Furdancs

Manapság már a kenyérpirítón és a motoros fogkefén kívül szinte minden, némi elektronikát tartalmazó eszköz képes HD minőségű képfelvételt készíteni. Adja magát a lehetőség, hogy - mint anno, a VHS kamerák elterjedésekor - mindent felvegyünk, például a minket érdeklő koncerteket, utcai produkciókat, de akár klubkoncerteket is. De az is előfordulhat, hogy épp beszélgetéseket, vagy egy baráti találkozót, mondjuk egy osztálytalálkozót, vagy épp egy szabadtéri színházi produkciót akarunk rögzíteni. Uram 'bocsá, mondjuk egy premier filmről szeretnénk - abszolút illegális módon - egy használható minőségű felvételt készíteni. Van tehát feladat elég...

Ha már próbálkoztunk is esetleg a fentiekkel, akkor tudhatjuk, hogy a nehézség általában nem a megfelelő képanyag rögzítésénél mutatkozik, hanem az akárcsak minimálisan elfogadható hang felvételénél. Az a hangkép, amit a saját fülünkkel a helyszínen hallunk, mikrofonokkal felvéve gyakorlatilag reprodukálhatatlan.

A legrosszabb eredményt természetesen a képrögzítő eszközök, mobiltelefonok, fényképezők, de akár a videokamerák saját mikrofonjai adják. Ez persze érthető is, mind méretük, mind elhelyezkedésük messze van az optimálistól. Még az olyan speciális kialakítású kamerák, mint a lenti képen látható, direkt zene felvételére kitalált eszköz esetében is elmarahat az eredmény a várakozástól.

De tényleg! Az első felvételek szinte mindig lehangolóak, nem hogy a youtube-ra nem töltjük fel a felvett videókat, de még a barátainknak sem szívesen mutatjuk meg azokat. Ha komolyan gondoljuk a hang rögzítését, itt kezdhetünk el mikrofonokat keresgélni. Igen ám, de milyet? A mikrofon fajtákból szinte végtelen változat létezik, mind más-más célra optimalizálva. Ezek a felhasznált technikában, felépítésben, kialakításban is különböznek. És még ha tudjuk is, mire szeretnénk használni, számolnunk kell azzal, hogy a felvételek körülményei nem állandóak, lehet, hogy csöndes szobában közelről, de lehet, hogy lármásabb utcán távolabbról kell felvételt készítenünk. Előfordulhat, hogy egy szem, utcán pengető, akusztikus gitáron játszó zenész produkcióját, de megtörténhet, hogy egy klubkoncerten egy komolyan hangosított hat tagú zenekar koncertjét rögzítenénk.

Jómagam, e poszt írója, zenei témájú blogot is írok, és ott szembesültem elsőként a hangrögzítés nehézségével. Kicsit utána olvastam a mikrofonok irodalmának, beszélgettem néhány hozzáértőbb hangmérnökkel, ettől némileg tájékozottabb lettem, de határozottabb az nem... Mert jó lett volna egy eszközzel megoldani mindenféle igényt, ami persze általában elviekben sem lehetséges, a hang esetében meg végképp nem. Ugyanis ez jóval macerásabb terület, mint a fényképezés. Például egy blogra általában 6-700 pixel széles kép elég, és valljuk be, a mai fényképezők 'csak úgy lőtt' képeiből egy ilyen méretű, elfogadható (nem több, nem jó, de elfogadható) képet mindig össze lehet varázsolni. Hát, mint kiderült, a hangnál nincs így, arra bizony oda kell figyelni.

A professzionális hangfelvételek persze rengeteg mikrpfonnal, és megfelelő keverővel készülnek. Azonban a mi esetünkben lehetőleg egy darab sztereó mikrofon használata tűnik célszerűnek, különben is, saját magunknak is csak egy stereó fülpár áll rendelkezésünkre, mégis egész jó minőségben hallunk vele.

Szerencsére sikerült jó kapcsolatot kiépítenem egy neves mikrofon gyártó képviseletével, így módom volt több, célszerűnek tűnő mikrofont is végigpróbálni. Amikor első adagot elhoztam, pár napig mindenhova mikrofonokkal jártam, hogy minél több helyzetben tudjam kipróbálni az eszközöket. A próbára kerülő modellek között sokféle van, akad kamera tetejére tehető shotgun mikrofon, különböző, állványra rögzíthető vagy klasszikus módon kézben tartható sztereó mikrofonok, és persze vezeték nélküli rendszer is.

Rögtön a próba elején éri pár meglepetés a botcsinálta hangtechnikust. Ilyen például a mikrofon állványok és a fotó-videó állványok rögzítőcsavarjainak méretkülönbsége... (Tényleg! Valaki megírhatná, miért nem lehet egyforma az a nyomorult csavarmenet?) Fotó állványa a legtöbbünknek van, de hogy az a mikrofonokhoz nem lesz megfelelő, arra én például először nem gondoltam. Igaz, lehet megoldást találni, de az ugye megint plusz pénzbe kerül. Fontos az is, hogy a profi mikrofonok szinte kivétel nélkül profi, XLR csatlakozókkal (lásd a lenti képen) rendelkeznek, az általunk használt kép-, hang- és videórögzítők viszont jobbára mini jack aljzatokkal, tehát számunkra csak az ehhez készült mikrofonok jöhetnek szóba. Persze ezekből is van jócskán a cégek választékában. 

Jó esélyel szükség lesz legalább  egy állványra is. Hang felvételénél nyilván nagyon fontos, hogy a sztereó tér megfelelő leképzéséhez és későbbi visszadásához bizony az optimális helyre és magasságba kell elhelyeznünk a mikrofonokat. Ez a legtöbbször macerás, de sajnos nem megspórolható. De nem csak a térbeli elhelyezés okozhat gondot. A komplett, a fülünkkel hallható hangkép rögzítése elég sok próbálkozást és szerencsét is igényel. A mély- és magas hangok aránya, a környezeti zajok, a közönség moraja, a helység visszhangossága... mind-mind olyan alkotóelem, amit élőben hallgatva az agyunk valahogy helyrerak és összerendez, de egy hangfelvételen ideálisan rögzíteni nem könnyű.

Egyszóval, a dolog tartogat kihívásokat.. Feladni ugyanakkor mégsem érdemes, mert, mint látni fogjuk, zért nem megoldhatatlan, és van annak ám varázsa, amikor az autónkban először hallgatjuk a saját magunk álltal készített MP3 felvételt. 

Az indulás megkönnyítésére a jövő héten következő írásunkban leírunk néhány általunk tapasztalt, de talán mások számára is hasznos inormációt. 

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánnig