Furdancs

A múlt héten azt ígértük, hogy beszámolunk néhány személyes tapasztalatról a mikrofonnal készülő házilagos hangfelvételek terén. A kezdeteknél persze én is a különböző felvevő eszközök saját mikrofonjait próbáltam használni, de hamar kiderült, hogy ezek bizony ritkán készítenek elfogadható felvételt.

Jómagam alapvetően két problémával szembesültem, az egyik a beszéd felvétele (amolyan klasszikus riport készítés) a másik a zenei előadások, koncertek elfogadható minőségben való rögzítése. Az első esetben a környezeti zajok okozzák a gondot, bizony a háttérben beszélgető emberek, az utcazaj, de még a verebek csivitelése is szinte használhatatlanná teheti a felvételt. A második esetben viszont a különböző irányokból érkező hangok megfelelő arányban történő rögzítése okozhat nehézségeket. Sajnos, mielőtt tovább mennénk, muszáj lesz néhány nagyon alapvető jellemzőt körbejárni.

Aki először vesz a kezébe mikrofonokról szóló katalógust, bizony sok idegen szóval találkozhat. Ezek egyike a 'kardioid' kifejezés, de találkozni fogunk az iránykarakterisztika fogalmával is. Sajnos nem lehet kézlegyintéssel elintézni a dolgot, mert az iránykarakterisztika talán még fontosabb jellemzője a mikrofonoknak, mint az ismerősnek tűnő frekvencia átvitel.

Aki már fogott mikrofont a kezében, és beszélt is bele, talán feltűnt neki, hogyha szemből beszél, sokkal hangosabb, mint oldalról használva. A mikrofonoknak ezt a tulajdonságát, hogy más-más irányból különböző érzékenységgel rendelkeznek (más-más hangerőt szolgáltatnak) iránykarakterisztikának hívjuk. Ha a mikrofon a tér minden irányából egyformán veszi a hangot (értsd: egyformán hangos), akkor gömbkarakterisztikáról beszélünk. Az általunk használt mikrofonok azonban a legtöbb esetben nem ilyenek. A mikrofon elejére érkező hangokra érzékenyebbek, mint a hátulról jövőkre, vagyis irányított a karakterisztikájuk. Ez fontos dolog, hiszen az énekes vagy a beszélő hangját szeretnénk felvenni, azt viszont nem szeretnénk, ha más zajok eljussanak a mikrofonba. Az egyik ilyen leggyakrabban használt karakterisztika, a kardioid. Magyarul az iránykarakterisztika formája miatt vesekarakterisztikának is szokták nevezni.

A fenti rajzokon felülnézetben látjuk az adott teret, ahol középen van a mikrofon. Bal felül körben, minden irányban egyformán veszi a hangokat (gömbkarakterisztika), a többi képen viszont bizonyos irányokban jobban 'lát' a mikrofon. A bal alsó képen látunk egy klasszikus 'vese' karakterisztikát.

Ennyi most talán elég is, akit bővebben érdekel a téma, nézzen utána nyugodtan.

Számunkra most annyi a fontos, hogy tudjuk, a különböző feladatokra bizony különböző karakterisztikájú mikrofonokra lesz szükségünk. A beszéd felvételéhez (vagyis riport készítéshez) lehetőleg olyanra, ami a beszélő hangján kívül mást, a környezeti zajokat nem érzékeli. A legjobb megoldás lehet a közvetlenül a beszélő orra alá dugott mikrofon, vagy a ruházatra csiptethető modellek. Azonban erre nincs mindig mód, ilyenkor jönnek jól a távolabbról is használható mikrofonok. Ezeket szokás zoom mikrofonoknak is hívni, ugyanis ezek egy bizonyos, kis méretű, elég jól behatárolható területről veszik fel a hangot. Tehát egy ilyen mikrofont a beszélőre irányítva, viszonylag jól kizárhatóak a környezet zajai. Az ilyen mikrofonok közül sok alkalmas arra, hogy mondjuk a kamera tetejére szerelve, messzebbről, akár több méter távolságból készítsünk hangfelvételt. Azonban tapasztalatom szerint ez még a drágább modellek esetében is bizony hallható hátrányokkal jár. Sokkal jobb eredményt érhetünk el, ha a mikrofont egy állványra helyezve megpróbáljuk azért minél közelebb elhelyezni a beszélőhöz.

Esetemben erre a célra például nagyon jól bevált az Audio-Technica ATR6550 mikrofonja. Ez a modell ráadásul kétállású kapcsolóval rendelkezik, az említett zoom álláson kívül van egy nagyobb teret átfogó állása is, tehát egy asztalra letéve akár több ember beszélgetését is képes rögzíteni. A mikrofonhoz természetesen tartozik szélfogó is, ami szabadtéren készített felvételeknél elengedhetetlen, mert bizony a legkisebb légmozgás, is nagyon nagy zajt tud produkálni a felvételen.

A másik feladatra, vagyis egy zenekar, vagy más színpadi produkció felvételére már másféle mikrofon való. Persze itt is igaz, hogy azért a felvenni kívánt hangok mellett lehetnek olyan zajok is, amelyeket szeretnénk kizárni inkább. Tehát számunkra itt sem mindig célszerű a szabályos, gömb karakterisztikájú mikrofon alkalmazása, inkább olyat kell keressünk, amelyik a színpad felé érzékeny, de hátra, a közönség irányába kevésbé. Azzal jó tisztában lenni, hogy ebben az esetben mindenképp hendikeppel indulunk. Nem véletlen, hogy együttesek zenéjét a profik sok-sok mikrofonnal, hangszerenként, sok sávon rögzítik, amelyekből aztán keverő és több más eszköz segítségével lesz végleges, hallgatható felvétel. De próbálkozni azért lehet, különösen a kevésbé lármás műfajoknál elérhetünk hallgatható eredményt.

Esetemben erre a célra szintén egy AT modell vált be, mégpedig a 2022-es modell.

Ez a mikrofon természetesen sztereó, és állítható, hogy pontosan milyen irányból rögzítse a jelet. Gyakorlatilag két külön mikrofon van egy készülékbe építve, oldalanként egy. A színpad középvonalában leállítva, nagyon korrekt sztereó-teret képes alkotni, és valóban csak a színpad felől érkező hangokat rögzíti. Kézben is tartható, így akár riport mikrofonnak is megfelelő lehet.

Ha egy több fellépős koncertet akarunk felvenni, akkor persze elég sokat el lehet bíbelődni a mikrofon megfelelő elhelyezésével, és persze ehhez szintén fontos lesz egy megfelelő állvány. Mindazonáltal érdemes lehet próbálkozni, mert mint az előző posztunkban írtam, azért igen jó érzés ám, amikor a saját magunk készítette hangfelvételeket hallgatjuk vezetés közben.

 Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.