Furdancs

Legtöbbünknek vannak olyan álmai, amelyeket azzal a bizonyos legendabeli lottóötössel lehetne megvalósítani. Ezek persze sokfélék lehetnek, álmaink házától egy extrém drága gitáron át a saját repülőgépig sok minden beleférhet ebbe a kívánságkosárba. Azonban azok esetében, akik végeznek valamilyen fizikai jellegű „alkotómunkát” és ezt szeretik is csinálni, alighanem tartalmaz ez a kosár néhány gépet is. Olyanokat, amelyek esetleg az adott hobby végzéséhez ugyan túlságosan profik (értsd: drágák), ugyanakkor az általuk nyújtott minőség, és a velük végzett munka egyaránt különleges és csábító lenne. Mint gyakorló asztalos, nekem is vannak ilyen gondolataim, időnként én is körbenézek a neten, mit is vennék abba a képzeletbeli álom-műhelybe. 

A minap egy ilyen gépet mutattam egy nem teljesen kívülálló, a szerszámgépek világát azért valamelyest ismerő kollégámnak, aki a gép árát a valós ár harmadára taksálta. Majd mikor mondtam hogy mennyi is volna az ára, azt válaszolta, hogy igen, a faipari gépek túlértékeltsége ismert tény. Ebből a megjegyzésből lett ez a poszt.

Én ugyan ebben a szakmában dolgozom jó ideje, de ezt a tényt én még nem hallottam. Viszont számtalanszor találkoztam azzal az állásponttal, hogy korunk embere rettentő könnyen mondja bármire: túl drága. Mindeközben ugyanezektől az emberektől mást sem lehet hallani, mint hogy a mai termékek nem jó minőségűek és nem tartósak, hogy biztos eleve „tervezett avulás” belekalkulálásával készülnek. És sajnos nagyon ritka az a beszélgetőpartner, aki önmagától belegondolna abba, hogy egy, az igényeinek megfelelő kivitelű, megfelelően masszív felépítésű, kellően stabil kivitelű gép vajon mennyibe is kellene kerüljön. Pedig, ha bármelyikünk kimegy a sarki vasboltba, pontosan láthatja, hogy egy marék jó minőségű metrikus csavarért, vagy épp egy darab SKF csapágyért simán ott hagyhat több ezer forintot is akár. Mégis megveszi a boltban mondjuk 40000.- pénzért a no-name barkácsméretű szalagfűrészt, amelyik aztán persze nyeklik-nyaklik, és igazából egyszer sem képes kompromisszummentes minőség előállítására. Ugyanezt a méretű fűrészt persze márkás gyártótól megvehetjük mondjuk 140000.- forintos áron is. És tudom, mert láttam ilyet, abban "benne is van" a használathoz szükséges minőség. Persze, erre sokan mondhatják, hogy de hát az rengeteg pénz, és hogy lehet ennyit kérni egy hobbyszerszámért? Szerintem nem ez a jó kérdés. A minőségnek igenis ára van, pénzbe kerül a tervezés, a megfelelő anyaghasználat, a minőségbiztosítás, stb-stb. (Kedvenc példám erre persze a kerékpár, a boltok teli vannak 25000.- forintba kerülő kerékpár formájú tárgyakkal, miközben használható kerékpárok belépő árszintje valahol 50000.- forint körül van, az alatt nyilvánvaló hogy nem lehet tartós és minőségi alkatrészekből álló kerékpárt gyártani.)

Véleményem szerint a mai kor embere el van rontva azáltal, hogy a divatos - főképp szórakoztató elektronikai – termékek ára sokszor irreálisan alacsony szintre van lenyomva. Amikor egy 80 centis full HD tévé (aminek az megalkotása mind szellemi, mind technológiai értelemben is rengeteg magas szintű tudást tartalmaz) már jóval a százezer forintos határ alatt elérhető, nyilván kevésbé érthető, hogy egy 1500 wattos kis asztali körfűrész hogy kerülhet ugyanennyibe. 

Ezen a képen egy elővágós körfűrész (az ilyenekkel lehet kitöredezés-mentesen vágni mondjuk a bútorlapokat) mechanikája látható. Csupa acél és csapágy. 

A helyzet az, hogy a mechanika, egy mechanikus szerkezet jóval kevesebb „mellébeszélésre” ad lehetőséget a gyártónak, mint egy elektronikus eszköz. Aki szedett már szét példaként egy mai olcsó dvd játszót, az tudhatja, milyen mértékű spórolást valósítanak meg ezekben a készülékekben, akárcsak mondjuk egy 20 évvel ezelőtt konstruált cd lejátszóhoz képest is. A készülékház, a belső kialakítás az anyagtakarékosság diadala. A kapcsolók igazából csak leheletfinom fóliából állnak, az elektronika a legszükségesebb méretű gyufásdoboznyi fólianyákra van rányomtatva, minden alkatrész miniatür SMD technológiával készül, az egész belső kialakítás inkább tűnik egy nyomtatott origami kartonjátéknak, mint valódi eszköznek. A mechanika fröccsöntött műanyag, a szerkezeti részek bepattintható műanyagfülekkel vannak összeállítva, stb-stb…

Azonban egy vasból-acélból készült gép, amelyik megfelelően méretezett csapágyakat, megfelelő munkaasztalt, igényes szerszám megvezetéseket, masszív belső szerkezetet tartalmaz, egész más történet. És itt bizony nincs mód mellébeszélni, ezt valódi anyagokból, valódi csavarokkal kell összeállítani. 

Itt egy FELDER körfűrész formatizáló-tolóasztalának a keresztmetszete látható. A teljes szerkezet nagy szilárdságú aluötvözetből van, szerszámacél betétekkel és végig csapágyazva. Egy ilyen tolóasztal gyakorlatilag kisujjal mozgatható, ugyanakkor kibírja, ha rádől egy palló. 

Ez persze nekünk, mint Európának ezen a felén élő, zömében nem túl tehetős barkácsolóknak nem túl jó hír. Saját tapasztalatomból tudom, hogy akár csak 30-40 éve rengeteg olyan munkafázis volt az asztalosságban, amit mondjuk apám – mint aranykezű hobbyasztalos – kézi szerszámokkal végzett, miután egyszerűen nem voltak elérhetőek a kisméretű elektromos gépek. Aztán ránk köszöntött a fogyasztói társadalom kora, és most már - látszólag - minden elérhető. Azonban most is csak azt lehet mondani, ne hagyjuk befolyásolni magunkat az üzletek színes választékától. Használjuk a józan eszünket, nézzünk utána a paramétereknek, amennyire tudunk. Kételkedjünk! A gyanúsan jó árú berendezések használata közben mindig beigazolódik, hogy a gyanúnk nem volt alaptalan. Át kell gondolni, mire is van feltétlenül szükségünk, és össze kell spórolni az adott gép árát. Már írtuk korábban is más posztokban, hogy bizonyos fokú műszaki érdeklődésre és műszaki érzékre azért szükség van egy gépekkel végzett barkács tevékenység esetén is. Ha valakiben megvan a minimálisan szükséges érdeklődés, utána olvashat egy-egy témának, apránként akkor is fogalmat alkothat arról, mitől is jobb egyik gép a másiknál, ha az iskolában ahol tanult, nem volt a tantárgyak között általános gépészet, vagy épp anyagismeret.

Persze egy barkácsolásra buzdító blogon nem igazán célszerű azt írni, hogy igazából csak drága és minőségi gépen érdemes munkát végezni. Ugyanakkor mindenképp legyünk tisztában azzal, hogy egy olcsó mechanikus szerkezet, mondjuk esetünkben egy gyanúsan olcsó faipari gép abban is eltér mondjuk a fentebb említett olcsó szórakoztató elektronikai eszközöktől,  hogy míg azoknál inkább csak az élettartam sínyli meg a takarékosságot (például amíg nem kopik el az a bizonyos fóliakapcsoló, addig remekül működik) hanem már az első használatkor sem lesz képes megfelelő minőségben „termelni”.

Remélem nem vettem el a kedvét senkinek. Az biztos hogy nem haszontalan, ha legalább egyszer elmegyünk egy olyan bemutatóterembe, ahol profi faipari gépeket árulnak, és kicsit körülnézünk, esetleg hagyjuk, hogy az eladó-üzletkötő ecsetelje a gépeik előnyeit. Biztos, hogy utána sokkal jobban meg fogjuk tudni ítélni, hogy egy megfizethető barkácsgép adott műszaki megoldása vajon hozza-e azt a szintet, amire szükségünk van.    

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.