Furdancs

Ez egy gyors poszt lesz, cserébe legalább rövid. Mostanában permanens témahiányban szenved a szerkesztőség, ezért minden szembejövő megírnivalóra próbálunk lecsapni. Az történt, hogy tegnap a jónevű JAB Anstoetz cég csodálatosságos budapesti képviseletén kellett a falra felrögzíteni egy 2x3 méteres szőnyeget. Ez egyfelől persze nem bonyolult munka, másrészt azért igényel némi átgondolást...

A Knauf Insulation leszámol a hőszigeteléshez kapcsolódó városi legendákkal

Itt a blogon sok szó esett már a hőszigetelésről. Most végre a családi házak számára is elérhető támogató program indul, ez az "Otthon Melege" program. Ennek keretében júliustól családi házak energetikai korszerűsítésére is lehet pályázni. A vissza nem térítendő állami támogatás keretében akár 2,5 millió forintot is igényelhetnek a családok, a beruházások értékének 40-55%-os utófinanszírozásával. A programra a leginkább energiapazarló épületek, a 20 évnél régebben épült családi házak pályázhatnak. Annak, aki energiahatékonysági felújítást, például hőszigetelést tervez, nem árt tudnia, hogy mire kell figyelni ahhoz, hogy a beruházás valóban megtérüljön.

A Knauf Insulation segítségével összeszedtünk néhány kérdést, ami segít a szigetelni vágyóknak: Mitől nem lesz penészes a fal? Számít-e, hogy milyen színű a vakolat? Ebben a posztban a szakemberek megválaszolták az 5 leggyakrabban előforduló városi legendát és tévhitet.

A minap megintcsak egy Youtube videóra bukkantam, majd ennek nyomán egész sereg hasonlóra. Most azonban csak erről az egy videóról írnék pár szót. A tévében persze már mindenki látott mindenféle hajótöröttes, meg lakatlanszigetes filmet, és persze a National Geographic különböző, a világ eldugott vidékein élő természetközeli népek életéről szóló dokufilmek közül is láthattunk legalább néhányat. Van tehát némi fogalmunk arról, - ha más nem elméletben - hogyan is kell kinézzen egy hagyományos, a természetben található építőanyagok felhasználásával épült kunyhó.

Az új CSOK sokakban ébreszthet reményt arra, hogy belátható időn belül álmaik otthonát teremtsék meg. Azonban kicsit jobban végiggondolva a lehetőségeket, szembesülhetünk pár buktatóval is. A kicsit sebtében összehozott program például felmentést biztosít a programban épült épületek számára az energetikai jellemzőinek meghatározásáról szóló rendelet alól, tehát ezeknél az épületeknél nem előírás az 'A' energetikai besorolás, akár 'D' energetikai besorolású házak is épülhetnek Magyarországon, noha a közeljövőben épülő ingatlanok várhatóan 2018-ra készülnek el, vagyis az lenne szerencsés, ha ezek is megfelelnének az akkor már érvényben levő szigorúbb energiahatékonysági szabályoknak.

Mai posztunkban megint egy videót mutatunk, és megint a Better Homes and Gardens műsorból. A gyerekeknek házat építeni mindig mókás dolog. Persze az akaraton kívül több minden kell hozzá, például hely, ahol felépítjük és persze némi pénz is. Vagy, mint a videóban szereplő házhoz, némileg több pénz...

Bárszekrényekről, legalábbis egy régebben készült, konkrét saját darabról már írtam itt a blogon. Az, hogy a kulturált alkoholfogyasztáshoz adott esetben hozzátartozhat egy megfelelő, a a szemnek és a használat céljának egyformán megfelelő berendezési tárgy, talán nem képezi vita tárgyát.

Hogy elegendő-e egy asztalka, amilyet a Southfork ranch életéből ellesett filmkockákon láttunk (többnyire Jockey Ewing töltött magának rajta) vagy egy jóval stílusosabb antik földgömb, netán egy egész falat beborító pult az ideális, az mindenképp a saját elképzelésünkön múlik.

Eljött a szokásos tízezres olajcsere időpontja, ellátogattam hát ezer éves autószerelő cimborámhoz. (nem a cimbora ezer éves ám, hanem az ismeretség, mindegy) és újra megcsodáltam az autószerelői leleményesség lent részletezett példáját. Merthogy eljött a fűtési szezon idén is, és hát meggémberedett ujjakkal nem is nagyon lehet szerelni. Már 2 szezon óta üzemel a hordóból alakított "dobkályha" fa- és fáradtolaj tüzeléssel. Tavaly azonban hatalmas fejlesztés történt.

Hol az otthon? Ahol letesszük a gitárunkat és nem dől el, mert van állványa. Egy időtől megviselt gitárállvány életrekeltése mai témánk, mely iskolapéldája a korrodált felületeknek.

Anno a házunk vásárlásával tettünk szert egy felújításra váró kéményre. Hogy valaha be volt e fejezve és került e rá fedlap, a múlt homályába vész. Mindenesetre a felső nyolc sor egyre hézagosabb fugázása, és a kéményseprő évenkénti ellenőrzésekor egyre aggodalmasabb ábrázata, valamint a törvény szigorával való fenyegetés miatt cselekvésre szántam el magam.

Állványzatot a családból összehordott alulétrákkal, bontott raklapokból megmaradt stafnifákkal, és némi colos deszkákkal történt merevítéssel sikerült rögtönözni. Az ijesztő látszat ellenére elég stabil lett, még a csigával terhelten is.

Az áldozatra a félig átsült pizzák hívták fel a figyelmet. Látszatra minden rendben működött, szépen világított, meghitt melegséget és csodás illatokat árasztott a kombinált tűzhely elektromos sütője, ám a saját készítésű pizzák alja mégis nyers maradt. Egyéb ötlet híján átcsúsztattam őket egy teflonserpenyőbe és a gázrózsán, némi utókezelés által kerültek fogyasztható állapotba. A javítást ebéd utánra hagytam, mikor már kihűlt a sütő.

Az első döbbenetet a tűzhely sarokból való kihúzása után elém táruló látvány okozta. A brazíliai esőerdők még érintetlen mélyéhez hasonlatosan ez a tájék is kívül esett a takarítószerek által sűrűn bejárt területeken. A csempén a megannyi ételköltemény alkotóelemei, porcicák és némi pókháló elegyével, évgyűrűszerűen alkotott színes márványszerű rajzolatokat. Mivel az erről készült képek kimerítenék a nyugalom megzavarására alkalmas képi elemek meghatározást, és a posztunk fő témája sem ez, ennek a bemutatásától inkább eltekintenék. Azért már ezen a ponton elhatároztam, hogy az esetlegesen kellő alkatrészbeszerzés után, hideg zsíroldóval (ezzel bánjuk gumikesztyűs kézzel) és némi ecetes tisztítószerrel fogok visszatérni a helyszínre.