Furdancs

A kiadó engedélyével részletekben közöljük Roland Leuschel „Hegesztés, forrasztás, lakatosmunkák” című könyvét. A gazdagon illusztrált kötet sallangmentes alapossággal, mégis olvasmányosan bemutatja az otthoni fémmegmunkáláshoz szükséges tudnivalókat. A műhely berendezése, biztonsági tudnivalók, megmunkálás szerszámai és menete, valamint a többi szükséges okosság után lépésről-lépésre bemutatja tucatnyi mintadarab elkészítését postaládától az ablakrácsig.

Az első részben a lakatosműhely berendezése kerül terítékre, de ha nem tudja kivárni a könyv végét, megrendelheti a Cser kiadó webáruházában is. 

A legfontosabb, amivel a barkácslakatosnak foglalkoznia kell: a kellő felszerelés és a megfelelő munkahely. Nem szükséges már az első pillanatban komplett lakatosműhellyel rendelkezni. Lehetőségeink és az elvégzendő munkák igénye szerint lépésről-lépésre bővíthetjük fémmegmunkáló eszközeink tárházát.

A fúró- és köszörűgéptől kezdve a forrasztó- és hegesztőeszközökig ma már viszonylag olcsón megvásárolhatunk minden alapfelszerelést. A speciális gépek és készülékek drágábbak, beszerzésük általában nem kifizetődő. Tanácsosabb bizonyos munkákat – mint a tömör félkész áru darabolása, lemeztáblák szabása – profi lakatosműhelyben megcsináltatni.

A megfelelő munkahely
Ha örömünket leltük az első sikeres fémmunkákban, és a későbbiekben is rendszeresen kívánunk ilyesmivel foglalkozni, érdemes berendezni egy állandó munkahelyet és egy kis „nyersanyag-raktárt”. Egy tágasabb garázs sarka vagy egy nagyobb hobbiszoba is megfelel a célnak. De ügyeljünk arra, hogy a munkaterület világítása és szellőztetése megfelelő legyen, és a biztonsági előírások szerinti elektromos csatlakozás is rendelkezésre álljon.

A legtöbb lakatosmunkát munkapadon végezzük, amelynek jó, ha nagy munkalapja van és felépítése szilárd. Ezen felül a fiókokban legyen elég hely a szerszámoknak és a mérőeszközöknek.

Lakatos munkapad satuval,szerszámos fiókokkal

A munkafelületre megfelelő magasságban és szilárdan szereljünk fel egy masszív asztali satut. Úgy helyezzük el, hogy hosszabb munkadarabokat vízszintes és függőleges irányban is akadálytalanul befoghassunk. A legtöbb lakatosmunkához – mint a fűrészelés, reszelés, fúrás – a satu a legalkalmasabb rögzítőeszköz. Azért, hogy könnyen, simán mozgathassuk, időről-időre olajozni kell.

Szilárd alap
Kalapáccsal és pontozóval legjobb egy kisebb asztali üllőn dolgozni. De egy sima, mintegy 20 kg tömegű acéltömb vagy lap is megfelel a célnak, és egyben nagy segítség lemezek alakításához, hajlításához is. Legjobb megoldás az erős, vastag egyengetőlap, az ún. „platni”.

Elektromos szerszámok
A fémmegmunkálás alapfelszerelésének számít a lehetőleg állítható fordulatszámú, a munkapadra rögzített asztali fúrógép. De jó szolgálatot tehet egy közönséges kézi fúrógéphez való fúrógépállvány is. 

Asztali satu

Az állványos köszörűgép a különféle kopó kéziszerszámok – pontozók, csigafúrók, hidegvágók, rajztűk – karbantartásához, utánélezéséhez szükséges, de a munkadarabok sorjátlanítására is használható. Nagyon hasznos kiegészítése a kézi sarokcsiszoló gép, a közismert „flex” (gyorsdaraboló).

Így biztonságos
Az elektromos munkagépeken üzemen kívül végzett művelet esetén (például a köszörűkorong vagy a fúrótokmány cseréjekor) feltétlenül húzzuk ki a hálózati csatlakozódugót, nehogy a készülék véletlenül bekapcsolódhasson. Soha ne távolítsuk el az eszközről a gyári védőburkolatokat! A szerszámok és az elektromos készülékek beszerzésekor ügyeljünk azok minőségére, vegyük igénybe szakember tanácsát. Használatba vételük előtt gondosan tanulmányozzuk át a használati utasításukat.

Az üllő és néhány szerszáma

Asztali fúrógép

A szerszámok karbantartása
A szerszámokat mindig szakszerűen, száraz állapotban és helyen tároljuk. Külön - külön tartsuk a durvább és a finomabb munkaeszközöket, ill. a kéziszerszámokat és a mérőeszközöket. 

A sarokcsiszolóval bánjunk óvatosan

Így biztonságos
Ne hagyjuk szerszámainkat szerteszét, felügyelet nélkül. A balesetveszélyt jelentősen csökkenti, ha eszközeinket mindig a megszokott helyükön tároljuk. Kizárólag hibátlan szerszámmal dolgozzunk! A megkopott csigafúrókat rendszeresen élezzük meg. Célszerű, ha a gyakorlatlanok az élezéshez a kereskedelemben kapható befogószerkezetet használják, amely biztosítja a szerszámélek pontos élgeometriáját.

Szerszámkarbantartás

Kicsorbult, sérült csavarhúzókat, fogókat ne használjunk, azonnal cseréljük ki őket. A tökéletes csavarhúzók, fogók, villáskulcsok, kalapácsok és pontozók a legszükségesebb szerelő szerszámok, ezért legyenek állandóan kéznél. Szerszámainkat mindig rendeltetésszerűen használjuk, arra a feladatra, amire készítették őket. A mérőeszközöket különösen gondosan kell használni és tárolni, hogy hivatásukat sokáig betölthessék.

Munkaruha
A megfelelő munkaruha nehezen gyulladó pamutból készül. Viselése kellemes legyen, védjen a hideg és a meleg ellen is. A munkaruha simuljon a testhez, hogy munka közben – főleg géppel dolgozva – semmi be ne akadhasson. A zárt, erős cipő – célszerűen egy marhabőr bakancs – megvédi lábfejünket a sérülésektől, a leeső tárgyaktól és a szegbelépéstől. Természetesen biztos állást is ad, megakadályozza az elcsúszást. Sok tűz- és lángálló ruhadarab is kapható már, ha tehetjük, nem butaság ezek közül választani.

Az erős munkakesztyű megvédi kezünket a sérüléstől, amikor éles szélű lemezekkel és profilanyagokkal dolgozunk. Ne vegyük fel viszont fúráshoz, mert a forgó gép elkaphatja. Ha a munka megkívánja, feltétlenül viseljünk védőszemüveget és zaj elleni védőeszközt (füldugót, fültokot).

Hegesztéskor védőpajzsot kell használni. Az ívhegesztéskor képződő erős fény és az ultraibolya (UV) sugárzás a pajzs védelme nélkül az átmeneti elvakuláson kívül már rövid idő után fájdalmas szemgyulladást okozhat. Számos munkánál elengedhetetlen a védőszemüveg viselése. Védi szemünket a szerteszét röpködő forgácsok és szikrák ellen, például ha a köszörű- vagy a sarokcsiszoló gépet használjuk. Nagy zajjal járó munkánál a halláskárosodás ellen védekezzünk megfelelő védőfelszereléssel. Hegesztő-, csiszoló- és kovácsolómunkáknál az erős szikraképződés miatt tanácsos erős bőrkötényt („kovács- vagy hegesztőkötényt”) viselni.

Hegesztőberendezés

Hegesztő- és forrasztó eszközök
A hegesztőberendezésnek rendezzünk be műhelyünkben egy állandó, saját területet, amely a biztonsági előírásoknak is megfelel. Az ív- és védőgázas hegesztőberendezések gyakorlatilag egyszerűbben használhatók, mint a láng-, más néven gáz- vagy autogénhegesztő berendezés. A kevésbé gyakorlott barkácsolónak az acetilén- és oxigénpalackok beszerzése a számos biztonsági előírás és a bonyolultabb kezelés miatt nem ajánlatos.

Az ilyen, nagy térfogatú gázpalackok csak e célra szolgáló, elzárható helyiségben tárolhatók. Célszerűbb ezért a cseppfolyós – bután-, ill. propánbután (PB) – gázt tartalmazó, eldobható, kis térfogatú palackokra (ún. kartusokra) csatlakoztatható lánghegesztő égőfeltét használata. Ezek a régi és eléggé veszélyes, benzinüzemű „forrasztólámpák” helyett tökéletesen megfelelnek a kisebb hőmérsékletet igénylő forrasztási munkákhoz, használatuk nagyon egyszerű és biztonságos. Ne végezzünk hegesztési munkát a satu- vagy műhelyasztalon, hanem csak a külön erre épített hegesztőasztalon. A helyiség, ahol hegesztünk, legyen jól szellőztethető.

A disszugáz- és oxigéngáz-palackokat különleges előírások szerint, nagy gondossággal kell kezelni és használni. Az elzárószelepek és a nyomáscsökkentők mindig legyenek fémtiszták, semmi esetre sem kerülhetnek érintkezésbe olajjal, nem tisztíthatók például olajos ronggyal. A csatlakozásokat és a gáztömlőket rendszeresen ellenőrizzük tömítettség és hibátlanság (gáz- tömörség) szempontjából.

A hegesztés helyének közelében nem lehet éghető, tűzveszélyes anyag, például olajoskanna vagy mosóbenzin stb.! Óvatosságból – ez egyébként előírás – tartsunk kéznél alkalmas tűzoltóanyagot (egy vödör víz vagy homok) vagy kézi tűzoltóeszközt, ha munka közben szikrák keletkez(het)nek vagy nyílt lángot használunk.

  Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.