Furdancs

Ez az írás igazából az 'öregautó' szerelős sorozatunk első darabja kellett volna legyen. Egy kiszolgált autó ugyanis nem csak további - javításokkal esetleg sűrűn megszakított - közlekedésre lehet alkalmas. Aki kedveli az amerikai, főképp az amerikai vidéket megjelenítő filmeket és videókat, az pontosan tudja, hogy egy valamire való ház vagy tanya nem lehet meg a fűben békésen és líraian rozsdásodó autóroncs nélkül.

Persze sokan ezt egyszerű vizuális, sőt valóságos környezetszennyezésnek tartják, pedig nem erről van szó. De mindegy is, az ízlések különbözőek. Jelen poszt inkább azt járná körbe, nálunk milyen lehetőség van egy ilyen dekoráció elkészítésére.

Korábban, mondjuk a rendszerváltás előtt ez viszonylag egyszerűbben ment. Az ember használta az autóját, majd, amikor túlságosan megöregedett, a lejárt és rentábilisan már nem megújítható újabb műszaki vizsga helyett egyszerűen leállította a pajta mellé, amolyan 'majd-lesz-vele-valami' alapon. Aztán ott állhatott évtizedeket is akár. Igaz, a forgalomból történő végleges kivonásnak akkor is volt hivatalos rendje, azonban nem volt számottevő ellenőrzés, és retorziók sem, tehát ezzel nemigen törődött senki. (Ezért kerülhetnek még ma is elő évtizedek óta sufnikban álló, szürke forgalmis gépcsodák.)

Mi azonban már egy szép új, szabályozott és modern világban élünk.

Ennél fogva a helyzetünk jóval nehezebb. Mert mi a helyzet most? Ha tisztán a dekoráció a célunk, vehetünk egy forgalomba nem helyezett roncsot, vagy akár külföldről is (a titkos tipp Anglia!) hozhatunk egy ilyet. Amíg járműként nem kerül az itthoni nyilvántartásba, addig ez csak egy ipari termék, egy tárgy, épp úgy mint egy gáztűzhely vagy egy fűrészgép. Letesszük ahova akarjuk, és csodálhatjuk sziluettjét a lenyugvó nap fényében. Persze, ha itthon vásárlunk egy papírokkal nem rendelkező autót, érdemes jobban utána nézni honnan is való, mert esetleg valaki valahol siratja... De lehet számos olyan eset is, amikor mondjuk a korábban külföldön dolgozó hazánkfia egy épp csak működő ronccsal költözik haza, mert ez olcsóbb, mintha bérelne egy fuvarost, az autót azonban nem akarja honosítani nálunk, mert nem ér annyit az egész, inkább eladja mint alkatrészt. Így ezekből lehet akár kerti dísztárgy is.

A bonyolultabb eset, ha a korábban saját magunk által használt, de már kiszolgált autót szeretnénk lerakni az említett pajta mellé. A vonatkozó jogszabályok szerint egy forgalomból nem kivont járműre kell fizessük az aktuális gépjárműadót, és a kötelező felelősség biztosítást. Akkor is, ha az autót nem használjuk. Ma már ráadásul elég jó nyilvántartások vannak, tehát ha mi elegánsan el is tekintenénk ezek fizetésétől, és az érkező leveleket sem vennénk figyelembe, azért azt tudni kell, hogy ezek az összegek nem felejtődnek el... (Különösen a kötelező biztosítás a trükkös, hiszen ha nem fizetünk, díjnemfizetés miatt felmondják a biztosítást, de ha valaha újra használnánk az autót, és új biztosítás kellene, a nem fedezett időszakra brutális összeget kérnek az úgynevezett fedezetlenségi díj formájában, ami sokszorosa az eredeti biztosítási összegnek. Igaz, ha biztos, hogy soha többet nem akarjuk használni a járművet, akkor ez nem akkora probléma.)

Mindenesetre az egész macerát jobb megelőzni, ennek pedig az a hivatalos módja, hogy az autót kivonatjuk a forgalomból.

Több megoldás is van. Az ideiglenes kivonás nem bonyolult, azonban ez elvileg maximum 6 hónapig érvényes, tehát hosszú távú megoldást nem jelent.

A végleges kivonás volna az igazi megoldás, azonban ez már nem olyan egyszerű, ezt írja a jogszabály:

"Jármű forgalomból történő végleges kivonása:

A közlekedési igazgatási hatóság az ügyfél kérelmére véglegesen vonja ki a járművet a forgalomból:

• a külön jogszabályban meghatározott M1, N1 kategóriájú, valamint a motoros triciklinek nem minősülő háromkerekű gépjármű esetén bontási átvételi igazolás alapján;

• egyéb jármű esetén, ha annak ismételt belföldi forgalomba helyezési szándéka nem áll fenn.

Amennyiben a jármű forgalomból történő végleges kivonására bontási átvételi igazolás alapján kerül sor, a jármű hatósági jelzését, forgalmi engedélyét és törzskönyvét a közlekedési igazgatási hatóságnál le kell adni. A közlekedési igazgatási hatóság a jármű bontási átvételi igazolás alapján forgalomból történő végleges kivonása esetén a jármű hatósági jelzéseit selejtezés céljából bevonja a forgalmi engedélyét és a törzskönyvét a bontási átvételi igazolás átvételével, valamint a bontási átvételi igazolás sorszámának járműnyilvántartásba történő bejegyzésével egyidejűleg egyszerűsített határozattal visszavonja. A bontási átvételi igazolás alapján forgalomból végleg kivont jármű ismételten nem helyezhető forgalomba.”

Tehát itt már kiskapura van szükségünk, ha a forgalomból kivont járművet bármilyen célból meg szeretnénk tartani. Ennek egyik módja, ha tudunk - némi pénz átadásáért cserébe - egy bontási igazolást szerezni egy hivatalos, megfelelő jogosítványokkal rendelkező bontótól. Ehhez azonban biztosan kapcsolatokra lesz szükség, hiszen egy ilyen, nem igazán valós igazolás kiállítása egy ismeretlen részére nagyon komoly kockázatot jelent a bontós számára is. (A bontósnak ráadásul egy rakás nyilvántartási/könyvelési kötelezettsége lehet az átvett roncsokkal kapcsolatban, tehát egy, a telepre be sem került autónál még további megoldani valói is támadnak, a legtöbben inkább nem kockáztatják a vállalkozásuk, és eleve be sem vállalnak ilyesmit.)

Egy másik megoldás lehetne, hogy - szintén csak papíron - eladjuk az autót külföldre. Az adásvételi szerződést és az autó hatósági jelzéseit, forgalmi engedélyét/törzskönyvét bevisszük az okmányirodába, és kezdeményezzük a kivonást. Ebben az esetben a harmadik kivonási kategóriába, a "járművek forgalomból történő kivonása átmeneti időszakra" nevezetűbe kerülünk. Ez már jó nekünk, ugyanis a jogszabály szerint ebből a kategóriából 10 év múltán automatikusan a véglegesen kivont kategóriába sorolódik át a jármű. Azonban itt is körültekintőnek kell lenni, érdemes utána nézni, hogy a vevő országában milyen jogszabályok vonatkoznak a tranzakcióra, nehogy később problémánk legyen. Ez tipikusan az a terület, ahol előfordulhat, hogy az ember évekkel később békésen ül a kertjében - miközben ugye gyönyörködik a már említett, lenyugvó nap által megvilágított rozsdás autó sziluettben - és egyszer csak beesik egy hivatalos levél valami sosem hallott nevű külföldi hivataltól, amiben az adott tranzakcióról érdeklődnek... jobb ezt megelőzni.

Tehát a válasz a címbeli kérdésre annyi, hogy igen. És nem. De ha mégis, semmiképp sem egyszerűen.

Az egész egyébként akkor jelenthet igazán komolyabb gondot, ha van mondjuk egy öreg autónk, amire már rengeteg pénzt költöttünk, tele van új alkatrészekkel, és az esedékes műszaki vizsgán kiderül, hogy vége a dalnak, menthetetlen a verda. Mondjuk mert olyan szinten megette a rozsda, vagy legalábbis nagyon fontos/kritikus helyeken beteg. És megcsináltatni nincs értelme, mert túl sokba kerülne. Ilyenkor lehetünk bajban, ugyanis valamit tenni kell az autóval. Viszont a bontóst nem fogja érdekelni, mennyi új alkatrész is van benne, a számára csak egy roncs lesz. Még jó, ha egyáltalán ad érte valamit, és nem kér pénzt azért hogy egyáltalán beveszi... Saját magunk persze megpróbálhatjuk kiárusítani az alkatrészeket, de ez lassú dolog, és nem biztos hogy a fél éves ideiglenes kivonási időbe belefér. A maradékot ráadásul itt is a bontóba kell vigyük, hiszen kell az igazolás a végleges kivonáshoz. És persze ekkor már nem járóképes a maradék, ami ilyenkor már valóban csak egy roncs. Szállíttatni kell, az is pénzbe kerül. Ilyenkor volna jó a pajta mellé letenni, hadd játszanak rajta az unokák...

Végezetül azért álljon itt egy videó, ebben is akad pár rozsdás vas:

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.