Furdancs

Már elég régen megy a Furdancs blog ahhoz, hogy egy-egy poszt megjelentetése előtt viszonylag pontosan meg tudjuk jósolni, milyen jellegű hozzászólások fognak érkezni rá. A tapasztalat azt mutatja, hogy minden olyan poszt esetén, amelyik valamilyen házilagos szerelésről szól, különösen, ha érintve van elektromos-, víz-, fűtés-, vagy gázhálózat, vagy ahol bármilyen elektromos készülék javítását végezzük el, menetrendszerűen megjönnek a szakemberek. Ők bennünk látják az ördög evilági megtestesülését, amiért olvasóinkat azzal a métellyel próbáljuk mérgezni, hogy ezek a tevékenységek szakember segítsége nélkül is elvégezhetőek.

Nézzük akkor a mi véleményünket. Korábban Facebook-oldalunkon már kifejtettük, hogy akárcsak 100-150 évvel ezelőtt is az emberek (különösen a vidéken lakók) mindent maguk csináltak. Ők húzták fel a házukat, Ők rakták rá a tetőt, Ők toldottak hozzá egy új helységet, ha kellett. Nyilván a kemencét is maguk tapasztották. Ha volt a faluban egy ember, aki mondjuk híresen jó kemencéket épített, azt elhívták a kalákába. De alapvetően az emberek ismerték a világot amelyben éltek, és az akkori technológiát, tudták hogyan kell építeni, hogyan működnek az őket körülvevő dolgok. Valamint volt józan eszük.  Nyilván volt a faluban kovács, esetleg bognár is. Nekik voltak speciális eszközeik, amelyekkel az átlagember nem rendelkezett. De ha megkérdeztük volna az első utunkba eső legényt, hogy hogyan is készül egy kocsikerék, biztos, hogy hibátlanul el tudta mondani.

A mai világ persze bonyolultabb, de azért igenis megismerhető, különösen, hogy van már internet, bármelyik szakkönyv vagy tanulmány előttünk lehet pár kattintás után. Persze nem állítjuk, hogy mindenkinek barkácsolni kellene.

Sokan ismerjük ugye a klasszikus adomát:

A híres zeneszerző elé odapenderedik egy tízéves forma gyerek.- Mester, írhatok én már operát? - Mire a mester ránéz és azt válaszolja: - Nem! - De miért nem? - kérdezi a gyerek. - Hiszen Ön már ennyi idősen írt operát!  - No igen, válaszolja a mester. De én nem is kérdeztem meg erről senkit…

A barkácsolás hasonló. Aki aggódik azon, vajon lecsavarozhatja-e a tv hátlapját, vagy épp elkezdheti-e szétszedni a fűtőtest csatlakozását, az nyilván nincs még kész erre a tevékenységre. De vagyunk sokan, akik szeretjük tudni hogyan működnek a dolgok. Képesek vagyunk megérteni a folyamatokat, átlátjuk a lehetséges buktatókat. Van kedvünk és türelmünk utánanézni a szükséges háttér-információknak. És legfőképp nem hisszük el, hogy ezt nekünk nem szabad tennünk, mert veszélyes és káros. (Miért ne írhatnánk 10 évesen operát?)

Mi azt gondoljuk – és ezen ne sértődjön meg senki – az emberré válásnak és az emberi életnek igenis fontos része volt és ma is az hogy legyen egyfajta igényünk arra, hogy megértsünk és alkossunk. Sokan vannak, akik jól érzik magukat, miközben megmentenek egy régi mosógépet, mikrót, vagy épp a saját kezükkel készített verandájukon ülve nézik a naplementét.

Igen, ez a tevékenység lehet veszélyes is, de annak eldöntése, hogy egy elektromos berendezés mikor van VALÓBAN áramtalanítva, hogy egy berendezésben lehet-e egy feltöltődve maradt kondenzátor, hogy egy csőcsatlakozás tömítése mikor megfelelő, hogy egy faszerkezet méretezése hogyan optimális, némi műszaki tudással és érzékkel, a szükséges utána olvasással és jó adag józan ésszel eldönthető. Aki erre képes és van rá igénye, az barkácsoljon továbbra is bátran. Biztos hogy egy ilyen embert nem fogunk rosszra tanítani, már csak azért sem, mert a sokat emlegetett józan ész segítségére lesz, ha valahol valami nem egyértelmű.

Egy barátunk nemrég úgy fogalmazott: "Nem azért másztunk le a fáról, hogy most egy fotelben ülve várjuk a szerelőt, egy olyan munkához, amit mi is el tudunk végezni."

Ez a blog többek között a hozzá hasonlóknak szól. 

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.