Fémipari alapok: előrajzolás
2015.03.30. 05:00 | Tákolmányi 2 Komment
Az elkészítendő munkadarabokon a műhelyrajz előírásai alapján bizonyos megmunkálásokat kell elvégezni. A megmunkálást sok esetben akkor lehet elkezdeni, ha a munkadarabokon már bejelöltük a megmunkálás határvonalait. Ezt a műveletet előrajzolásnak nevezzük.
Az előrajzolás további jelentősége, hogy megmunkálás közben (pl. reszeléskor) az előrajzolt munkadarabot a rajzvonal megközelítéséig nem kell megmérni (időnyerés), a megmunkálási ráhagyást a minimumra lehet csökkenteni (anyagtakarékosság), továbbá pontosabb és így selejtmentesebb lesz a munka.
A gyakorlatban kétféle előrajzolás van: síkbeli és térbeli előrajzolás. A síkbeli előrajzolás egy felületre (síkra) korlátozódik, míg a térbeli előrajzolás több, egymással összefüggő felületre terjed ki. Ebben a fejezetben a síkbeli előrajzolással ismerkedünk meg.
Az előrajzolás műveleti sorrendjének meghatározása
A célszerű műveleti sorrend a következő:
- a munkadarab ellenőrzése;
- a kiinduló bázis megválasztása;
- a munkadarab előkészítése előrajzoláshoz;
- az előrajzoló és a mérőeszközök kiválasztása, előkészítése;
- a munkadarab befogása vagy felfektetése;
- előrajzolás;
- pontozás;
- ellenőrzés.
A munkadarab előzetes ellenőrzése
Az előrajzolás megkezdése előtt gondosan tanulmányozzuk a műhelyrajzot, majd határozzuk meg az előrajzolás műveleti sorrendjét. Mielőtt a munkadarabot előrajzoljuk, meg kell győződnünk arról, hogy megfelel-e a műhelyrajzon megadott méreteknek.
Előfordulhat ugyanis, hogy a munkadarab nem „adja ki” az előirt méretet. Az előzetes ellenőrzés elmulasztása következtében megtörténhet az is, hogy selejtes munkadarabbal kezdünk dolgozni, s ezt csak az előrajzolás közben vesszük észre. Addig azonban felesleges munkát végeztünk. Az előzetes ellenőrzés célja tehát meggyőződni a megmunkálásra kerülő munkadarab méreteinek kielégítő voltáról, s eldönteni, érdemes-e rajta további megmunkálást végezni.
A munkadarab előkészítése előrajzoláshoz
A munkadarab főbb méreteinek előzetes ellenőrzése után az előkészítés következik.
Az előkészítés kiterjed:
- az előrajzolandó munkadarab sorjázására;
- az öntött vagy kovácsolt munkadarabok felületi megtisztítására;
- a lemezek egyengetésére;
- a munkadarab festésére (színezésére).
Az előkészítés függ az előrajzolandó munkadarab anyagától és az előrajzolandó felület minőségétől (nyers vagy megmunkált). A sorjázás egyrészt azért szükséges, mert a sorjázatlan munkadarabok gyakran borotvaéles élei balesetet okozhatnak, másrészt pedig a sorja akadályozza a mérőeszközök pontos felfekvését, emiatt az előrajzolás pontatlan lesz.
A kovácsolt munkadarabokat előrajzolás előtt a revétől meg kell tisztítani. Ha ezt elmulasztjuk és az előrajzolást a reverétegen végezzük el, a reve később lepattogzik, és munkánk egy része kárba vész. A reve eltávolítása ugyanakkor azért is fontos, mert a reve üvegkemény, és forgácsolószerszámaink élét tönkreteszi.
A revét úgy távolítjuk el, hogy a kovácsolt munkadarabot satuba fogjuk vagy az egyengetőlapra fektetjük, és apró, szapora ütésekkel a kalapács élével a revét lepattogtatjuk róla. A lepattogó reveszemcsék a szemünkbe kerülhetnek és balesetet okozhatnak, ezért revétlenítéshez védőszemüveget kell viselni. A részművelet befejezése után a munkadarab felületét drótkefével tisztítsuk meg, hogy az ütögetés következtében fellazult reveszemcséket is eltávolítsuk. Ügyelnünk kell azonban arra, hogy tisztítás közben a drótkefét mindig testünktől távolítva mozgassuk.
Az előrajzolás előtti egyengetést főleg lemezeken szükséges elvégezni. Egyenetlen felületeken ugyanis lehetetlen pontosan meghatározni a méreteket, ezért az előrajzolás előtt a munkadarabot gondosan ki kell egyengetni.
A munkadarabokon a rajzolt vonalaknak jól kell látszaniuk, ezért az előrajzolandó felületet gyakran festeni vagy színezni kell. Fekete acéllemezt, alumínium és rézlemezt azonban nem szükséges festeni, ill. színezni, mert a húzott vonalak e nélkül is jól láthatók rajtuk.
Kisebb, kevésbé pontos előrajzolást igénylő felületeket elegendő bekrétázni, s az előrajzolást a krétázott felületen elvégezni. Krétázás azonban csak a durvább felületű anyagokon lehetséges. A finoman megmunkált felületeken ugyanis hiányoznak azok az apró bemélyedések és árkok, amelyekben a kréta szemcséi el tudnak helyezkedni. Nagyobb felületek krétázása nem célszerű, mert az előrajzolt vonalak könnyen elmosódnak, s a további megmunkálás bizonytalanná válik. Ezért a nagyobb, nyers vagy megmunkált felületeket festéssel készítjük elő az előrajzoláshoz.
Az előrajzoló és mérőeszközök kiválasztása, előkészítése
Miután a munkadarabot megfelelően előkészítettük, azt kell megállapítanunk, hogy az előrajzoláshoz milyen mérő- és ellenőrzőeszközök, valamint szerszámok szükségesek. Mindezt az előrajzolási feladat, a munkadarab nagysága, alakja és darabszáma dönti el. Csak miután ezt megállapítottuk, választhatjuk ki, készíthetjük elő a szükséges eszközöket és szerszámokat.
A munkadarab befogása és felfektetése
Az előrajzolás megkezdése előtt el kell döntenünk, hogy az előrajzoláshoz hogyan kell elhelyeznünk a munkadarabot: satuba fogjuk-e, vagy valamire felfektetjük?
A munkadarab alátámasztása előrajzoláskor
Megmunkált acélfelületek „festését” rézgálicoldattal is elvégezhetjük. Az ilyenfajta előkészítés lényege, hogy a zsírtalanított felületet benedvesítjük és rézgáliccal bedörzsöljük. Vízben is feloldhatjuk a réz- gálicot, és ezután ecsettel kenjük fel az előrajzolandó felületre. A rézgáliccal bekent felület száradás után vöröses színű lesz. Az így előkészített felületen jól láthatók
A bizonytalan felfekvésű munkadarab könnyen megcsúszhat, ennek következtében az előrajzolás pontatlan lesz. A súlyosabb munkadarab bizonytalan felfekvése, befogása pedig balesetet is okozhat. Ezért az előrajzolandó munkadarabot - nagyságától és alakjától függően - úgy fogjuk be vagy fektetjük fel, hogy az mindenkor mozgás- és billenésmentes legyen.
Az alkatrész felületének előrajzolásakor a biztos felfekvés érdekében alátétet használunk vagy satuba fogva rajzoljuk elő.
A munkadarab satuba fogása előrajzoláskor
Forrás: Simon Sándor Fémipari alapképzés (1976.) című nagyszerű tankönyve, mely a kiadása óta eltelt évtizedek dacára is megőrizte mindazon tudás aktualitását, melyre a barkácsműhelyben szükségünk lehet.
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.
Utolsó kommentek