Furdancs

Az öregautós sorozatunk egy ideig szünetelt, mert a rendelkezésünkre álló öreg (na jó, igazából csak '91 évi) autóval semmi nem történt, nem akart elromlani, működött, jött és ment, pusztán benzin kellett bele, az sem sok. Kénytelenek voltunk rádiószereléses, meg polírozásos írásokat készíteni róla.

De hát semmi nem tart örökké. Közeledett a tízezrenként esedékes olajcsere időpontja, amikor egy délután egy piros lámpánál való fékezéskor egy hatalmas csattanás hallatszott az autó elejéből. Gurult tovább, működött is, úgyhogy nem álltam félre, lévén hogy már csak pár sarokra volt a cél.

Oda érvén, némi tolatásokra és beállásokra volt szükség, ami közben egy kis csattanás, és utána egy hirtelen beeső fékpedál jelentkezett. Mire felfogtam volna, mi is történt, már újra minden működött. Viszont ezután a fékezés bizony igen riasztó, súrlódó és fémes hangot produkált.

Ebből gyorsan meg is alkottam a diagnózist, miszerint az egyik fékbetétről leszakadhatott a kopóréteg (ferrodo) ez okozta a nagy csattanást, de ekkor még a féknyeregben maradt a leszakadt rész. Majd az apró tolatgatások közben kipotyogott a helyéről, ez okozta a hirtelen pedálbeesést, hiszen a munkahengernek jóval nagyobbat kellett 'nyomnia' míg a fékbetét alaplemeze elérte a féktárcsát. Aztán persze már helyreállt a helyzet, hiszen a munkahenger felvette az új pozíciót.

Miután nem Pesten lakom, azért még haza kellett autózzak 50 km-t vidékre, de ezt minimális fékezéssel, kézifék és motorfék használattal megoldottam. Csakúgy, mint a másnapi utat a szervizig. Otthon persze azért leszedtem a kereket, és láttam, hogy valóban az általam vázolt forgatókönyv szerint történtek az események.

Mielőtt bárki megjegyezné, igen, ilyet (mármint fékbeteg autóval közlekedni) nem nagyon illik tenni, de a muszáj nagy úr, forgalommentes és nyugis utakon jártam, lassan. Itt maximum a féktárcsa túlzott kopása volt a rizikó, azokat viszont mindenképp cserélni akartam.

Így is történt, az ismerős szerelőnél szépséges Brembo tárcsák kerültek a régiek helyére. (Számomra már mindig a Brembo lesz az etalon, még a múlt században - milyen fura leírni - jártam náluk gyárlátogatáson, és bizony meggyőztek.)

Ez ugyan nem az én autóm, de ha egy Porsche elgurul velük (gyári beszállító a Brembo náluk is) akkor az Escortra is jók lesznek egy darabig.

Szóval most van szép új fék az autó alatt. Igaz, mint kiderült, hiába, mert egyelőre nem hajlandó elindulni. Ugyanis az történt, hogy a szervizből hazafelé megálltam a metró végállomásánál (belvárosban nem autózunk), aztán dolgom végeztével visszaérvén, már nem volt hajlandó beindulni a vas. Némi tanakodás és telefonos segítségkérés után az elektromos AC (üzemanyag szivattyú) lett bűnösnek kinevezve. Manapság már a tankban van az elektromos szivattyú, amihez esetemben az ülőlap felhajtása után oda is lehet férni. Már ellenőrzés céljából, mert kivenni elvileg csak a tank leeresztése és leszerelése után lehet, az ellenőrző nyílás ugyanis nem elég nagy ahhoz, hogy a komplett szivattyút kiszedjük.

Az AC pumpa a gyújtás ráadásakor elvileg dolgozni kezd, és ezt jobb fülű egyének akár hallhatják is, különösen, ha az ülőlapot felhajtjuk. De ha nem is halljuk, megérintve érezhetünk egy pici, a működésre utaló remegést a szivattyú fém fedelén. Ezt én bizony nem érzékeltem, a biztosíték tábla rendben volt. A szerelő ugyan mondta, hogy ütögessem meg a szivattyút kicsit erősebben, mert előfordul, hogy nem véglegesen romlik el, egy pozícióban beragad, de azért még egy kis ideig működésre bírható. De itt ez bizony nem segített.

Ekkor ott is maradt az autó, de mivel még délután volt, tűző napsütés, valahogy beugrott, hogy a másnapi szervizbe vontatás előtt esetleg késő este, a hűvösebb időben talán teszek még egy próbát. (Korábban más autóval jártam már így, innen jött az ötlet.) És bejött, az autó beindult. Ettől persze még nem javult meg, sőt, talán még rosszabb a helyzet, hiszen egy megbízhatatlan, de a hibajelenséget nem folyamatosan produkáló autóval a szerelő sem fog tudni kezdeni túl sokat. (Van azért a hibakódok előtti autóknak hátrányuk is...) Meglátjuk. És persze el is mesélem majd.

Az öreg autó mindenképp mókás dolog, már épp kezdtem elszontyolodni, hogy nem elég, hogy olcsó volt, keveset fogyaszt és rozsdamentes, de ráadásul el sem romlik. De most megnyugodtam, csak lesz miről írni itt a blogon. Ráadásul valahogy kedvet kaptam megint a szereléshez is, garázs van, igaz, emelő nincs, de azért sok mindent megoldhatok magam is. Kicsit legalább visszatér az olajszagú fiatalság...

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.