizet a kútból egy magasabban, mondjuk a padláson elhelyezett tartályig, majd onnan már a gravitáció végzi el a többi munkát.

A esővízzel működő rendszerek is hasonlóan működnek, azzal a különbséggel, hogy itt a tartályok (miután általában jóval nagyobb vízmennyiséget kell tároljanak) a földbe vannak süllyesztve, vagy az épület pincéjében kerülnek elhelyezésre, és a vízhasználathoz szivattyú biztosítja a kellő nyomást. Általában úgy építik ki a rendszert, hogy az esővíz tartály szükség esetén utántöltést kaphasson a vezetékes vízhálózat felől, így az erre a hálózatra kötött „fogyasztók” például a wc vagy a mosógép akkor is használhatóak maradnak, ha épp soha nem látott aszály sújtja a területet, ahol élünk.

Az esővizet szűrni kell, elsősorban a mechanikus szennyeződések ellen, de csak az igény és a pénztárca vastagsága szab határt a további szűrési lépcsők kiépítésének, amivel szinte bármilyen tisztasági szint elérhető.

Természetesen érdemes számításokat végezni arra vonatkozólag, hogy egy ilyen rendszer kiépítése mennyire lesz rentábilis. Az látható, hogy mind a víz- mind a csatornadíjak folyamatosan emelkednek. Az időszakos, politikai indíttatású beavatkozások az ilyen közüzemi díjakba hosszabb távon biztos nem tarthatóak, a tiszta víz pedig biztosan egyre ritkább, és így drágább része lesz az életünknek. Azonban egy ilyen számításnak nem csak a szigorúan vett pénzügyi adatokat kell tartalmaznia, nem kevésbé fontos a természet megóvása, az általános energiafelhasználás, a bizonyos „ökológiai lábnyom” kérdése sem. Az apokalipszis-hívők számára lehet érdekes az a szempont is, hogy így egy újabb lehetőség adódik az állami/kormányzati/közösségi hálózatoktól való függetlenségre.

Tartsuk szem előtt, hogy bizony már most is van sok nehéz körülmények között élő embertársunk, akiknek nem jut tiszta víz:

Akit komolyabban érdekel a téma, abszolút teljes körű tájékoztatást találhat Karl-Heinz Böse: Az esővíz hasznosítása című könyvében, amelyet például ide kattintva tud megrendelni.

A könyv nemcsak a mechanikai tervezéssel és kivitelezéssel foglalkozik részletesen, hanem a szükséges mikrobiológiai, kémiai és jogszabályi tudnivalókat is alaposan körbejárja.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni