Furdancs

Manapság a legtöbb esetben a lakás/ház fűtését biztosító kazán a lakás valamelyik helyiségében van elhelyezve. A modern gázkazánok és kombinált fűtőberendezések viszonylag kicsik, esztétikusak és biztonságosak. Azonban kertes házak esetén - főképp vidéken - még mindig sok a fa- vagy más szilárd tüzelésű kazán. Vagy mert nincs is elérhető gázszolgáltatás, vagy mert fával fűteni bizony manapság a legolcsóbb megoldás. Ezekben az esetekben gyakori, hogy a kazán nem a lakásban kerül elhelyezésre, hanem egy külön kazánházban lakik.  Ilyenkor pedig a forró vizet szállító csövek  egy szakaszon a fűtendő lakáson kívül haladnak, hőszigetelésük tehát igen fontos.

Általában erre a feladatra csőhéjakat célszerű használni, ezek különböző átmérőben kaphatóak, a csőre akár több réteg ilyen "kabátot" is felhúzhatunk. Sokféle anyagból készülhetnek, ennek megfelelően eltérő tulajdonságaik és persze áruk lehet. Készülhetnek polietilénből (PE), puliuretánból (PUR) és szintetikus kaucsukból (EPDM) is. Az olcsóbb csőhéjak persze éghetőek, és a hőmérsékletet is csak bizonyos fokig bírják. A normál üzemi hőmérsékleten, ami a kazánok esetében általában 60-80 celsius fokos vizet jelent, ezekkel a héjakkal sincs baj, azonban ha esetleg e fölé emelkedik a hőmérséklet (ami azért néha megesik, akár figyelmetlenségből, akár valami műszaki probléma miatt) akkor ezek a héjak bizony ráolvadhatnak a csőre, ami nyilván kisebb-nagyobb mértékben csökkenti a szigetelő hatásukat. További probléma lehet, hogy ezek a csőhéjak öregednek, különösen ha szabadban futnak, és érheti a felületüket napsugárzás (UV-sugárzás). Valamint a rágcsálók sem igen hagyják békén, egy ilyen csőborításban bizony remek járatot tud rágni egy egér, de akár a darazsak is választhatják utódnevelőül.

A csőhéjak között vannak persze rugalmas anyagúak is, amelyek képesek lekövetni a csövek kanyarulatait.

Így aztán az én tapasztalatom azt mutatja, hogy ezt a szigetelés fajtát néhány évenként nem árt cserélni. Én is ennek fogtam neki a minap. (Előrelátó ember ilyesmit nyilván nyáron csinál, de az én esetemben ez most lett esedékes, és szerencsére volt pár fagymentes nap.) Leszedegettem a régi szigetelés maradványait, a felmenő ágon (ahol ugye forró a víz) lekapargattam a csövekre olvadt műanyagot.

Látható, hogy a felmenő ágon van pár igazából lekaparhatatlan ráolvadt szigetelés darab...

Azt már az elején eldöntöttem, hogy az új szigetelőhéjak alá mindenképp akarok valami plusz bevonatot is. Miután korábban igen jó tapasztalatot szereztem a HP4 hővisszaverő bevonattal, és miután ezt használják komoly távhővezetékek szigetelésére is, azt gondoltam, ezzel vonom be a csöveket, és erre jön majd rá az új héjazat. Ennek főképp a kanyaroknál és a különböző szerelvényeknél lehet előnye, ahol a merev és állandó átmérőjű csőhéjak kevésbé tökéletesen fekszenek fel a felületre.

Ezt a bevonatot a vékony rézcsövekre persze nem egyszerű felvarázsolni. Szórni kellett, igaz, hogy így a kazánház fala is összespriccelődött, de ez ebben az esetben nem jelentett gondot. Természetesen lehetett volna maszkolni/borítani a falat, és akkor ilyen probléma nincs. A csövek közel mennek a falhoz, tehát a fal felőli oldalukat fújni nemigen lehet. Itt az ecseteléssel próbálkoztam, ami valamennyire működött is, bár a felület nyilván nem lesz túl esztétikus. Viszont arra rájöttem, hogy ha elég vastag rétegben fújom a cső tetejére az anyagot, akkor az szépen körbefolyik a csövön, bevonja a hátsó, nem látszó oldalt is. Igaz, hogy alul szépséges cseppkőszerű megfolyások keletkeznek, de miután úgyis rámegy a csőhéj, ezzel megint csak nem érdemes foglalkoznunk. 

Ilyen lett az első réteg...

A bevonat száradása után végeztem egy próbafűtést, hatvan fokig engedtem felmenni a vízhőmérsékletet, a kazánból közvetlenül kijövő csöveket simán, kézzel meg lehetett fogni. Tehát ez a plusz réteg mindenképp hasznosnak tűnik. Ezután - és a cseppkövek megnyirbálása után - felkerültek a csőhéjak, méghozzá két rétegben, a csövekre illeszkedőkre egy plusz nagyobb méretű héj is került. Így most kielégítőnek tűnik a hőszigetelés, olyannyira, hogy a házba átmenő csőszakaszon, amelyik két méter hosszon a szabad ég alatt fut, a ráesett hó nem olvadt el, hanem festői hódombocskákat alkotott. (Miközben belül 60-80 fokos víz folyik a csövekben.).

Egy családi ház esetében persze millió ilyen apró javítás adódik gyakorlatilag folyamatosan. De azért jó érzés, hogy ennyivel most kevesebb az elvégzendő feladat. 

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.