Furdancs

A kávéfőzés tudománya az emberiség fő létfeltételeinek egyike. Ha holnap úgy ébrednénk fel, hogy minden kávét elvittek az UFO-k, vagy az éjjel valamilyen sugárzás hatására mindenki elvesztette a kávéfőzés képességét, az emberek lakta világnak vége lenne 24 órán belül. Szerencsére ez még nem történt meg. Van azonban gond így is elég, hiszen bár van kávé, és tudunk kávét főzni, a MEGFELELŐ kávé elkészítése így sem egyszerű.

A kávé ugye a világ legegyszerűbb itala (mondjuk a víz után) forró vizet kell átnyomni némi őrölt kávén, és kész is. Persze mindenki tudja, hogy ez csak a felszín. Gyakorlatilag az összes paraméter (nyomás, hőfok, idő, kávéfajta és -őrlés) szabadon változhat, a végeredmény a változók szorzataiként alakul ki, gyakorlatban megvalósítva az 'ahány ház, annyi szokás' individualista eszméjét.

Ennyi bevezetőnek elég is. Van énnékem egy DeLonghi kávéfőzőmasinám. Ez egy szivattyús darab, tehát a gépben lévő szivattyú nyomja át a vizet a kávén, nagy, 15 bar-os nyomással. A vizet közvetlenül a kávé előtt melegíti csak fel, hasonlóan az átfolyós rendszerű vízmelegítőkhöz. Igaz, ez a fűtőelem igen sok áramot használ, de csak rövid ideig, szemben azokkal, amelyek a teljes vízmennyiséget felforralják.

Szóval, ez a masina vagy 6 éve megvan, azóta folyamatosan működik. Ráadásul soha semmilyen probléma nem volt a vízkővel sem, pedig errefelé elég kemény a víz. A főző csak főz, kávé kell hozzá, víz meg áram...

De mostanában, különösen ha valahol a városban iszom egy igazi kávét, azért néha úgy érzem, hogy volt ez a kávé jobb is. Azt észrevettem, hogy a gép mintha némi inkontinenciában szenvedne, tehát a fűtőelem bekapcsolása után rögtön elkezd csöpögni, pedig ilyenkor még a szivattyú áll. A kávéfőzés után is ez a helyzet, a szivattyú kikapcsolása után is csöpög ki némi víz, néha egész sok. És maga a kávé sem lesz olyan ahogy én emlékszem rá régről.

A minap gondoltam egy merészet, és szétszedtem a gépet. Találtam a neten robbantott ábrát a típushoz, tehát nagyjából lehetett tudni, mire számíthatok. Arra persze semmilyen prekoncepcióm nem volt, hogy a burkolat eltávolítása után milyen hibajelenséget is fogok találni, de belevágtam. Két ötletem azért volt, egyrészt a víz útjának elzárásáért vélhetően valamilyen szelep felel, ez lehet beteg, másrészt gyanús volt, hogy esetleg nem csinál elég forró vizet a fűtőelem. Ezt a sajtgyártásnál használt tejhőmérővel meg is néztem, elvileg a főzőből kilépő víz 86 fokos volt. Persze ez nem pontos mérés, meg ugye azt sem tudjuk mennyi kéne legyen a hőfok gyárilag, de én azt gondolom, hogy azért forróbbnak kellene legyen a víz.

4 csavar kitekerése után le is jött a burkolat, alatta az alábbi gépészetet találtam:

Ez egy kicsit el is vette a bátorságom, ugyanis, mint látható egy egész korrekt kis gőzgépház van odabent, minden csilli-villi, nem folyik, nem rozsdás, nem vízköves... Ha ehhez az ember hozzányúl, a dolog csak rosszabb lehet, ráadásul azt sejtettem, hogy ha bármit megbontok, akkor azt csak új tömítésekkel tudom összerakni. Erre még visszatérek...

Megnéztem persze a másik végét a gépnek, vagyis alul is, ahol a kávé kijön. Egyrészt a gép kilépő szűrőjét (ahová a kávékar bajonett zára csatlakozik) másrészt magát a kávékart és a benne lévő csészét is. A robbantott ábra azt is megmutatta, hogy a kávétartó csésze is szétszedhető, és így ennek kis mikrofuratai is tisztíthatóak. Ezt meg is próbáltam. Elsőre szét is jött, és csak összerakás közben tört el...

Az viszont látható a képeken is, hogy a gumitömítés bizony már igencsak megfogyatkozott, ezt vélhetően apránként elkávéztam. (Ez mondjuk nyilván fontos a tojásrántottákkal együtt a szervezetbe került teflonszemcsék megfelelő hasznosulásához.)

Szóval, ez a szűrő elhalálozott. Szerencsére van a géphez egy kétszemélyes is, az még jó, de azért kéne keríteni egy új darabot. Meg is néztem a neten... Potom 4500.- pénzért adnak egy darab ilyen kis acélcsészét. Igen, 4500. Az egész kávéfőző volt vagy 25000.- pénz anno. (Meg most is, mert ez még kapható.) Na, gyorsan meg is néztem, hogy a már említett tömítések vajon mibe kerülnének. Okosan, készletekben árulják. Ez persze jó ötlet, csakhogy... egy tömítésgarnitúra több mint 8000 forint. És ha netán bármi kell, mondjuk egy szivattyú alkatrész, vagy a fűtőelem, az már a komplett gép árához mérhető tételeket jelent.

Ami azt jelenti, hogy megint úgy jártam, mint a - véletlenül szintén DeLonghi – takarítógépemmel. Ami hosszú hányódás után a műhelyben kötött ki, szépen szétszedtem, megtakarítottam és összeraktam. Remekül működik. Gondoltam, hogy ezentúl a műhelyben lesz szolgálatban. Csak épp a gégecsöve már nincs meg, elkallódott az évek során. És új, hozzá való gégecsövet 11000.- pénzért lehet vásárolni... egy ilyen gép meg vagy 18-20000.- pénz kompletten, újonnan. Úgyhogy, azóta sincs dedikált takarítógép a műhelyben.

Visszatérve a kávés sztorihoz: szépen összeraktam a gépet. Végül is működik, kávét is főz, aztán a következő fizetésből veszünk egy újat...

Majd, ha meglesz az új főző, egy ködös vasárnap reggelen, a fantasztikus minőségű kávét kortyolgatva elmerenghetünk fogyasztói társadalom és a modern ipar összefüggésein...

Update:

Ahogy most egy nyitóképet keresgéltem a neten a poszthoz, találtam egész sok videót, meg leírást erről a kávéfőzőről, úgy látszik ezt tényleg sokan szeretik. Lehet hogy tudok belőlük hasznosítani valamit, márpadig akkor abból új poszt is lehet akár, sokkal sikertelibb... Jobban megnézve a robbantott ábrát, látható hogy azért a kisméretű fém víztérben ott az összeteker fűtőszál. Ha mondjuk ott mégiscsak vannak vízkőlerakódások (amire azért van esély) akkor ez okozhatja a gondot, mind a hőfok, mind a nyomás lehet elégtelen ettől. Meglátjuk...

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.