Furdancs

 A reszelés egyike azoknak a megmunkálási műveleteknek, amit szinte minden vas- és fémipari szakmunkásnak és barkácsolónak jól kell tudnia. Gyártási, javítási és szerelési munkák közben mindennapi feladat, hogy valamilyen munkadarabról vékony fémréteget kell reszelővel leválasztani.

Reszelni akkor gazdaságos, ha viszonylag kevés anyagot kell a munkadarabról leforgácsolni. Nagyobb mennyiségű anyag leforgácsolása ugyanis gépi úton végezhető gazdaságosan. Éppen ezért a gépi forgácsolás a reszelést már számos területről kiszorította. A reszelésnek azonban ma is rendkívül nagy jelentősége van az egyedi gyártással készített alkatrészek megmunkálásában, illesztésénél és után-munkálásánál. Reszelésre tehát főleg ott van szükség, ahol a gépi megmunkálás vagy nem gazdaságos vagy nagyon körülményes
.
A reszelés célja a munkadarabnak a műhelyrajz előírásainak vagy az egyéb követelményeknek minden vonatkozásban megfelelő, különböző reszelőkkel való kézi megmunkálása a munkadarabokon meghatározott változtatások elérésére. Reszelés a reszelővel végzett felületi megmunkálás. Ha a reszelőt nyomással végigtoljuk a munkadarab felületén, ék alakú fogai az anyagról kis forgácsokat választanak le. A reszelő több élű forgácsolószerszám, úgy működik, mintha több egyélű szerszám lenne egymás mellett, ill. egymás mögött elhelyezve.

A reszelő a fogakkal ellátott reszelőtestből és a nyél felerősítésére szolgáló tüskéből áll. Kétféle módon készítik: vágással és marással. A vágott reszelőket úgy készítik, hogy megfelelő profilú vágószerszámot egymástól megfelelő távolságra beütnek a reszelőtestbe. Tehát minden reszelőfog a vezetőtestben levő egy bemélyedésből és egy kiemelkedő élből áll. Az élben a reszelőtestből a vágás hatására kinyomódott anyag zömítődik, ezért az ilyen reszelők fogainak szilárdsága igen nagy.  

A reszelőkön a fogakat a reszelő hossztengelyéhez képest ferdén vágják vagy marják. A ferde fog könnyebben vág, mint az egyenes, azonkívül így könnyebb a forgács eltávolítása is. Ha a reszelőn a fogak csak egyirányúak, akkor egy irányban fogazott reszelőnek nevezzük. Nagy szilárdságú, főleg acélanyagok számára két irányban vágott, ún. keresztvágású reszelőket készítettek.  A felső vágás az alsó vágás éleit sok kis vágóélre osztja fel. így a reszelő - azonos erőkifejtéssel - több forgácsot választ le, tehát jobb hatásfokkal dolgozik.

A reszelők vágási finomság szerinti megnevezése

Ilyen kialakítás miatt egyes fogak kis, mások nagy forgácsokat választanak le, ezért a reszelő simán dolgozik és minőségileg egyenletes felületet készít. A reszelővel szemben támasztott követelményeket nem lehet kielégíteni csupán a forgácsolási és egyéb szögek változtatásával. A reszelő készítésekor ui. arra is gondolni kell, hogy mekkora felületet kell megmunkálni, milyen minőségű felületet kell készíteni, mennyi anyagot kell forgácsolni vele. Ezért készítik a reszelőket különböző vágási távolságokkal és finomsággal.

A vágási finomság jelei

A reszelőket vágási finomságuk szerint három fő csoportba osztjuk: nagyoló vagy karreszelők, előreszelők és simítóreszelők. A reszelő vágási finomságát az 1 cm-es reszelőhosszra eső vágások száma határozza meg, ez 4 és 120 között változhat. Az egészen kis - reszelőnyél nélkül használt - reszelőket tűreszelőknek nevezzük. A tűreszelők is különböző alakban készülnek. Keresztmetszetük megegyezik a műhelyreszelők keresztmetszet-választékával.

Forrás: Simon Sándor Fémipari alapképzés (1976.) című nagyszerű tankönyve, mely a kiadása óta eltelt évtizedek dacára is megőrizte mindazon tudás aktualitását, melyre a barkácsműhelyben szükségünk lehet.

   Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.