Furdancs

Nemrég megírtuk, milyen is egy furdancsos hétvégéje. Na, most kiderült, hogy a karácsonya sem másmilyen. Úgy látszik, egy igaz furdancsos bizony mindig szerel valamit.

Az első dolog még reggel történt, amikor is a fenti képen is látható, a lépcsőkorlátra feltekert girland világításának kellett egy aljzatot felszerelni, mert az eddig használt kapcsolós hosszabbító nem volt elég ünnepi:

Szerencsére a fal, amire a konnektor került, gipszkartonból van, ezért nem volt túl nagy munka az aljzatnak szükséges nyílás kivágása. Természetesen dupla a falat alkotó gipszkarton, közbül léc, pontosabban inkább ’stafli’ vázzal, tehát simán elfért a két gipszkarton lap közötti hézagban az aljzat és a bekötésére szolgáló vezeték. Miután a fal másik oldalán volt már egy konnektor, annak a bekötési pontjaiból sikerült áramot hozni ehhez az aljzathoz is.

És persze a szerelés maga sem volt ördöngösség, így aztán most már van rendes helye a világítás dugaszának. (Ami karácsonymentes időkben jó lesz másra is, mondjuk porszívózni.) A szereléshez persze jó lett volna egy rendes, villanyszerelők által használt műanyag csésze, amit a kivágott nyílásba lehet bepattintani, és amibe aztán a konnektor aljzat rögzítőcsavarjait tekerhetjük. de ilyen nem volt itthon. így is megáll a helyén, de a gipszkarton fal nem optimális a rögzítő kampók tartásához, szóval ennek a konnektornak azért lelke lesz, óvatosan kell majd használni. Esetleg egyszer pótolom a hiányt, mondjuk jövő karácsonykor...

Második felvonásként a jó ideje nagyon nehézkesen funkcionáló mosdó lefolyót kellett kicsit jobb működésre bírni. A képen a fenyőág nem sztenderd tartozék, csak a kép ünnepi hangulata miatt lett odatéve. Mint látható, szép tócsa van a mosdóban, azonban csak igen lassan csökken a szintje (pontosabban a képen egyáltalán nem csökken, de a valóságban azért igen, csak lassan):

Itt bizony alá kellett merülni, és szétszedni a szifont. Mint látható a mozsdó alatt amolyan Indiana Jones-hoz illő, pókhálós és mohos világ található. (Épp az van most a tévében, onnan jutott eszembe.) Mondjuk kígyók legalább nincsenek:

Leszedtem, kipucoltam. Hát, jobban működik, mint korábban, de messze nem tökéletes. Alighanem magában a falban lévő lefolyócsőben is van dugulás, vagyis a lerakódások miatti szűkület, azonban most nem volt itthon csőgörény.

Mint a képen látható, hajtogattam ugyan egy pucolásra alkalmas drótot, de miután a szifon becsatlakozásánál a falban rögtön egy 90 fokos kanyarral indul a cső, nem tudtam igazán beleszuszakolni az itthon talált masszív drótból készült kampós darabot. (Ami amúgy lehet szerencse is, mert ha mondjuk valamilyen toldásnál beakadt volna, akkor soha többet vissza nem húzom. ) Úgyhogy ennek még egyszer neki kell majd essek.

Így aztán ez nem egy teljes sikerről tudósító poszt, de így ünnepnap talán megteszi. Kíváncsiak vagyunk, az olvasók karácsony délelőttje vajon hogyan telik?  Arrafelé minden működik, vagy ott is akad javítani való?

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.