Furdancs

Néhány hónapja állást foglaltunk a Paksi atomerőmű bővítésével kapcsolatban. Akkor azt ígértük, hogy indítunk egy cikksorozatot a témáról, pontosabban megpróbáljuk kicsit jobban bemutatni a Paks2 esetleges alternatívájául szolgáló technológiákat. Mert ilyenek vannak, elérhetőek és megfizethetőek. Csak épp a legtöbben nem is ismerik ezeket. 

Aztán az élet kissé másfelé sodort, ráadásul az egész véleménynyilvánítás és cikksorozat elméletivé vált, hiszen honatyáink meghozták megalapozott döntésüket...  Most azonban érkezett egy levél egy régi olvasónktól. Úgy gondoljuk tényleg sok érdekes gondolat van benne, ezért közzé tesszük, hátha az olvasóink is találnak benne újdonságokat:

"Kedves Furdancs blog! Pár hónapja örömmel olvastam a posztjaitokat Paks 2 kapcsán. Vártam a folytatást, de eddig hiába. Miután engem elég régen foglalkoztat a téma, jó néhány kérdés összegyűlt bennem. Az alábbiakat amolyan gondolatindítóként küldöm, talán tudjátok hasznosítani: 

Problémák a PAKS 2 beruházással:

Iszonyú drága – ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni. Ha csak az eredeti (irreálisan alacsony) becslésekből indulunk ki, akkor is félelmetes összegről van szó. Az olyan vicces (de sajnos reális) összehasonlításoktól eltekintenék, mint pl.: Szegedet a hidakkal együtt fel lehetne építeni újra stb. Viszont valóban elgondolkodható, hogy minden második családi ház déli tetőfelületére kerülhetne egy kisebb napelemes rendszer, ami nagyságrendileg hasonló mennyiségű áramot termelne, mint a nukleáris erőmű.

Az alternatívák nem megfelelő ismerete – Ezt lejjebb külön elkezdtem leírni.

„Kapkodás” – azt gondolom ez a legnagyobb gond. Amikor elkezdtek gondolkozni az egészen (kb. 10-15 éve) teljesen más körülmények voltak. Egyes megújulók elképesztő műszaki fejlődésen mentek keresztül, miközben a töredékére csökkent az áruk. Csak egy példa: 2004 és 2014 között az átlagos napelem modul teljesítmény 140%-kal növekedett, az egységnyi teljesítmény ára pedig 84%-kal csökkent. Ez a beruházás nem igazán aktuális, bőven ráérnénk 5-10 év múlva kicsit higgadtabban átgondoltabban megkezdeni, már ha egyáltalán szükséges.

Túlságosan centrális – iszonyúan magas transzformálási veszteség és logisztikai költség. Egy esetleges üzemzavar esetén milliók maradnának áram nélkül. Az építés gazdaságélénkítő multiplikátor hatása inkább negatív, mivel egyetlen ponton kampányszerűen kell véghezvinni.

Garantáltan elszálló költségek – érdemes megvizsgálni a tapasztalatokat a közelmúlt hasonló beruházásainál és beszorozni az átlagos magyar építőipari „szorzóval”. A nálunk valamivel fehérebben és precízebben dolgozó finneknél az Olkiluoto 3 erőmű költségei kb. 30%-kal ugrottak meg a közelmúltban. Annak ellenére, hogy már évek óta működnie kéne, most úgy tűnik, hogy még 2016-ban se fog.

Kiszolgáltatottság – Ezt gondolom, nem kell nagyon kirészletezni. Az egész projekt a tervezéstől, az építésen és az üzemeltetésen keresztül egy évszázadra az oroszokhoz láncol minket. Még lebontani se tudjuk nélkülük.

Az ártalmatlanítás kiszámíthatatlansága – Ez annyira kiszámíthatatlan, hogy nem is nagyon tudunk róla semmit. Nyugat-európai tapasztalatok alapján egy ilyen erőmű későbbi lebontása és biztonságos eltakarítása meghaladja az építési költségeket.

A sugárzó hulladék kezelésének komplex problémái – Sehol a világon nem tudták még tökéletesen megoldani. Nálunk se. Aki járt a Bátaapáti tárolóban az sejtheti mire gondolok. Elvileg 1000 évig kéne mozdulatlanul, hermetikusan elzárva a világtól őrizni a cuccot (hogy utána mi lesz arra persze senki nem gondolt). Érdekes módon már most látni olyan szivárgó folyadékokat (gondolom talajvíz) ami oda nem kerülhetne be. Az egész „kezelési lánc” pokolian veszélyes és drága. Nálunk jóval fejlettebb és gazdagabb országokban sem megy problémamentesen. A súlyosabb balesetek természetesen főleg az oroszoknál vannak, de volt már Franciaországban is. Egyébként a hazai sugárzó hulladék kezelése is százmilliárdos költség.

Biztonság – Bár erről mindenkinek megvan a határozott véleménye, véssük jól az eszünkbe, hogy már 4 globális hatású katasztrófa történt és a többségükről nem is igazán tudjuk megbecsülni milyen károkat okozott eddig és mennyit fog még okozni.

Az alternatívák:

PV – napelem. Egyértelműen a legígéretesebb alternatíva. Elképesztően olcsó, de még mindig óriási tartalékok vannak technológiai szinten és árakban egyaránt. Nincs zajterhelés, nincs káros-anyag kibocsájtás, nincs mozgó alkatrész. Optikailag se igazán zavaró, de ha valakinek nem tetszik a szokványos sötétkék/alu kompozíció, akkor léteznek ma már színes és fekete változat is.

1kWp ún. névleges teljesítmény kb. 600.000,- Ft (kizárólag európai prémium termékekből összerakva). Ebben minden költség benne van a tervezéstől az anyagon át a kivitelezésig. Egy kWp PV teljesítmény kedvező telepítési körülmények és átlagos hazai időjárás mellett 1200kWh áramot termel egy évben. Az élettartam 30-40 év minimum. Ebben az időintervallumban a karbantartási igény elhanyagolható. A tapasztalatok alapján a rendszer elemei közül az inverter szorulhat átlagosan „félidőben” cserére. Szerencsés esetben erős a gazdaságélénkítő hatása.

Nagyon kedvező másodlagos hatások. pl.: árnyékolásból adódó hő-terhelés csökkentés. A decentralizáltságból adódóan csökkenti az elosztóhálózatok terhelését. Apró lépésekben telepíthető szinte a felhasználás helyére – olyan felületre, ami senkinek sem hiányzik. Kizárólag az épülettetőkre telepített rendszerek nyújtanak valós alternatívát. A hatalmas mezők, amelyek az értékes erdők helyét vagy mezőgazdasági területeket foglalnak el, ugyanúgy értelmetlenek, mint a fosszilis energiahordozókat felhasználó erőművek. Az úgy nevezett „háztartási méretű kiserőműveknek” kellene terjedniük.  A PV az ún. „okos-hálózatokkal” kombinálva óriási rendszerbiztonsági potenciállal rendelkezik.

Szél – ez a technika hasonlóan a PV-hez eléggé kiforrott és elterjedt, de azzal ellentétben már nem várható „nagy csoda”. Továbbra is terjed, de már nincs benne az a robbanásszerű fejlődés, mint a napelemben. Ennek ellenére szükségszerű és nélkülözhetetlen a diverzifikáció miatt. Mindenképpen fontos, hogy lehetőleg egyre több legyen belőle.  

Biogáz – egy német szakember „az állandóan eltékozolt lehetőségnek” nevezte a biogáz hasznosítást. Hogy miért? A mai modern intenzív agráriumban és a folyamatosan növekvő emberiségnek köszönhetően iszonyú mennyiségű komposztálható hulladék keletkezik. Ne csak az állati trágyára gondoljunk! Ebből annyi éghető bomlástermék keletkezik, hogy elvileg önmagában az fedezni tudná az emberiség energiaigényét. Jelenleg ezeket a gázokat (élen a metánnal) egyszerűen passzívan a légkörbe engedjük, ezzel is növelve az üvegházhatást.

A bomláskor felszabaduló gázokat felfogva, el lehet tüzelni egy hagyományos hőerőműhez hasonló létesítményben, vagy speciális kazánokban. Sajnos ez a technika csak nyomokban van jelen, és amíg más sokkal könnyebben és olcsóbban telepíthető kiserőmű elérhető, addig nem is várható áttörés. Az ilyen helyzetekben lenne óriási szerepe a különböző szubvencióknak.

Geotermia – itt én elsősorban egy fogyasztóról és nem a közvetlen termálforrás hasznosításról szeretnék írni. A talajhőt hasznosító hőszivattyúk kb. 70-75%-kal kevesebb elektromos energia felhasználásával képesek azt fűtési komfortot megvalósítani, mint az ún. direkt fűtő készülékek. Ráadásul nyáron szinte ingyen hűtenek.

A működési elvről részletesebben az alábbi linken lehet olvasni:

http://www.hoszivattyuvilag.hu/aktualis/hirek/mi-is-az-a-hoszivattyu

Ez tulajdonképpen egy takarékossági lehetőség, ami hazánkban szinte kihasználatlan.

Problémák az alternatívákkal:

A legfontosabb (és talán az egyetlen) probléma, hogy a megújuló energiaforrások erősen „változékonyak”. A legkiszámíthatatlanabb a szél, de nyílván a nap sem süt éjszaka és nagyon jelentős a szezonális ingadozás is (tél/nyár). Más (tengerparti) országokban terjednek a szintén időjárásfüggő hullám és ár/apály erőművek. A fogyasztásnak is megvan a maga karakterisztikája. A kettő összehangolása jelenleg a legnagyobb probléma.

Kevesen tudják, de ez a gond jelenleg is adott, azaz egy „nagy-erőművet” most sem lehet olyan finoman szabályozni, hogy az teljes mértékben igazodjon a felhasználáshoz.

Létezik egy napon belüli eltérés és a megújulóknál a szezonális is elég erős. A napon belüli eltérésre ma már teljesen bevált elérhető megoldások léteznek. Elég elmenni egy Intersolarra és az ember csak kapkodja a fejét. A legegyszerűbb megoldás, amikor az inverterben egy kisebb akkupakk pufferolja az el nem használt áramot és a legideálisabb felhasználási időszakban „odaadja” egy gépnek vagy a hálózatnak. Ez az ún. Smart Grid, ami önmagában megérne egy bővebb kifejtést, mert enélkül nem létezhet nagy léptékű fejlődés. Természetesen Magyarországon ilyen nincs, pedig lehetne. Ez nem pénzkérdés.

A szezonális eltérés áthidalása, jóval nagyobb feladat. Léteznek már életképes megoldások, de ezek vagy nem rendelkeznek elég referenciával, vagy túl sok környezeti ártalommal járnak. Utóbbira példa a tározós erőművek. Jelenleg mindegyik nagyon drága. Érdekes sajátosság Magyarország esetében, hogy az elektromos fogyasztási csúcs a nyári hónapokra és azon belül is a nappalokra esik. Jellemzően ilyenkor szorul az ország áramimportra. Ez pedig egybeesik a napelemek termelési csúcsával. Magyarán ha a fotóvoltaika felfejlődne a jelenlegi siralmas szintről a százszorosára (ez a Csehországi szint 75%-a) akkor valószínűleg rövidtávon nem is lenne áramimport igénye az országnak."

Ennyi a levél. Ezen kívül is kaptunk egy sereg linket és hivatkozást, és akadnak köztük egész érdekesek is. Egyébként ha valaki olvasta a tegnap megjelent posztunkat a minden épület szigetelése kapcsán, annak már lehet fogalma arról, hogy micsoda megtakarításokra volna mód, ha lenne erre egységes és központi akarat.

Az olvasóinknak pedig feltesszük a kérdést, van-e igényük arra, hogy jobban körbejárjuk a kérdést? És persze örülünk annak is, ha esetleg saját véleményeteket is megírjátok a témáról.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.