Furdancs

Manapság ugyan már monoblokkos, vagy falba épített vécéöblítő tartályok az igényes megoldások, ám még nagyon sok otthonban a hagyományos, falon kívül elhelyezett tartályok látják el a vécécsészék leöblítését. Igénytelen szerkezetek, ám időnként kellemetlen meglepetéseket és jelentős vízfelhasználást okozhatnak a szivárgásukkal. Az ilyen hibák viszonylag könnyen javíthatók, ám ha mégsem, akkor ezeket új tartályra kell cserélni. Volt már szó ilyesmiről itt a Furdancson, most újra körbe járjuk a témát.

A vízszivárgásoknak két oka lehet. Többnyire a leeresztő szelep tányérja nem zár megfelelően és ezért állandóan elfolyatja a tartály vizét. Szerencsés esetben ezt egy alaposabb tisztítással is meg lehet szüntetni. Ehhez a szakaszolócsap elzárása után ki kell akasztani a lehúzókar végét a leeresztő szelep oldalsó szeméből, majd az egység kiemelése és a tartály vizének a leeresztése után meg lehet vizsgálni a tartály alján levő szelepülés széleit és a rá felfekvő gumitárcsa felületét.

A vízzel ugyanis egyébb szennyeződések is a tartályba kerülnek és a két felület közé kerülve gátolják szelep megfelelő zárását. Ha a tisztítás után a visszahelyezett szelep még mindig rosszul illeszkedik és ereszti a tartályba öntött vizet, akkor ajánlatos a szelep gumiharangját újra cserélni. Ez az alkatrész könnyen beszerezhető a szerelvényüzletekben és a cseréje sem nehéz. Ilyen esetekben azonban nem árt az egész tartályt alaposan kimosni, letisztítani, mert a benne levő szennyeződések újból bemosódhatnak a szeleptányér alá és megint szivárgást okozhatnak.

A másik vízszivárgást okozó hibát a töltőszelep tömítetlensége, illetve rossz zárása okozza. Mivel a töltőszelep nem zár tökéletesen, a tartály túltöltődik és a felesleges víz a leeresztő szelep túlfolyóján távozik folyamatosan a WC csészébe. A töltőszelep önálló egység, a többnyire habanyagú úszótömb műanyag szárának karja a tartály vízszintjének fokozatos emelkedésével zárja le a víztöltő szelepet. A tartály vízszintjének a szabályozását az üszótömb magasságának állításával lehet szabályozni. A töltőszelepek típustól függően változatos kialakításúak, ám többnyire a vízkő lerakódások miatt felakadhatnak, gátolva ezzel a szelep teljes zárását és ezáltal a víz is tovább csoroghat a tartályba. Bizonyos esetekben az egymásba kapcsolódó és könnyen mozgó alkatrészek letisztítása ellenére sem zár le a szelep, akkor a beömlő nyílást elzáró gumi tömítést kell kicserélni, ami már tökéletes zárást fog biztosítani. Az ilyen alkatrészcserék türelmet és figyelmet igényelnek, mert a mozgó alkatrészek akadálymentes mozgásának a beállítása nem is olyan könnyű. Ha azonban az említett alkatrészek már nagyon elvízkövesedtek, akkor különálló egységként is megvásárolhatók, ám ajánlatos ilyen esetekben a hibás darabot mintaként használni, mert ezek gyártóként és tartálytípusonként eltérőek, ami lehetetlenné is teheti a beszerelésüket, jó működésüket. Az új részegység kapcsolódó felületét pedig vékonyan szilikonzsirral bekenve megelőzhető a vízkövesedésük.

Ha viszont az öblítőtartály már elég öreg és viseltes, érdemes újra cserélni. Ez viszont a különféle tartálytípusok miatt nem is olyan egyszerű, hiszen olyan típust kell választani, amit könnyen a régi helyére lehet szerelni. Mivel az öblítőtartályok szerelési magassága különböző, ezt kell előbb figyelembe venni. A régebbiek általában 150 cm feletti telepítésűek, míg a középmagasba és alacsonyra szerelhetők a csésze becsatlakozásától akár 50 cm-re is kerülhetnek. A könnyű csere szempontjából azonban lényegesebb az öblítőtartályok kiömlő nyílásának a faltól mért távolsága. Az ejtőcsövek ugyanis sok esetben falba süllyesztettek és a kiálló könyök végére kell feszülés mentesen csatlakoztatni az új tartályt. Ennek a távolságnak az ismeretében kell kiválasztani a megfelelő szélességű tartályt. A vízvezeték kiállásnak is a tartály közelébe kell esnie, bár ez flexibilis bekötőcsővel könnyen áthidalható, viszont a csatlakozó könyök helyén nem lehet könnyen változtatni. Nem lényegtelen a működtető billentyű helye sem, ez a magasba szerelhető változatokon zsinórral működtethető, a középmagasra, alacsonyra szerelhetőkön viszont a fedélen található. Ez utóbbiaknál arra is kell figyelni, hogy ne akadályozzák a csészetető felhajtását. Ezt pedig csak a helyi adottságokhoz igazodó méretek birtokában lehet az adott öblítőtartály esetében eldönteni. Tehát a cserénél több méretre kell figyelni, különben meg is hiúsulhat az új tartály felszerelése.  

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.