Furdancs

A különböző alternatív - pontosabban fogalmazva inkább hagyományosnak mondhatnánk -  építőanyagból való házépítést a legtöbb építési hatóság igencsak helyteleníti. Ennek sok oka van, és nem feltétlenül a hatóságok eredendő rosszindulata, nem is feltétlenül a tégla gyártók titkos társaságának machinációi állnak a háttérben.

Az ok inkább az, hogy manapság a szabályok és a szabványok korát éljük. Márpedig egy házilagosan készült építőanyag, legyen az vályogtégla, vert- vagy tapasztott fal, vagy akár szalmabála, nyilván soha nem lesz olyan sztenderdizált tulajdonságokkal és paraméterekkel rendelkező, mint egy gyárban készült falazóelem. Az ilyen szabálytalan tulajdonságoktól és paraméterektől pedig égnek áll minden hatóság összes hajaszála.

Pedig számtalanszor bebizonyosodott már, hogy ezek a klasszikus építőanyagok igazán jól megállják a helyüket ma is, különösen, ha okosan sikerül kombinálni a modern eljárásokkal, például a megfelelően szigetelő alapozással.

E poszt apropóját a Cser kiadó egyik kiadványa, nevesül a Gernot Minke és Benjamin Krick által írott Szalmabála-építés című könyv adta. (A könyvet IDE kattintva lehet megtekinteni és megrendelni.)

Azt gondolom, különösebb hozzáértés és speciális tudásanyag nélkül is jól átlátható, hogy a szalma, és az abból préselt falazóelem igazán jól megfelelhet a ma oly divatos elvárásoknak. Az ökológiai előny nyilvánvaló, és a hőszigetelés, vagy épp a lakótér megfelelő páratartalma is biztos, hogy közel ideális lesz.  Az egyetlen komoly aggodalom talán a tűzveszélyességre vonatkozhatna, hiszen egy szalmakocka biztos jobban ég, mint egy agyagtégla. Ugyanakkor Ausztriában az ÖNORM B 3800 normarendszer szerinti vizsgálattal bebizonyították, hogy a kétoldalt megfelelő vakolattal ellátott szalmabála a tűznek 90 percig (!) képes ellenállni.

A felső képen építés közben, az alsón elkészült állapotban látható egy hazai épület. A szalmabálák általában vakolatot kapnak, tehát a kész épületen sokszor nem látszik, hogy milyen technológiával is készült.

A szalmabálákból történő építkezésnél alapvetően két különböző rendszer létezik. Az elsőnél a szalmabálák csak egy vázszerkezet kitöltésére szolgálnak, itt általában egy faszerkezetű épületről beszélhetünk, ahol a fából ácsolt/épített vázszerkezet viseli a tető súlyát. A másik rendszerben viszont a szalmabálák teherviselő elemként funkcionálnak, itt gyakorlatilag a teljes épület ezekből a bálákból áll.

A könyvben található ismeretanyag messze meghaladja egy poszt terjedelmét, sőt, azt gondolom, hogy a téma iránt érdeklődő szinte teljes körű tájékoztatást találhat benne.

A szalmabála építkezés persze közösségformáló tevékenység is lehet, kiválóan alkalmas a kalákák szép hagyományainak felújítására.

A könyv végighalad a szalmabála építés történetén, részletesen ismerteti az építési célú szalmabálák készítésének módját, és pontosan ismerteti az épületfizikai tulajdonságaikat is. Komoly mennyiségű számítás és számítási/tervezési segédlet található benne. Megismerhetjük a különböző épület- és faltípusok pontos méretezésének és építésének módjait, a szükséges szigetelési módokat. Kitér az alapozásra, a födémekre, a vakolás módjára épp úgy, mint az épületgépészeti vagy épp elektromos szerelésekre is.  Ismerteti a hatályos német és osztrák építésügyi előírásokat és szabályozást. (Az itthonira a poszt végén adunk egy linket.)

Mindezen túl mintegy 70 oldalon keresztül ismertet konkrét megvalósult épületeket is. Ezek zömükben lakóházak, de akad köztük iroda- és közösségi ház is. A példák főképp Ausztriából és Németországból valók, de Hollandiában vagy épp Portugáliában álló épületek is szerepelnek köztük.

Ha van ötlet, akár egész modern épületek is készülhetnek ennek az alapvetően igencsak régi technológiának a segítségével.

A könyvet végiglapozva egy egész új univerzum nyílhat meg a fenntarthatóság iránt fogékony olvasó előtt. Kétségtelen, hogy aki egy ilyen technológiával épült családi házat szeretne magának, elég sok macerára és leküzdendő hivatali ellenállásra, de legalábbis értetlenségre számíthat. Plusz találnia kell egy építészt, aki jártas ebben a technológiában, ami szintén nem annyira egyszerű. Azonban, ha az olvasó kertes házban él, különösen, ha az építési hatóságoktól kevésbé sújtott területen, távolabb a megyeszékhelyektől, akkor ez a technológia remek lehet a legkülönbözőbb melléképületek, műhelyek kivitelezésére.

Arra persze számítani kell, hogy ha elkészül a szalmabála műhelyünk a házunk mellett, akkor elég hamar azt vesszük majd észre, hogy szívesebben tartózkodunk a szalmabálából épült műhelyben, mint a téglaházunkban… 

Akit komolyabban érdekel a téma, ellátogathat a Magyar Szalmaépítők Egyesületének oldalára. (http://www.szalmaepitok.hu/) Itt tájékozódni lehet az aktuális szabályozásról, és gyakorlati segítséget is lehet találni.

Az itt bemutatott könyvet kiadó, és blogunkat is gondozó Cser kiadó minden héten akciósan kínálja egy-egy terület szakkönyveit. Ezen a héten a faipari témákkal foglalkozó szakkönyveket lehet igazán kedvező áron beszerezni, érdemes ellátogatni a kiadó honlapjára.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni!