Furdancs

Mostanság reneszánszát éli a házi sajtgyártás. Minden főzőblog teli van „hogyan csináljunk házilag sajtot” receptekkel. Bár ezek sokszor nem igazán autentikus receptek, de az legalább biztos, hogy valódi tejből, hozzáadott módosító anyagok nélkül készülnek, tehát mindenképp egészségesebbek, mint a boltokban kapható olcsó sajtok. És hogy hogyan kapcsolódik mindez egy barkácsbloghoz? Elmondom:

A sajtgyártás alapvetően egyszerű folyamat: A tejet megalvasztjuk, az alvadékot elválasztjuk a savótól, aztán formába gyömöszöljük, majd préseljük, hogy az alvadékdarabkák homogén sajttá álljanak össze. A minőség persze épp a részleteken múlik, az alvasztás, az oltáshoz használt baktérium törzs, az ízesítés, a sózás, és persze az idő (vagyis az érlelés), ami eldönti, végül is milyen sajtunk leend. Most azonban nem ezekről fogunk írni, hanem a gyártás többnyire egyetlen mechanikus szerkezetéről, a sajtprésről.

Merthogy én is sajtgyártásra adtam a fejem, miután vidéken élek, és a szomszédom a helyi juhász. Kezdetben persze mindenféle provizórikus préselési megoldást alkalmaztam, de ezek nem voltak igazán stabilak, például a súlyként alkalmazott kétliteres üvegek folyton feldőltek…

Ráadásul most már kezd kicsit több sajt készülni, tehát az egyedi bohóckodásra már idő sincs. Ezért aztán az alábbi alkotmányt építettem:

Mint látható, az alkotmány egy alaplapból áll, amelyre a savót összegyűjtő tálca kerül, arra helyezzük a sajtformákat, amelyeket felülről nyom a megfelelő súlyúra belőtt konzervdoboz-préssúly. Fő célja az, hogy mintegy kalodát alkotva megakadályozza, hogy a préselésre használt konzervdobozok felboruljanak. (erre azért van szükség, mert az alvadék nem egyenletesen zsugorodik, a préslap néha elferdül, és ilyenkor a súly le tud borulni a tetejéről. Ebben a szerkezetben persze elferdülni sincs módja a préslapnak, hiszen vízszintesen, egyformán kapja a nyomást.)

A szerkezet a szükséges számú és osztású nyílást tartalmazó léckeretből, egy alaplapból, és a magasságot beállító oldalsó összefogó elemekből áll. A magasságot úgy kell belőni, hogy a sajtformák kényelmesen beférjenek, és mindkét végállásnál (tehát a préselés elején és végén is) jól támassza a kaloda a konzerv-súlyokat.

Sajtformákat több helyen lehet kapni. Az enyémek Panni sajtműhelyéből valók. Fél kilós sajtokat lehet készíteni velük, és van hozzájuk rozsdamentes acél préslap is. Ezekből négy fér el a szerkezetben, és a méret épp megfelelő a konzervdoboz súlyokkal történő préseléshez.

A konzervdoboz azért jó súly, mert igen sok van belőle nálam (kutyakaja volt bennük amúgy) könnyen tisztíthatóak, és jól beállítható a súlyuk, akár vizet, akár homokot, kavicsokat, vagy épp betont teszünk beléjük. (És hiába kértünk ötleteket konzervdobozok hasznosításra a Furdancs olvasóktól, a fülük botját sem mozgatták a felkérésre...)

Ez a szerkezet 52 cm hosszú lett, tehát a savót összegyűjtő tálca céljára tökéletesen alkalmas egy hosszú virágláda alsó víztálcája.  

Ennyi az alkotmány leírása. Nem különösebben bonyolult szerkezet, de ettől még remekül működik.

Sajtot gyártani egyébként jó móka, az ember egy csomó tapasztalatot szerez közben, ráadásul a világról alkotott képe is teljesebb lesz. Messzemenő következtetéseket lehet például levonni arról, hogy vajon hogyan árulhatnak a boltban  1000 Ft/kg áron (áfástól, árrésestül) sajtot, amikor egy kilogramm sajt előállításához – minőségtől és persze beszerzési forrástól függően - önmagában vagy 1000-1500 Ft értékű tejre van szükség?  Szóval akad töprengeni való, miközben az ember a kész, kipréselt sajtjait szedi ki a préselés után. (Egyébként, ha valakit izgatna a további sorsuk:  ilyenkor szikkadnak kicsinyt, majd mennek fürödni a sófürdőbe.)

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.