Furdancs

A tükrök kivitelük alapján három csoportba sorolhatóak.

Kép: Sulinet

Az egyenes tükrök - mint például az előszoba-, vagy hálószobatükör - egy az egyben visszaadják a képet. Ezeket használjuk öltözködésnél:

A tapasztalt Furdancsossal is megtörténhet, hogy kénytelen az otthonától távol tölteni az ünnepeket. Akár olyan helyeken is, ahol mondjuk sosincs hideg, és a havat csak a tv-ből ismerik. Vitathatatlan, hogy egy ilyen helyzet sokszor nehezen kezelhető, azonban a segítségünkkel akár a trópusokra is lehetséges némi karácsonyi hangulatot varázsolni.

Kimeríthetetlen téma a mai, volt már szó ilyesmiről itt a Furdancson. A ház körül fellelhető, vagy a már jó előre kitalált koncepcióhoz gyűjtögetett hulladék olykor valóságos művészeti alkotások formájában ölt új alakot. Főleg, ha egy szobrásznak támad olyan ötlete, hogy szemétből alkotna. A "barkácsművészet" ezen, speciális ágáról nézegethettek ma képeket, a bővebb gyűjteményt ITT találjátok.

Zongorából készült fotel, billentyűkkel díszítve

Rendszeres olvasónk hívta fel figyelmünket egy igen különleges szoborra. Az indonéz szobrászművész, Ichwan Noor, egy Volkswagen bogárhátút formált át radikálisan. Mi tagadás meglehetősen hatásos lett a végeredmény. A művész kiállítását a közeli Hong Kongban az Art Baselben nézhettétek volna meg. A kiállításról lecsúsztatok, de az alábbi fotókról nem.

Forrás: hifructose.com

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Ez alkalommal egy igazán lenyűgöző fotógyűjteményt ajánlunk figyelmetekbe. Létezik egy Todd McLellan nevű kanadai filmes/fotós. Ez a figura néhány évvel ezelőtt a világ elé tárta a Things Come Apart (Dolgok darabokban) elnevezésű projektjét. A kezdeményezés pont azt takarja, amire a neve utal: szétszedett dolgok szépen lefotózva. A lenyűgöző fényképek nézegetése során simán könny szökik az ember szemébe, főként ha érez némi vonzalmat a műszaki dolgok iránt, és gyermekkora a villanyóra bámulásával telt. A művész munkásságában, saját honlapján merülhettek el leginkább. Most pedig könnyezzünk együtt! Mindet felismeritek?

Körülbelül tíz évvel ezelőtt belecsöppentem pár gramofonbuliba. Ezek a barátságosnak indult, majd ittasságba torkollt összejövetelek általában arról szóltak, hogy elővettük a padláson talált régi, valóban bakelitből készült lemezeket, és az ecserin vásárolt gramofonon lejátszottuk őket. Ha megengedtek ennyi szubjektivitást, az alábbi habkönnyű dolgozattal ezekre az időkre emlékszem. Él Londonban egy Livia Ritthaler nevű hölgy, aki mikor Angliába költözött, egy ilyen fából, fémből, és némi papírból készült gramofon elkészítésével ütötte el az időt. Nagy csodát ne várjatok tőle, digitalizálni nyilván nem lehet ezzel a szerkezettel, de a dédi lemezeit szépen le lehet vele játszani. Amíg a kezünk el nem fárad.

Tekintve, hogy a helsinki illetőségű szobrászművész, bizonyos Miina Äkkijyrkkä, közel ötven évig dolgozott tehenekkel, adta magát, hogy szoborba öntse őket, így tisztelegve e csodás állatok előtt. A művésznő gondolt egyet és körbetelefonálta Finnország jó néhány autóbontóját, hogy önkifejezéséhez beszerezhesse a hozzávalókat. Csodálkozzunk együtt az alábbi szobrokon!

Azt az olvasóvesztést nem kockáztatnánk meg, ami azzal járna, hogy az alábbi videóval kívánunk boldog karácsonyt. Mindenesetre egyik barátunk (Roby) felhívta szíves figyelmünket Dolly Rambo művészetének furdancsos vonatkozására. Nem tudjuk, hogy mi ez, de biztos vagyok benne, hogy a Subbán már volt róla szó, sőt szorgalmaznék egy tényfeltáró cikksorozatot e nagyformátumú művész munkásságával kapcsolatban. Lássuk, halljuk!

Az utóbbi időben tök véletlenül naponta belefutottam olyan dalokba melyeknek így, vagy úgy köze van a kalapácshoz. A dal szövege, a dal címe, vagy maga az előadó utalt erre a remek szerszámra. Novák Péter fogalmazott valahogy úgy, hogy a rockzenekarok szövegei mindig arról szólnak, hogy állnak valahol, néznek valamerre vagy mennek valahova. Ehhez annyit tennék hozzá, hogy néha kalapálnak is. Összegyűjtöttem tíz dalt, amik legalább a címük okán köthetők a kalapácshoz. Lássuk, halljuk!