Furdancs

Ma már megszokott látvány, hogy egy lakóhelyiség padlóburkolatát különféle anyagú padlóanyagok alkotják. Ez esetenként kisebb felületi szintkülönbségeket okoz. Ezt régebben küszöbökkel, vagy kiálló szegélylécekkel határolták le, ma viszont speciális szegélyidomok beépítésével oldják meg. Ezek a fém idomok nemcsak esztétikusan szegélyezik az eltérő burkolati anyagok szélét, hanem ideális átmenetet biztosítanak az eltérő anyagú burkolatrészek között még szinteltérések esetén is.

Az ilyen célt szolgáló szegélyek, illetve áthidaló idomok kiválasztását azonban mindig az adott padlófajták kombinációjához, azok szintkülönbségéhez és lerakási módjához igazodva kell kiválasztani. Az idomok egy csoportját ugyanis az aljzathoz kell erősíteni, a burkolólapokat pedig szorosan az idom éléhez igazítva kell lerakni. Az idom külső oldalához illesztve kell a másik, esetenként szintben alig eltérő burkolóanyagot leerősíteni.

A másik csoportba sorolhatók a szintben azonos, de eltérő padlóburkolatok összeeresztését rejtő idomok, míg a harmadik változatot az ún. bepattintható  két elemes és bontható szegélyidomok jelentik.

A jelentősebb szintkülönbségek kiegyenlítéséhez, akadálymentes áthidalásához mindig a ferde felső felületű áthidaló idomokat célszerű választani. A jelentősebb, szintkülönbségeknél az idom hosszabb és ferde záró felülete biztosítja a szükséges felületi átmenetet az eltérő magasságú padlófajták között, ami akár 15 mm is lehet. A szintben levő, ám eltérő anyagú- vagy mintázatú kerámia lapokból kialakított burkolatokat viszont célszerűbb 5-10 mm széles fém szegéllyel, vagy dilatációs hézagot képző idomokkal szegélyezni.

Az azonos vastagságú, ám eltérő struktúrájú járólapokból, vagy akár parketta és járólapokból kialakított padlóknál díszítő jellegű fémszegélyek tehetik érdekesen esztétikusabbá az eltérő anyagú burkolatok találkozási vonalát. Ezeknél a fugázás anyagába ágyazott, fogazott szárú T-idomokat célszerű szegélyként használni.

Egyszerűbb megoldás két azonos szintű burkolat találkozási vonalát öntapadó réteggel ellátott szegélyekkel lefedni. Ezek enyhén domboródó felülete szinte alig áll ki a padló felületéből, és leerősítésük percek alatt megvalósítható. Hatásuk mégis nagyon dekoratív lesz.

Ezekhez hasonló kialakításúak a különböző magasságú burkolatok lezárását és szegélyezését is megoldó, az aljzatra rögzíthető végzáró idomok. Ezekkel a szőnyegpadlót szorosan és pontosan élre szabva lehet hézagmentesen illeszteni. Öntapadó kivitelben beszerezhetők olyan szint kiegyenlítő idomok is, amelyek nagyobb szintkülönbségek áthidalását is lehetővé teszik. Ezeket főként a parketták, vagy járólapok felületére kell felerősíteni, miután pl. a szőnyegpadló melléjük illesztve már leragasztott állapotú. Az idom felragasztásakor annak lenyúló pereme a szőnyegpadlót is leszorítja, megakadályozza annak felválását is.

Az előzőktől eltérő kialakításúak az ún. rápattintós kivitelű szegélyidomok. Ezek alsó elemét mindenkor az aljzatra kell erősíteni, széles talpa a burkolóanyag alá kerül, és a burkolati paneleket, lapokat a  lefogó résztől oldalanként 5-6 mm-es hézaggal  kell leragasztani. Ezek vagy csekély padlóbeli szintkülönbségeket, vagy ferdén lefutó szárú változatuk biztosítja a megfelelő ferde szintű szegélyezést. 

A szegélyidomok sarokcsatlakozását természetesen mindenkor pontosan ferde szögben összevágva kell egymáshoz illeszteni. Az idomok alumínium ötvözetből készültek, nagy kopásállóságú felületi bevonatokkal kezeltek. Leszabáskor, összeillesztéskor a vágást karcmentesen kell elvégezni, beszerelésük és használatuk során pedig a felületüket óvni kell a durva sérülésektől.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.