Furdancs

A csaptelepek cseréje többnyire akkor válik esedékessé, ha a régi már nem javítható, vagy tetszetősebb kivitelűt szeretnénk a helyére szerelni. Nem nagy ügy, ezt némi műszaki érzékkel bárki elvégezheti. Ám nem árt néhány szempontot az ilyen cseréknél figyelembe venni. A modern, korszerű forma ugyanis nem minden, célszerű a csaptelepek más adottságait is szem előtt tartani, hogy az új csaptelep ne csak jól funkcionáljon, de örömünk is teljék benne.

A csaptelepeknek ugyan szabványos a szerelési távolságuk, ami a falra szerelhető kádtöltők és többnyire minden kettős bekötésű típusnál 150 mm, ami +-20 mm állítási korrekciót tesz lehetővé a fél colos Z-csatlakozók alkalmazásával. Ám más típusoknál pl. a mosogatók, vagy a mosdók csapjainál a csaptest felfogó átmérője is lényeges lehet. A bekötő csövek is többségükben  3/8” méretűek, viszont a csapok vízátbocsájtási mértéke változó, mint ahogyan a gyöngyöző betét, azaz a perlátor mérete sem azonos a különféle csapokon. Ez azért sem lényegtelen, mert ha a víz erősen „súrlódva” áramlik, esetleg túl nagy sebességgel folyik ki (pl. a szűk keresztmetszet miatt), az akár erős surrogó zajt kelthet, koptatja a járatokat és előbb utóbb meghibásodáshoz is vezethet. Az áramlás hangját azonban csökkenthetjük nyomáscsökkentő beépítésével. A zajos kifolyócsapok megvásárlása azonban elkerülhető, ha figyelembe vesszük a vízátbocsájtási mértéküket és az akusztikai minőségükre is figyelünk. Ha alaposan megfigyeljük a csapok csomagolását jó esetben felfedezhetünk rajta egy hosszú „kódot”, amely P betűvel kezdődik és általában IA – ra végződik (pl.: PA 681 /IA). Ez az utolsó minősítés utal az akusztikai minősítésre, amelynél az I-es a legjobb és ez legfeljebb 20 dB zajt jelent 3 Bar nyomásnál és legalább 12 l/perc kifolyásnál. Ez a jelölés megtalálható a sarokszelepen és a perlátoron is, hiszen ezeken is nemkívánatos rezonancia keletkezhet használatkor. Minőségi csapokra általában a Neoperl, vagy az Amfag perlátorát szerelik, így vagy ezek vagy a csaptelep gyártójának a neve van a palástjukba gravírozva.

Perlátor

Ezen túlmenően pedig lehetőleg olyan típust ajánlatos választani, amelynek a vezérlő egysége kerámia betétes, mert ezek hosszabb életűek a hagyományos, orsós felső résszel rendelkezőknél. Továbbá az sem mindegy, hogy milyen a kiválasztott csaptelep bevonata. Többségükben ugyan fényes króm a bevonatuk, ám több olyan típus is beszerezhető, amelyek felülete finom szemcsézetű, matt fémbevonattal ellátottak. Kétség kívül mutatósak, ám a tisztántartásuk nem igazán ideális, a szennyeződések jobban tapadnak a felületükhöz és az eltávolításukkor esetlegesen keletkező sérülések viszonylag gyorsan „elhasználttá” tehetik az ilyen csaptelepeket. Minőségi gyártók termékei között nem is nagyon találhatók ilyen bevonatú csaptelepek. A különféle funkciókat is ajánlatos jól megfontolni, mert pl. a retró jellegű, kádtöltő csapokra helyezhető kézi tusolók bevonata hamarabb sérül a tartó konzolra helyezésük alkalmával, mint a külön falra akaszthatóké. Az új csaptelepek kiválasztásánál ezért a műszaki adataikon kívül a használatuk során adódható kopásokra és bevonatsérülésekre, továbbá a könnyű tisztán tartásukra is érdemes nagyobb figyelmet fordítani.

Végezetül pedig egy kis bohóckodás a csappal, ha esetleg még nem láttátok volna. Nem feltétlenül így kell csinálni, csak szólunk.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.