Furdancs

Korábban többször írtunk már idén 25. évébe lépő öreg Escortomról. Aztán az írások elmaradtak, mert az autó működik, igazán írnivaló nincs róla. De azért van egy-két olyan apróság ami a beszerzése óta rendbehozatalra vár. Ilyen például a váltókar műbőr szoknyája.

Ez leginkább azért várt ilyen sokáig a rendbe hozatalra, mert nem volt kéznél megfelelő méretű műbőr, vagy hasonló alapanyag.

Az öregautós sorozatunk egy ideig szünetelt, mert a rendelkezésünkre álló öreg (na jó, igazából csak '91 évi) autóval semmi nem történt, nem akart elromlani, működött, jött és ment, pusztán benzin kellett bele, az sem sok. Kénytelenek voltunk rádiószereléses, meg polírozásos írásokat készíteni róla.

De hát semmi nem tart örökké. Közeledett a tízezrenként esedékes olajcsere időpontja, amikor egy délután egy piros lámpánál való fékezéskor egy hatalmas csattanás hallatszott az autó elejéből. Gurult tovább, működött is, úgyhogy nem álltam félre, lévén hogy már csak pár sarokra volt a cél.

Előző írásunkban arról értekeztünk, hogy bizony a rozsda azért egy új autó esetén sem pihen, különösen igaz ez egy jóideje használt jármű esetén. És nem érdemes túl sokáig halogatni a küzdelmet ellene. Nálam szerencsére még csak apró gondok és rozsdakezdemények vannak, hiszen ez a jármű még fiatal, alig múlt 24 éves. De azért talán a tél előtt még érdemes segíteni a bajokon.

Péntekenkénti öreg autós sorozatunk jó ideje szünetel, ugyanis az apropót szolgáltató 25 éves Escort semmi elmesélhető hibát nem produkál, csak megy és megy. Benzinen kívül más nem is kell neki.

Ettől függetlenül van pár olyan terület, ahol van némi nyoma annak, hogy bizony nem tegnap gördült ki a szalonból a jármű. És ezek igényelnek némi odafigyelést, még ha nem is azonnalit.

Régebbi autóknál megszokott jelenség, hogy a biztonsági övet kicsatolva az nem, vagy csak igen lassan tekeredik vissza a helyére. Így aztán sokszor megesik, hogy a kocsiajtót rácsukjuk a félig kilógó övre, rosszabb esetben magára a csatra, amely persze előbb-utóbb el is törik.

Általában azért nem teszünk semmit ezzel a helyzettel a bosszankodáson kívül, mert azt gondoljuk, a visszacsévélő rugó fáradhatott el, és annak (vagy akár a komplett visszacsévélő-mechanikának) cseréje macerás, és vélhetően drága is. Pedig egyáltalán nem biztos, hogy ez a helyzet.

Ez az írás igazából az 'öregautó' szerelős sorozatunk első darabja kellett volna legyen. Egy kiszolgált autó ugyanis nem csak további - javításokkal esetleg sűrűn megszakított - közlekedésre lehet alkalmas. Aki kedveli az amerikai, főképp az amerikai vidéket megjelenítő filmeket és videókat, az pontosan tudja, hogy egy valamire való ház vagy tanya nem lehet meg a fűben békésen és líraian rozsdásodó autóroncs nélkül.

Az autózás vitathatatlanul része lett az életünknek. Bár kis országban élünk, nagyon sok olyan élethelyzet képzelhető el, amit csak saját közlekedési eszközzel lehet megfelelően kezelni. Autózni tehát sokszor szükséges, a kérdés csak az, hogy mivel? Az új modellek persze csábítóak. És jók is, látjuk és tudjuk, az autók döbbenetes fejlődésen mentek át az elmúlt években. És való igaz, egyre rohamosabb léptekkel haladunk a hozzányúlást, szerelést nem igénylő 'helyváltoztató gépek' felé. Az új autók manapság már akár 100.000 km-t is megtesznek anélkül, hogy a kötelező átvizsgálásokon, a kopó-fogyó alkatrészek pótlásán kívül bármit tenni kéne velük. Nem is igen szokás felnyitogatni már a motorháztetőt, hiszen ott maximum az ablakmosó folyadékot kell utána töltögetni.