Furdancs

Ha a férfiember elég hosszú ideig kénytelen hallás után vizelni, tekintve, hogy a mellékhelyiségben nincs világítás, két dolog történhet. Megszokja a dolgot és többet takarítja a wc környékét, vagy elege lesz és csinál villanyt az illemhelyre. Velem az utóbbi történt. A feladat mindössze annyi volt, hogy az eredeti, nem szabványos és amúgy is viseltes vezetékeket kellett kicserélni a lámpatest és a villanykapcsoló között.

Egyik vég

Másik vég

Ebben a lakásban már megtapasztalhattam, hogy a kábelcsatornákat valószínűleg már a benne lévő kábelekkel együtt falazták be, nem gondolva arra, hogy a jövőben előfordulhat, hogy a csőben majd egyszer még dolgozni szeretne valaki. Már az is gyanús volt, hogy a cső egyik vége barna, a másik pedig fehér. Vajon hol lehet a toldás és mennyire "akadós"? A fentiek okán úgy döntöttem, hogy a meglévő vezeték segítségével húzom át az újat. Természetesen ebben az adott gégecsőben is annyi kanyar volt egy méteres szakaszon, mint mondjuk a Tiszán, így tehát feladtam ezt a dolgot, mert egyszerűen képtelenség volt becsúsztatni az új kábeleket a régiek helyére. Jóra néztem a vezetéket és úgy döntöttem, hogy nem is kell azt annyira kicserélni, hamar találtam indokokat a szívás elkerülésére. Arról ne kérdezzetek, hogy végül hogyan és miért került ki a csőből a régi vezeték, nem akarok róla beszélni. Elég annyi, hogy oly módon húzódtak ki a helyükről, hogy utána Mr. Beannek éreztem magam.

A szívás tehát bekövetkezett, ugyanis az üres csövön, a számtalan rendelkezésre álló kábelbehúzó közül egyiket sem tudtam átküldeni. Kértem magamtól egy nap gondolkodási időt. Ekkor a villamosmérnök/villanyszerelő barátom, aki egyébként a villamosrendszer felújítását végzi a ház egyéb részein, azt találta mondani, hogy ezt a szakik porszívóval szokták megoldani, némi fonal segítségével. Páratlan vaslogikával kikövetkeztettem, hogy a fonalat át kell szívni a porszívóval a csövön.

Nem rossz gondolat, viszont fonalam épp nem volt, vékony spárgám viszont igen. A feladat tehát egyszerű volt: a spárgát, mint kábelbehúzót kellett átjuttatni a porszívó szívóerejének segítségével a cső egyik végétől a másikig, hogy azután a kábelt ráerősítve azt át tudjam húzni a kábelcsatornán. Ahhoz, hogy legyen némi felület, amibe a huzat a csőben bele tud kapaszkodni, egy kis darab szivacsot kötöttem a spárga végére. Nem jártam sikerrel, kb tíz centi után a szivacs elakadt a csőben.

Ezzel a remekül sikerült fotóval szeretném illusztrálni azt, ahogy a porszívóval vákumot teremtek a gégecsőben

Ekkor jött a gondolat, hogy egy kevésbé beszorulós, viszonylag nagy felülettel rendelkező könnyű valamit kellene keresnem a szivacs helyére. Megvan! Tollpihe! A fotel párnája épp a napokban engedett ki magából pár darabot, úgyhogy nem sokat teketóriáztam.

Működött a dolog. Olyannyira, hogy elsőre az 1800 wattos porszívó az összes spárgát átrántotta a csövön és meg is ette. Kisebb műtét következett, hogy kinyerjem a gép beléből a spárgát, majd megismételtem a műveletet.

Ezúttal azonban a zsinór másik végére egy mosogatószivacsot kötöttem, hogy a spárga ne tudjon eltűnni a kábelcsatornában, majd ismét a porszívóban. Siker!​

A kábelek áthúzása innentől már gyerekjáték volt. Az eredetileg betervezett, igen merev egyeres vezetéket meg sem próbáltam behúzni, a már említett kanyargós cső miatt. A sodrott, jóval flexibilsebb kábelek vígan csúsztak a helyükre.

Tekintve, hogy én nem vagyok túl jártas a villanyszerelési dolgokban, de legalább érdekel a téma, nem értettem, hogy a már említett villamosmérnök/villanyszerelő barátomnak mi ez a mágikus vonzódása az egyeres vezetékekhez. Ugyanis a villamoshálózat felújítása során mindig ilyen kábelekkel dolgoztunk. Kérdésemre elárulta, hogy a sodrott vezeték ugyanolyan jó, csak drágább, a hozzá való kötőelemek meg pláne.

A sikeres kábelcserét követően már csak vezetékek összekötése, a villanykapcsoló és a rendkívül impozáns világítótest felszerelése volt hátra. Annyira szép, hogy azt meg sem mutatom.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.