Furdancs

A japánban játszódó, japánról szóló filmekben többször láthattunk már homokkal borított kerteket, ahol láthatóan a nyugalom nagyon magas fokán álló kertész gereblyével rajzolt szépséges mintákat a homokba. De láthatunk ilyesmit akár New York-i menedzserekről szóló filmekben is, ahol a csúcsmenedzser az íróasztala szélén álló kis kertben végzi ugyanezt a nyugtató tevékenységet. Egy barátunk kért most tőlünk egy ilyen kis kertecskét, és ha már megcsináljuk, gyorsan meg is írjuk...

Előző posztunk végén ott hagytuk abba, hogy most akkor a lemezjátszóról szólunk pár szót. Kezdetnek itt van két állítás:

• Nincs egyszerűbb szerkezet a lemezjátszónál. Motor, lemeztányér, hangkar és hangszedő. Nem véletlen, hogy gramofonok már a dinók korában is készültek, akár pattintott kőbalták használatával is összeállíthatunk egy ilyen gépet.

• A lemezjátszó a legösszetettebb elektroakusztikai szerkezetek egyike. Zajtalan motor, gondosan kiegyensúlyozott, tökéletesen csapágyazott lemeztányér, kecses és könnyű hangkar, érzékeny hangszedő. Csupa olyan alkatrész, aminek a megfelelő elkészítésére a legmodernebb technika is csak bizonyos korlátok közt képes.

A meghatározott rend szerint sorba rendezett hangok, vagyis a zene sokunk életének képezi igen fontos részét. Néhányan maguk is művelik ezt, játszanak valamilyen hangszeren, de a legtöbbünk csak fogyasztja a zenét, vagyis csak hallgatjuk a mások által eljátszott dalokat.

Az utóbbi időben tök véletlenül naponta belefutottam olyan dalokba melyeknek így, vagy úgy köze van a kalapácshoz. A dal szövege, a dal címe, vagy maga az előadó utalt erre a remek szerszámra. Novák Péter fogalmazott valahogy úgy, hogy a rockzenekarok szövegei mindig arról szólnak, hogy állnak valahol, néznek valamerre vagy mennek valahova. Ehhez annyit tennék hozzá, hogy néha kalapálnak is. Összegyűjtöttem tíz dalt, amik legalább a címük okán köthetők a kalapácshoz. Lássuk, halljuk!