Furdancs

Fémipari alapok című elméleti sorozatunk gyakorlati mellékletében egy változtatható polcmagasságú és szétszedhető polc készítését követhetik nyomon. Első részben a tervezés, szerkezeti elemek darabolása és letisztítása került terítékre.

Már majdnem hozzáért a hegesztőpálca az összeállított elemekhez, mikor elértük a még feldolgozható hosszúságú írásterjedelmet. Folytatjuk az ismertetőt, közben bemutatok néhány szerszámot és kiegészítőt, mely a kocahegesztő életét teszi könnyebbé.

Emlékeztetőként: a szabvány műanyag (zöldséges) rekesz szélességű vázból csavarral rögzíthető karok nyúlnak ki. Jó esetben ezek tükrözhetőek és felcserélhetőek lesznek.

Mivel több, ugyanolyan kialakítású alkatrészt, illetve egy vonalon fekvő furatot kell készíteni, sablon készítését javasoltam. 

Ezáltal kevesebbet kell méricskélni és biztosak lehetünk, hogy végén mindkét furat odakerül, ahova akartuk.

A váz szélére helyezett furatok segítenek némileg variálni a polcot, mivel átfordítva 3 centivel csökkenthetjük vagy növelhetjük a polctartók távolságát.

Autodidakta hegesztő vagyok, kezdő periódusban, ezért kéretik a kritikákat mellőzni. A fém alkatrészeket többféle szögben segít ideiglenesen összeilleszteni ez a csodás segédeszköz. Igen erős mágnes tartja stabilan a fémdarabokat, a horonyszerű kiképzés segítségével csöveket is könnyen illeszthetünk vele. A beállítható szögeket a felfestett ábrák szemléltetik.

Egy probléma adódik a mágnesességéből, miszerint vonzza a vasreszeléket. Ha nem töröljük le, a felfekvő felületek közé kerülnek a szemcsék és ponttalanságot okozhatnak. Nem árt mindjárt kettőt beszerezni, hiszen a hasábok vagy csövek találkozásánál két derékszöget kell pontosan beállítanunk.

Először csak megfogattam ponthegesztéssel az alkatrészeket. Nem is hinnénk, milyen vetemedéseket okoz a megolvadt vas hőhatása. Érdemes folyamatosan nyomon követni a bezárt szögek változását.

Ezután igyekeztem a zártszelvények találkozásánál varratot húzni. Nem volt célom lefedni a teljes felületet, legalábbis most ezt mondom. Az állvány lábát látjuk, melynek a legnagyobb erőhatásokat kell elviselni. Nem árt biztosra menni összehegesztésekor.

Lecsiszolva eltűnt a varrat kitüremkedő része. Nyugtassuk magunkat: majd a festék elfedi a gödröket. Hiába, persze. Nem fedi el.

Innentől már van egy biztos sablonunk, hiszen nem árt, ha mindkét vázdarab fedi egymást.

Felsorakozott a szerszámkészlet, mely szintezhetővé teszi a lábat. Készíthetünk csodásan vízszintes, egybevágó talpakat, ha a pince gidres-gödrös. Inkább gondoskodjunk előre a kiegyenlítésről, mint összehajtott újságpapírral ékeljük ki a billegő lábakat.

A kapupántcsavar mindenre jó, most domború feje szolgál a nyomás elosztására és még fényes is. A talpon átmenő furatba menetet vágok és a képen látható anya fogja megszorítani a csavart.

Bitfejes menetfúrót használtam a célra. Gyors és biztos munkát garantált, szemben a kézi hajtány hátrányaival, ami nekem össze-vissza csuklott és még nyomni is kellett forgatás közben. Itt ráillesztettem a furatra és engedtem, hadd csavarja be magát a lyukba.

Valahogy így gondoltam a végeredmény. Itt említem meg, mennyire drágák a fröcssöntött termékek, legyen az konyhai tartódoboz vagy akár zártszelvény-dugó, mely ide fog kerülni.

Elkészült a váz. Ebből áll majd ki a polctartó kar páros, melyek közé be lehet pattintani a műanyag rekeszt. Ha nem teljesen szétszedhetőre tervezem, egy csomó furkálást megspórolhattam volna és simán összehegesztem. Ritkán szállított polcok esetében ez javallott. Előfordulhat egy kitelepüléskor, hogy nem akarjuk az autó ablakait kockáztatni egy ekkora állvánnyal vagy postázni szeretnénk, hát ezért ilyen.

 Íme egy példa a tervezés fontosságára és az alkatrészek "összeakadásának" elkerülésére. Fent a függőleges összekötő elem látható, a lenti szögvas pedig a polctartó kar felfekvő része. Ha csak össze-vissza furkálnék a vázba, nem férnének el egymás mellett összeszereléskor.

 Hegesztés ismét

 Na jó, valamit mégis takar a festék

Ha véletlenül mégis szükség lenne néhány furatot pontosítani, mert nem illeszkednek tökéletesen, nagy szolgálatot tehet egy lépcsős tágító.

Itt használtam ki az alkalmat, hogy kipróbáljam a számbeütő készletet, melyet nemrég vásároltam. Egyedileg - azaz nem tükrözve - illesztett alkatrészeknél jó szolgálatot tehet azonosítani, mit hová terveztünk eredetileg felcsavarozni.

Persze, ez egy jól megtervezett és kivitelezett szerkezetnél nem fordulhat elő. Későbbi tapasztalat, hogy gyakran szétszerelt vázaknál nem is baj, ha nagyvonalúan határozzuk meg a furatok átmérőjét. Nincs rosszabb, mint a nagyon pontosan kimért csavarhelyekbe gumikalapáccsal ütögetni a csavarokat, mert megszorulnak.

Inkább 30 liter víz alatt szakadjon le a gyatrán odahegesztett kar, mint 20 üveg befőttel együtt, ezért a terheléspróba fontos része nyugodt alvásunknak. Tudományos kutatások szerint a befőttes polcok leginkább hajnali 2-4 óra között hajlamosak összeomlani.

A festés fontos része konstruktőri munkánknak, ezt utálom a legjobban. A zománcfesték drága és messze nem olyan tartós súrlódó hatásokra, mint az iparilag elektrosztatikus úton felvitt, jól megsütött porfesték. Nemrégen viszont kellemes csalódást okozott a vizes alapú festék. Lényeg, hogy ne keverjük a roszdásodás miatt - még ha 5%-ot engedélyez is a használati utasítás - vízzel és három réteget vigyünk fel. Sajnos nem olyan szívós, mint egy zománcfesték, viszont legalább feleannyira olcsó és - a mattot próbáltam - meggyőző a festett felület minősége.

Íme az összeszerelésre kész szett

Ez pedig végső formában. Minden év más összeállítást hozhat, így indokolt a polcok magasságának állíthatósága. Hol paradicsomleves üvegeknek kell a hely, hol a hét decis befőtteknek. Hol pedig elmértük a kényelmes polcmagasságot és így nem kell újrahegeszteni az egészet.
 

 Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.