Furdancs

Ez egy gyors poszt lesz, cserébe legalább rövid. Mostanában permanens témahiányban szenved a szerkesztőség, ezért minden szembejövő megírnivalóra próbálunk lecsapni. Az történt, hogy tegnap a jónevű JAB Anstoetz cég csodálatosságos budapesti képviseletén kellett a falra felrögzíteni egy 2x3 méteres szőnyeget. Ez egyfelől persze nem bonyolult munka, másrészt azért igényel némi átgondolást...

Az új CSOK sokakban ébreszthet reményt arra, hogy belátható időn belül álmaik otthonát teremtsék meg. Azonban kicsit jobban végiggondolva a lehetőségeket, szembesülhetünk pár buktatóval is. A kicsit sebtében összehozott program például felmentést biztosít a programban épült épületek számára az energetikai jellemzőinek meghatározásáról szóló rendelet alól, tehát ezeknél az épületeknél nem előírás az 'A' energetikai besorolás, akár 'D' energetikai besorolású házak is épülhetnek Magyarországon, noha a közeljövőben épülő ingatlanok várhatóan 2018-ra készülnek el, vagyis az lenne szerencsés, ha ezek is megfelelnének az akkor már érvényben levő szigorúbb energiahatékonysági szabályoknak.

Bárszekrényekről, legalábbis egy régebben készült, konkrét saját darabról már írtam itt a blogon. Az, hogy a kulturált alkoholfogyasztáshoz adott esetben hozzátartozhat egy megfelelő, a a szemnek és a használat céljának egyformán megfelelő berendezési tárgy, talán nem képezi vita tárgyát.

Hogy elegendő-e egy asztalka, amilyet a Southfork ranch életéből ellesett filmkockákon láttunk (többnyire Jockey Ewing töltött magának rajta) vagy egy jóval stílusosabb antik földgömb, netán egy egész falat beborító pult az ideális, az mindenképp a saját elképzelésünkön múlik.

Hol az otthon? Ahol letesszük a gitárunkat és nem dől el, mert van állványa. Egy időtől megviselt gitárállvány életrekeltése mai témánk, mely iskolapéldája a korrodált felületeknek.

Anno a házunk vásárlásával tettünk szert egy felújításra váró kéményre. Hogy valaha be volt e fejezve és került e rá fedlap, a múlt homályába vész. Mindenesetre a felső nyolc sor egyre hézagosabb fugázása, és a kéményseprő évenkénti ellenőrzésekor egyre aggodalmasabb ábrázata, valamint a törvény szigorával való fenyegetés miatt cselekvésre szántam el magam.

Állványzatot a családból összehordott alulétrákkal, bontott raklapokból megmaradt stafnifákkal, és némi colos deszkákkal történt merevítéssel sikerült rögtönözni. Az ijesztő látszat ellenére elég stabil lett, még a csigával terhelten is.

Az áldozatra a félig átsült pizzák hívták fel a figyelmet. Látszatra minden rendben működött, szépen világított, meghitt melegséget és csodás illatokat árasztott a kombinált tűzhely elektromos sütője, ám a saját készítésű pizzák alja mégis nyers maradt. Egyéb ötlet híján átcsúsztattam őket egy teflonserpenyőbe és a gázrózsán, némi utókezelés által kerültek fogyasztható állapotba. A javítást ebéd utánra hagytam, mikor már kihűlt a sütő.

Az első döbbenetet a tűzhely sarokból való kihúzása után elém táruló látvány okozta. A brazíliai esőerdők még érintetlen mélyéhez hasonlatosan ez a tájék is kívül esett a takarítószerek által sűrűn bejárt területeken. A csempén a megannyi ételköltemény alkotóelemei, porcicák és némi pókháló elegyével, évgyűrűszerűen alkotott színes márványszerű rajzolatokat. Mivel az erről készült képek kimerítenék a nyugalom megzavarására alkalmas képi elemek meghatározást, és a posztunk fő témája sem ez, ennek a bemutatásától inkább eltekintenék. Azért már ezen a ponton elhatároztam, hogy az esetlegesen kellő alkatrészbeszerzés után, hideg zsíroldóval (ezzel bánjuk gumikesztyűs kézzel) és némi ecetes tisztítószerrel fogok visszatérni a helyszínre.

Mindenkinek van bojleres története, olvassák el az enyémet is. A vízmelegítő fontos kultúrtörténeti választóvonal a városi ember életében. Lehetünk intelligens jegyeket mutató, gerinces főemlősök, azonban egy hónappal a meleg víz megszűnése után felüti fejét a lapostetű, bubópestis és kannibalizmus. Kivéve, ha van lavórunk.

Tehát vasárnap este van és hallga! Erős pattogó zaj hallatszik a bojler belsejéből. Nem hőtágulásos zörej, de azért leellenőrzöm a biztonsági szelepet. Egy gőzrobbanás komoly mértékben átrendezi lakásunkat, lássunk erről egy kisfilmet.

Egy szép napon elhalálozott a fürdőszobai borotválozótükör feletti fényforrás. Azért hívom így, mert igazából ezt a világítótestet másképp nevezte a szakember a szaküzletben. Szerintem neoncső, de ő kapva kapott az alkalmon, hogy azonnal megsemmisítsen és a portások és önjelölt szakmai kiskirályok képzeletbeli trónjára ülve helyreigazítson, elvégre én volnék a vevő. A vevő meg ugyebár ne érkezzen felkészületlenül, csapnivaló hozzáértéssel az üzletbe. Szóval nem neon, hanem valami más. Elmagyarázta, hogy technológiailag más a neon és más ez, ráadásul a neon kevesebbet is fogyaszt. Hittem neki, de nem is nagyon volt más választásom, és most előre is szaladtunk a történetben.

Mr. Furdancs irodai forgószéke után az én munkás fotelem mondta fel a szolgálatot. Beépített anyagai minőségét tekintve már újkorában hulladék volt, bár a sokkal drágább típusok is hajlamosak jobbra dőlve deformálódni. Talán mert mázsa körüli testtömegű felhasználók Rodin "Gondolkodó ember" pózába görnyedve aszimmetrikusan túlterhelik az anyagot.

Illusztrált munkanaplómban a javítás mellett az alkatrészek számának drasztikus leépítését és optimalizálását is megfigyelhetik némi forgószék-anatómiai ismeretekkel bővítve.

Sült kacsa párolt káposztával, csülök pékné módra, sajttal-gombával-velővel töltött csirkemell, Mrs. Lipton meggyes pitéje… Na, álljunk meg egy szóra - mondja idővel az okos fürdőszoba mérleg, vagy önnön bensőnkben burjánzik fel az igény, hogy suttyomban felgyűlt kilóinktól megszabaduljunk… Egy elsőre talán periférikusnak tűnő berendezés, a futógép karbantartásáról szól mai posztunk.