Furdancs

A hengerléssel készített lemezek nagyméretű táblákban állnak a műhely rendelkezésre. Ezeket a táblalemezeket előrajzolás után megfelelő méretre kell darabolni, ill. megfelelő alakúra kell megmunkálni. A lemezdarabolást vagy lemezszabást nyírással végezzük el. A nyírás célja tehát a lemezek előrajzolás utáni darabolása, szabása.

A különböző lemezanyagok vágására használt sokféle művelet közül a lemezek vágására, darabolására legalkalmasabb a nyírás, szerszáma az olló.

Kézi lemezolló

Az ollóknak két, egymással szemben ható nyíróélük van, de ezek nem találkoznak egymással, mint a harapásnál, hanem egymás mellett elcsúszva darabolják az anyagot. A vágóélek kialakítása szerint a kézi ollók többféle kivitelben készülnek. A legáltalánosabban használt az egyenes lemezvágó olló. Ez az olló a már ismert harapófogóhoz hasonlóan két egyforma félből áll, amelyeket egy csappal erősítünk össze.

Az olló vágóéleit is vissza lehet vezetni az elemi ék alakjára. Az ollók szemben álló ékszerű vágóélei az anyag szétválasztása közben nyíróhatást fejtenek ki.

A lemezolló mint kétkarú emelő

Az olló ékszöge $ = 75...85°. A nyírási munka megkönnyítése és a súrlódási ellenállás csökkentése érdekében a kézi olló nyírófelülete a = 2...3°-ra aláköszörült. A lemezolló nyírási munkája nyomán a levágott anyag felületén három élesen elhatárolt részt figyelhetünk meg
- a fényes és keskeny bevágási zónát;
- a szálkásan szétszakadt vágási zónát;
- a törési zónát (szemcsésen törött felület).

A lemezollók a kétkarú emelő elvén működnek, ezért nyíráskor a munkadarabot egyre közelebb toljuk a forgócsaphoz, ezáltal ugyanis a munkakart csökkentjük.
A kézi ollók nyírásszögét nem lehet állandó értéken tartani, ezért olyan emelőkaros ollókat szerkesztettek, amelyeknek alsó kése egyenes és rögzített, felső kése viszont logaritmusgörbe alakúra kiképzett és forgathatóan ágyazott. A logaritmusolló nyírási szöge, bármilyen helyzetben legyen is a felső kés, mindig 15°.

Minthogy az élek között hézag van, a két él által kifejtett erő nem ugyanabban a pontban hat. Ennek eredményeként olyan forgatónyomaték alakul ki, amely a munkadarabot az asztalról leemelni és azt a kések közé fordítani igyekszik.

Nyíráskor a két kés mindig egymás felé mozog és nincsenek pontosan egy síkban, hanem közöttük - a nyírandó anyagtól és ennek vastagságától függő - hézag van. Ezt a hézagot éljátéknak nevezzük. Ha nincs éljáték, az élek egymáson dörzsölődnek, egymást koptatják, és növelik a nyíróerőt. A szükséges éljáték 0,2 és 0,02 mm között van. Ha a hézag ennél nagyobb, akkor az anyag vágási felülete elnyomódik, és sorja képződik. Ha ez az éljáték megközelíti a nyírandó lemez vastagságát, előfordulhat, hogy a lemezt az élek behúzzák a kések közé. Ilyen esetben a kemény kések könnyen eltörnek.

A helyes és a helytelen éljáték

Az ebből származó késtörés és balesetek megelőzése érdekében olyan értékű és irányú erőt kell a munkadarabra kifejteni, amely ezt a forgatónyomatékot kiegyensúlyozza. Kézi ollóval való nyíráskor ezt az erőt bal kezünkkel fejtjük ki.

Az olló helyes fogása

Kézi lemezollóval eredményes munkát csak akkor végezhetünk, ha a lemezt helyesen fogjuk meg és jól tartjuk. Az olló éleit csak annyira nyissuk szét, amennyire azt az olló biztos tartása megengedi. Fontos követelmény, hogy a nyírópofák a munkadarabra merőlegesen álljanak.

Az olló helytelen fogása

Nyíráskor a kéz erejének lehetőleg a szárak végén kell hatnia, mert a megfelelő nyíróerő eléréséhez - a kétkarú emelő elvének megfelelően - ebben az esetben kell a legkisebb erőt kifejtenünk. Ha az ollót helytelenül a forgási ponthoz túl közel fogjuk meg, túl nagy erőt kell kifejteni.

Keskeny csíkok nyírásakor különösen fontos az olló éleinek helyes beállítása. Ha a forgócsap nincs kellően meghúzva, tehát az éljáték túl nagy, az anyag a nyírópofák között elhajolhat. Ha az éljátékot helyesen állítottuk be, az olló az előrajzolt vonalon a legkeskenyebb lemezcsíkot is könnyen és biztosan nyírja. A munkadarabot nyugodtan kell tartani, hogy pontosan tudjunk nyírni. Ezért célszerű, ha nyírás közben felső karunkat testünkhöz szorítjuk.

Az olló és a lemez helyes tartása keskeny szalag nyírása közben

Az olló két szárát nyírás közben kissé emeljük fel, hogy a lenyírt lemezdarab elcsússzon a kezünk alatt anélkül, hogy ujjunkat megsértené.

Kör alakú lemeztárcsák kézi ollóval való nyírásakor ügyeljünk arra, hogy a nyírás iránya megegyezzék az óramutató járásával, mert az olló így nem takarja el az előrajzolt vonalat.

Kör alakú lemeztárcsa helyes nyírása

Az óramutató járásával szemben végzett nyíráskor a felső nyírópofa mindig eltakarja az előrajzolást.

Kör alakú lemeztárcsa helytelen nyírása

Éles bevágásoknál gyakran fennáll az a veszély, hogy a bevágás csúcsában kissé túlnyírjuk az anyagot. Ha később az alkatrésznek ezt a részét üzem közben nagyobb igénybevétel éri, idővel a túlnyírás repedés alakjában továbbterjed. Ha ez valamely fontos alkatrésznél következik be, az ilyen, látszólag jelentéktelen műhiba súlyos balesetet okozhat. Ezért helyesebb, ha a bevágás csúcsában furatot készítünk és pontosan a furat közepe felé nyírunk.

Kézi lemezollóval kb. a következő vastagságig nyírhatunk:

A villamos kézi lemezolló igen hasznos szerszám, meggyorsítja és egyben megkönnyíti a munkát. A nehezen hozzáférhető helyeken is jól megoldhatók vele a nyírási feladatok. Az olló munkaszerszáma két kis kés. Közülük az egyik rögzített, a másik pedig fel- és lefelé irányuló váltakozó mozgást végez. A nyírási felület tiszta, a szélek pedig sértetlenek.

Villamos kézi lemezolló

A kések igen egyszerűen állíthatók be, többszöri köszörülés után is egyenletesen és jól működnek. A szerszám nagy előnye, hogy a két kés élei közötti hézagot igen könnyű a szükségesnek megfelelően beállítani. Az ollóval tehát egyformán jól vágható - a szerkesztéskor előirányzott két határértéken belül - a legvastagabb és legvékonyabb lemez is.

Villamos kézi lemezolló

Vastagabb anyagok nyírására a satuollót vagy a tőkeollót használjuk. A nagyobb nyírási vastagság elérését az teszi lehetővé, hogy a mozgó vágórész meghosszabbított szárával lényegesen nagyobb nyíróerőt lehet kifejteni, mint a kézi ollókkal. A satuollót satuba fogva, a tőkeollót pedig fatőkéhez erősítve használjuk.

 Satuolló

  Tőkeolló

Forrás: Simon Sándor Fémipari alapképzés (1976.) című nagyszerű tankönyve, mely a kiadása óta eltelt évtizedek dacára is megőrizte mindazon tudás aktualitását, melyre a barkácsműhelyben szükségünk lehet.

   Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.