Furdancs

Korábban többször írtunk már idén 25. évébe lépő öreg Escortomról. Aztán az írások elmaradtak, mert az autó működik, igazán írnivaló nincs róla. De azért van egy-két olyan apróság ami a beszerzése óta rendbehozatalra vár. Ilyen például a váltókar műbőr szoknyája.

Ez leginkább azért várt ilyen sokáig a rendbe hozatalra, mert nem volt kéznél megfelelő méretű műbőr, vagy hasonló alapanyag.

Aztán a héten egy hirtelen sugallatra beírtam a böngészőbe, hogy műbőr, és nem is túl messze találtam egy üzletet, ahol meglehetősen komoly választékban, egész barátságos áron találtam ilyen anyagokat. Egy olcsó, 'Florida' márkanevű fekete anyagot választottam. Persze a szokásos, 140 centis szélességben árulták, ebből én egy fél méternyit kértem, így alig 1500 Ft beszerzési áron lett vagy 6-8 váltókarra elegendő alapanyagom. Millió minőségben és színben létezik műbőr, különösen ha nem sürgős, és tudunk várni egy-két hetet a rendelésre érkező anyagokra. Csábító ám, hogy az ember mondjuk egy kellemes lilás anyaggal áthúzza a műszerfalat és az ajtókárpitokat is, és persze egy ilyen váltószoknyát is készítsen. De ez már a "Pimp My Ride" kategória, most inkább kihagytam.

A váltókar gombját már korábban cseréltem, akkor megnéztem, hogy maga a szoknya is könnyen lejön, ráadásul ha nagyjából méretpontosan készítem el, akkor teljesen egyszerűen rögzíthető az alsó gyári műanyag keretek közé, felül pedig beleapplikálható a szintén gyári műanyag hüvely, amire már az eredeti szoknya is egy gyorskötegelővel került rögzítésre, ugyanezt a technológiát én is tudtam használni.

Igazából semmi kihívás nem volt a dologban. Én persze egyszerűsítettem, ugyanis az eredeti huzat négy darabból (négy cikkelyből) volt összeállítva, de ezt nem volt kedvem újraalkotni. Így a leszedett és végigvágott régi huzatot egyszerűen kiterítettem, átrajzoltam az új anyagra, kivágtam, majd kifordítva egy él mentén összevarrtam. (duplán, hogy azért mutasson valahogy, meg tartson is, persze). A tetejébe beleapplikáltam a műanyag hüvelyt, a kötegelővel rögzítettem, majd az egészet visszafordítottam.

A képen a már összevart 'tölcsérbe' beledugtam a műanyag hüvelyt, majd a vállánál összehúztam a kötegelőt. Ezután az egyész tülcsért visszafordítottam.

Aztán a két műanyag keret közé beszorítottam az anyag (tölcsér) alsó részét, normál tűzőgéppel összetűztem a két műanyagot köztük az új szoknya alsó részével. (Ez is gyári technológiának tűnik, pontosabban így volt szétszedéskor is, mintha direkt meg is lenne a helye a tűzőkapcsoknak, bár valószínű, hogy gyárilag valamilyen spéci kárpitpatent foghatta össze a műanyagokat. Ezután ráhúztam a karra a tölcsért, és a helyére pattintottam a szoknyát. Már csak a gombot kellett visszatekerni, és meg is volt.

Miután direkt egy vékony anyagot választottam, (hogy könnyű legyen varrni) az anyag esése is viszonylag lágy, tehát annak ellenére, hogy az új szoknya nem négy cikkből került összevarrásra, egész jól mutat. Nem biztos, hogy újabb 25 évet kibír, de miután van még alapanyag, ez annyira nem is elvárás. Picit bővebbre (vagyis hosszabbra) szabtam a tölcsért mint korábban volt, így még rükvercbe rakva a váltókart sem feszül, igazból szinte semmi igénybevétel nem éri a napsütésen kívül, szóval egyáltalán nem lehetettlen, hogy én már ehhez nem kell hozzányúljak.

Nem ez volt életem legbonyolultabb barkácsolása, az egész megvolt fél óra alatt. De az eredmény mindenképp mutatós, legalábbis nekem tetszik.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.