Furdancs

Azt gondolhatjátok, mit lehet írni egy facsavarról? Az csak egy darab vasrudacska, egyik végén fejjel/horonnyal a másikon némi menettel. Ez persze első megközelítésben igaz is lehet, de azért járjuk kicsit körbe a dolgot:

Apám anno vagy 30-40 éve még mindent hagyományos, egyszerű sliccel ellátott fejű, folyamatosan szélesedő menetes véggel rendelkező csavarokkal rakott össze, méghozzá kézi csavarhúzóval. És emlékszem, bár mindig előfúrt a csavaroknak kézi fúróval (furdancs vagy mondjuk amerikáner) minden behajtott csavar verejtéket csalt a homlokára. Én akkor gyerekként ezeket a csavarokat megmoccantani sem voltam képes, annyira kapaszkodtak a deszkákba. Apám volt olyan szerencsés, hogy akkoriban eljutott az óceán túlpartjára is, és bizony csodákat mesélt arról, hogy ott milyen szerszámok és például csavarok vannak a boltban.

Aztán jó ideig nem volt kapcsolatom az ilyen macerás-menetes kötőelemekkel, de amikor a faipari iskolát befejeztem, dolgoztam pár évet a szakmában. És épp akkortájt bizony fantasztikus változás állt be már itthon is a csavarok világában. Megjelentek a „pozdorja” csavar-ként nevezett, csak a végükön szélesedő, és természetesen már kereszthornyos, pozidriv vagy phillips fejjel ellátott csavarok. Általában kadmiumozott vagy más rozsdásodás gátló bevonattal ellátott műszaki csodák. Fantasztikus kidolgozás, időnként briliáns tervezés sugárzott ezekről a kötőelemekről.   És persze a hagyományos facsavaroknak is számtalan változata lett, kereszthornyos fejjel, akár automatikus előfúró véggel.

Ez például egy előfúrást nem igénylő darab. Hát nem gyönyörű?

Ez a választék - ahogy az már ilyenkor történni szokott – szinte végtelen módon specializálja az adott felhasználási területhez illő csavart. Gyakorlatilag bármilyen anyag fához vagy fa-szerű anyaghoz való rögzítéséhez találhatunk megfelelő kötőelemet. Csak győzzük kiválasztani. A menet fajtája, emelkedése, hossza, az előfúrás igénye vagy épp felesleges volta, a csavarfej pontos kiképzése mind-mind számtalan változó, amely befolyásolja a megfelelő csavar kiválasztását.

Pár tanács az eligazodáshoz:

A minőség kérdése fontos. Óvakodni kell minden olyan áruháztól ahol pár százasért szépséges műanyag dobozban kínálnak egész komoly mennyiségű kötőelemet. Ezek a termékek, bár látszólag vasból készült kötőelemeknek tűnnek, lekvárból készülnek. Sokszor kicsit puhábbak is, mint egy jó régi lekvár. Becsavaráskor elkenődik a fejükön a horony, kicsavaráskor egyszerűen beletörnek a fába.  Csavart csak csavarszaküzletből, vagy komolyabb barkácsüzletből, lapszabászatból érdemes beszerezni. Igaz, hogy itt egy minőségi csavar darabja akár 5-15 forint is lehet, de higgyétek el, megéri!

Ha a jó minőségű csavarunk megvan, akkor már csak a megfelelő behajtó eszközre van szükség. Ez manapság már - miután úgyis elektromos csavarbehajtót használunk - inkább csak bitekre értendő. Sajnos itt sem tudunk spórolni, a pár 100 forintos bitkészletek inkább játéknak jók, esetleg a gyerek tud vele célba dobálni. Még a nevesebb barkácsgép gyártók által a gépek mellé adott bit fejek sem érnek sokat. Egy minőségi bit darabja bizony belekerül akár 400-800 forintba is. Cserében viszont ha egy korrekt bitet beleillesztünk egy korrekt minőségű pozidriv hornyos csavarba, úgy érezzük mintha odanőtt volna. Gondolhatni, hogy az ilyen kapcsolatnál nem fog kiugrálni a bit behajtás közben a horonyból.

Sokszor összekeverik a sima kereszthornyos (Phillips) és a bonyolultabb támasztó ékes (pozidriv) csavarfejeket. Pedig nagy a különbség!

A megfelelő hossz kiválasztása (ne lógjon ki a másik oldalon a hegy), az előfúrás szükségessége (csak a menetek kell belemarnia az anyagba, a csavar „tengelyének” elő kell fúrni) nyilván amúgy is magától értetődő, de a jó szaküzletben nyilván ezt is el tudjuk meséltetni, ha bizonytalanak lennénk.

Csavarozás közben hallgassunk témába vágó zenét. Olyat, ami akkus csavarhúzó segítségével készült. Íme:

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.