AJÁNLÓ
 
05:00
2015. 10. 20.
A múlt héten azt ígértük, hogy beszámolunk néhány személyes tapasztalatról a mikrofonnal...
A bejegyzés folyatódik
 
05:00
2015. 10. 20.
Manapság már a kenyérpirítón és a motoros fogkefén kívül szinte minden, némi elektronikát...
A bejegyzés folyatódik
 
05:00
2015. 10. 20.
Ez egy kicsit rendhagyó poszt lesz, ma ugyanis nem barkácsolunk semmit. (Esik a eső.) De ettől...
A bejegyzés folyatódik
 
05:00
2015. 10. 20.
Ez egy gyors poszt lesz, cserébe legalább rövid. Mostanában permanens témahiányban szenved...
A bejegyzés folyatódik
 
05:00
2015. 10. 20.
Tavaly decemberben volt egy kétrészes posztunk arról, mi alapján választottam szerszámos ládát,...
A bejegyzés folyatódik
Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Vannak olyan berendezési tárgyak, amelyek gyakorlatilag a civilizációnk alapjait képezik. Ezek olyannyira hozzánk nőttek, olyannyira alapvetőek, hogy nélkülük nem is nagyon tudjuk elképzelni az életünk. Ilyen tárgy például egy alkalmatos mikrofonállvány tartó láda. A mikrofonállványok fontos részei a háztartásnak, és hajlamosak mindenfelé elkószálni, sokkal jobb, ha egy helyen tároljuk őket, méghozzá úgy, hogy ne nagyon sérüljenek.

 

A posztban látható alkotás kedvenc klubunkba készült, ahol átalakították a színpadot, így a korábbi tárolóhely megszűnt. Némi töprengés után találtunk egy alkalmas ficakot, ahova épp befért egy olyan láda, amely képes volt elnyelni a 12 darab állványt.

Maga a tároló nem túl bonyolult, igazából egy 16mm vastag bútorlapból készült, durván 40x60 cm alapterületű, 132 cm magas láda. A teteje felnyitható, kivetőpántokkal, hogy nyitott állapotban ne kelljen tartani, hanem megálljon szépen, így két kézzel lehet belerakni az összecsukott állványokat.

A belső elrendezés már érdekesebb, ugyanis felosztottam 12 fakkra, amelyeket 6mm-es rétegeltlemez osztók választanak el egymástól. Így az állványok külön lakrészeket kapnak, nem tudnak összeverődni, vagyis a festésük tovább ép marad.

Az alábbi képeken láthatóak a munkafolyamatok:

A láda elkészítése igazából nem nagy kíhívás. Kitaláltuk a kulső méreteket, a labszabászaton leszabták az anyagot, és csak össze kellett ragasztani. Viszont a belső rétegeltlemez osztók becsúsztathatásához nútokat kellett készíteni az oldalfalak belső felére.

Ehhez a mindenféle védőberendezéstől megfosztott asztalos körfűrész a legalkalmasabb, a fűrészlapot leengedve pontosan beálljtható a nút mélysége, a vezetővonalzó biztosítja a pontosságot. Ha a lap vastagságánál szélesebb nútra van szükségünk, akkor a vezető vonalzó pár milliméteres állítása után újra végigtoljuk a lemezt a fűrészen.

Az osztókat félig vágtam be, így egymásba csusztatva kiadják a megfelelő belső kiosztást.

A lemezek kicsit össze-vissza állnak, mert nem túl vastagok, és a közepükig be lettek sliccelve. De a dolgukat, a rekeszek elválasztását így is jól elvégzik.

A tető hagyományos kivetőpántokkal került fel, a zárást egy békazárral oldottam meg.

És itt már be is költöztek az állványok a helyükre:

Nem különösebben bonyolult alkotmány, de azért sokat segít a klub elkóborolt állványainak egy helyen tartásában, úgyhogy mindenképp megérte az elkészítésre fordított időt.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Kövess a Facebookon

Hirdetés

Furdancs

blogavatar

Ez az oldal azoknak szól, akiket érdekel, hogyan működnek a minket körülvevő dolgok. Azoknak, akik tudják mire valók a szerszámok, vagy legalábbis szeretnék megtanulni. Azoknak, akik úgy gondolják, az emberré válás fontos alkotóeleme hogy magunk oldjuk meg a felmerülő problémákat. Mottónk: Nem azért másztunk le a fáról, hogy a fotelben ülve várjuk a szerelőt...

Hirdetés

Szeretjük

szineslogo.png
Kapanyel.png

Hirdetés

Feedek

Reblog

Utolsó kommentek